Kirk megszólított egy járókelőt.
Elnézést, a Kongresszusi Központba kell mennünk.
A klingon pasas végigmérte őket. Még jó, hogy nem a Fehér Házba.
Kirk türelmetlenül rázta meg a fejét. A Bolygók Egyesült Föderációjának követei vagyunk. Azért jöttünk, hogy a nemrég elhunyt elnök holttestét hazavigyük.
Ugrassa a nénikéjét morogta a klingon, és otthagyta őket.
McCoy aggódó pillantást vetett Kirkre. Jim, nem gondolod, hogy egy egész picikét lejárattuk a Föderációt?
Kirk végignézett a sáros, iszapos Mikulás-jelmezen, amit viselt. Hát, egy egész picikét talán igen.
Ma már úgysem jutunk be a kongresszusi központba. Okosabb lenne, ha keresnénk egy alvóhelyet.
Remélem, vannak szállodák ebben a városrészben, és még jobban remélem, hogy elfogadják a föderációs hitelkártyát.
Végigsétáltak néhány utcán. A járókelők messzire elkerülték őket.
ÁÁÁÁÁ! ordított fel Kirk.
McCoy az orvosi táskáját kereste, de nem találta. Nagyon fáj, Jim?
Nem, csak most jutott eszembe, hogy Spocknál maradt a hitelkártyám.
Kirk és McCoy egy koszos sikátorban találtak megfelelő alvóhelyet. Nem egy luxusszálloda, de éppen illik az öltözékünkhöz mondta McCoy. Válassz: kukában akarsz inkább aludni vagy szakadt papírdobozban?
Nekem mindegy, válassz te morgott Kirk. Pár méterrel mellettük Gryllus Vilmos és Levente Péter a színes ejtőernyőjükkel egyenesen egy szeméttel teli konténerbe zuhantak.
Ezeknek ma valahogy nincs szerencséjük csóválta a fejét McCoy.
Szakadt ruházatú csavargó toppant Kirkék elé. Itten be kell ám fizetni a lakbért, hapsikáim dörrent rájuk.
Nincs egy buznyák fillérünk sem vallotta be őszintén Kirk.
Hát aztat gondoltam, különben nem itt akarnátok aludni. De fizetségnek ez is megfelel azzal leakasztotta Kirk nyakából az uzsonnástáskát.
Hé! csattant fel Kirk. Most mit fogok enni?
A csavargó végigmérte a kapitányt. Hát, nem úgy nézel ki, mint aki belehal egy kis koplalásba. Viszlát! Továbblépett, és szemügyre vette Gryllus Vilmost és Levente Pétert, akik éppen az ejtőernyőjüket rángatták ki a szemét közül. Itten be kell ám fizetni a lakbért, hapsikáim...
Pár utcával arrébb a Sar City Plaza luxushotel királyi lakosztályában Mr. Spock elégedetten merült a márvány fürdőkád forró vizébe. Az élet csodálatos is tud lenni, gondolta, és intett a gyönyörű vöröshajú szobalánynak, hogy töltsön neki még egy pohár pezsgőt.
*
Hajónapló. Csillagidő: az ördög tudja, mennyi, az ilyeneket mindig Mr. Spock tartja számon, ő meg nincs itt, hála a jó Istennek. Hikaru Sulu hadnagy bejegyzése a hajónaplóba. Hé, mi lenne, ha nem röhögnél a keresztnevemen? Jó, azt jelenti, hogy ragyogó, na és? Még mindig jobb, mint a Pavel! Anyucikádat ütögesd, azt! (Óriási csattanás). Elnézést, ez a hülye Csekov belezavart. Hol is tartottam? Ja, igen. A kapitány, Mr. Spock és az az idióta McCoy letrasz... tansz... szóval lementek a bolygóra. Amíg nem jönnek vissza, addig én parancsolok, úgyhogy húzz innen a sánta nénikédbe... nem neked mondtam, Nyota drágám, ez a hülye Csekov idétlenkedik megint. Fogd már be, te hülye! Nem, azért se írom ide, hogy a hajónapló orosz találmány! Különben is, mindenki tudja, hogy japán. A kapitány azt mondta, amíg ők lent vannak a bolygón, addig vigyem innen az Enterprisét... bocs, vagyis az Enterprájzt, mindig elfelejtem, hogy hogyan mondják amerikaiul, szóval hogy vigyem innen a hajót, úgyhogy elviszem, jó messze, de azt nem mondták, hogy hozzam is vissza, ami frankó, mert így végleg én maradok a parancsnok, és akkor Csekovot úgy kirúgom, hogy a csámpás lábai sem érik a földet... jó, nem csámpás, hanem lúdtalpas, muszáj neked mindenbe belekötnöd? ...de az első dolgom az lesz, hogy ezt a hajót eladom ócskavasnak... jaj, ne, Scotty, nem gondoltam komolyan, tegye már le azt a baseballütőt... Csekov, ha még egyszer meglátom, hogy a játékprogramjaimhoz nyúlkálsz, esküszöm, hogy lenyomom a cipődet a torkodon! Na, szóval ott tartottam, hogy... CSEKOV, MIT MONDTAM AZ ELŐBB? Egy pillanat... (Csekov hangja a háttérből: Neee, Hikaru, légyszíves, neee... hrrr... gluty... gluty...) Már megint nem tudom, hogy hol tartottam, úgyhogy itt abbahagyom. Te jó ég, most veszem észre, ez nem is a hajónapló volt, hanem Scotty skót népdalgyűjteménye! Ha megtudja, hogy beletöröltem... Na, viszlát, megyek, és veszek egypár karateleckét.
