Horizon Forbidden West

Át kéne néznem valami listát, de x idő óta ez a legsemlegesebb folytatás amivel játszottam. Nem hozott izgalomba se előtte, alatta, utána, de az "elpazarolt" 60 órát sem sírom vissza.

Látom jól döntöttem akkor, hogy kihagytam teljesen a 2. részt. Nekem az első rész is harmatos volt sztori szempontból.

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Alap pipa. Eh. Történet nem olyan erős, mint az elsőé. Pacingnek betett a szokásos ow hiba, kapcsolódóan én is kiégtem néha 1-2 napra. Madár feldobta valamennyire a felfedezést, lehet meg kellett volna várni, bár azon a ponton egyszerűbb volt a sztorira ráfeküdni és nem is igazán maradt már ikon a térképen.

Megjelenéskor átpörgettem pár sztori részlet videót aztán annyi elég is volt belőle. Nem is terveztem a pc verzióval, de egy 20-ért kínálták, elhoztam.

Ubisoft játékdesign kikészít. Persze ott kell hagyni, de az ocd nem így működik. Sztorikulcsos baszoktól kapom az agyfaszt. Egy nyamvadt ládát raknak egy szupermohával benőtt szobába, amire várnom kell, mert van ugyan 58 féle sebzésmód a fegyvereken de egy elrohadt fás ablakot nem tudok betörni. Szellősebbre rakott miatt ikonok miatt a respawn szerencsére már nem olyan zavaró mint az első részben, de lehetne valami kis "élet" is ebben a világban, nem csak egy hatalmas checklist. Sivatag széléig lassan minden kitakarítva.

Sztori és setting ismét cipeli a hátán a cuccot, ez a része megint nagyon adja. Egyes elemeiben a ME legjobb* részei jutnak eszembe állandóan, ezek mindig nagy pluszok. Aloy vegyesebb az előző részhez képest. Néha nagyon átérzem a szenvedéseit, néha úgy érzem én vagyok az okozója (gameplay). Mellékkarakterek hasonlóak a világhoz, sokan vannak de kevés az emlékezetes. A visszatérőket legalább jó újra látni.