Nemrég életmódot váltottam. Semmi egetrengetőt nem kellett csinálnom, csak két dolgot változtatnom. Egyik, hogy már éjszakára kikapcsolom a telefont, és kint is hagyom a konyhában. A másik, hogy a Facebook fiókomat hibernáltam (Instagram, Twitter, TikTok vagy soha nem is volt, vagy már korábban töröltem magam azokról). Nem voltam nagy közösségi médiás, és a fb-t sem görgettem többet napi fél óránál, de a létfontosságú(nak hitt) csoportok miatt sokáig nem volt szándékomban ezt meglépni. Így most már csak a LinkedIn maradt, ami úgy él az emberek fejében, mint a komoly emberek platformja, ahova valójában ugyanúgy behányja mindenki a szarját, amire a sok madár rárepül…
Hol is tartottam? Ja igen, szóval ezt a két dolgot megléptem, és bármilyen jelentéktelennek is tűnik, ég és föld a különbség. Úgy alszom, mint egy csecsemő, és nappal annyi energiám van, mint korábban soha. Évek óta volt rajtam egy megmagyarázhatatlan fáradtság, amit ólomsúlyként cipeltem magammal, és most eltűnt. Sokkal jobban teljesítek az edzéseken is. Ami még durvább, hogy egyszer csak újra lett időm olvasni és sorozatot nézni. Illetve azzal, hogy lejjebb tekertem a zajt, amiben éltem, visszatértek a saját gondolataim. Ilyen villanykörte-szerűen ugranak be spontán dolgok, ötletek, amiket füzetbe leírok.
Ez a sok telefon, értesítés meg online jelenlét elképesztő mértékű időt, energiát és dopamint éget el anélkül, hogy észrevennénk, amíg kifacsart zombikká nem válunk. Oké, nyár óta nincs munkám, úgy meg nem nehéz kipihentnek lenni, de még ezzel együtt is jól érezhető a before/after különbség, és elég motivált vagyok abban, hogy ez a rendszer a munkába állásom után is így maradjon. A legfontosabb tanulság talán az, hogy nem maradsz le semmiről, ha nem vagy 0-24 online.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”