*
A kongresszusi központ kapujában az egyenruhás őr végigmérte Kirköt és McCoyt.
Itt tilos koldulni.
Félreértett! Mi csak...
Guberálni is tilos.
McCoy óvatosan az őr háta mögé került, és ujjaival lazán megszorította a nyak és váll közti ideget.
Micsinálsz? hördült fel az őr, sarkon fordult és akkorát pancsolt be McCoynak, hogy szegény doktor a szemközti falra kenődött.
Pedig Spocknak ez mindig bejön méltatlankodott.
Kirk nem tétlenkedett: teljes testsúlyát bevetve nekidőlt az őrnek, aki elterült a padlón.
Szálljon le rólam! Jól van, beengedem, csak szálljon már le rólam!
Könnyű azt mondani! háborodott fel Kirk, és minden erejét bevetve próbált feltápászkodni. Doktor, hívj már egy emelődarut!
Oké, amint levakarsz a falról.
Kirk nagy nehezen talpra állt és lekaparta McCoyt a falról. Ha az elnök is ilyen állapotban lesz, legalább nem foglal majd túl sok helyet a a hajómon. Koporsó sem kell majd, csak egy nagyobbméretű boríték.
Ha meg nem lesz ilyen állapotban, akkor egyszerűen ráülsz, és...
Kirk tűnődött, hogy lekeverjen-e egyet McCoynak, aztán úgy döntött, nem teszi. Kétdimenziós hajóorvosom úgysem volt még, gondolta. Legalább kifér a műtőajtó alatt, ha Spock véletlenül megint bezárja.
Az említett vulkáni éppen néhány nagyhatalmú klingon politikussal beszélgetett.
Lenyűgöző a logikája bókolt éppen az egyik klingon.
Köszönöm.
A mellette álló másik politikus kimondottan ellenszenvesnek találta Spockot. Maga annyira logikus, hogy az már nem emberi. morgott.
- Még jobban köszönöm.
Tudja, az utóbbi időben azt beszélték nálunk, hogy maguk föderációsok koszos, büdös csavargók, akik mindig úgy néznek ki, mintha éppen egy mocsárban dagonyáznának. Örömmel látom, hogy ez nem igaz mondta az a klingon, aki lenyűgözőnek tartotta Spock logikáját, és végigmérte a jólöltözött, műveltnek és gazdagnak látszó vulkánit. Úgy látom, a föderációsok mégiscsak civilizált...
Ott van Spock! harsant fel Kirk hangja a folyosó túloldaláról. Spock rémülten kapta fel a fejét, és meglátta a felé rohanó szakadt ruhájú kapitányt, hóna alatt a palacsintává lapított McCoyjal. Mindkettőjükről csöpögött a sár a kongresszusi központ folyosójának frissen tisztított szőnyegére.
A klingonok őszinte elképedéssel néztek rájuk, és kicsit hátráltak, amikor Kirk melléjük ért és megveregette Spock vállát. Csakhogy megtaláltuk.
Ismerjük mi egymást? kérdezte pókerarccal Spock, menteni próbálva a menthetőt.
Ne marháskodjon, Spock. Már hogyne ismerném az első tisztemet? A U.S.S. Enterprise első tisztjét?
A klingonok még jobban hátrálni kezdtek. Az Enterprise első tisztje? kérdezte gúnyos vigyorral az, amelyik ellenszenvesnek tartotta a vulkánit. Mintha azt mondta volna, hogy egy csillaghajón szolgál.
Én nem ismerem ezeket az urakat tartott ki állítása mellett rendíthetetlenül Spock.
Ha nem ismeri, akkor honnan tudja az a kövér, hogy maga Csillagflotta-tiszt?
Spock igyekezett szerény arcot vágni. Hát, tudja, engem a Föderáció területén mindenki ismer.
Úgy tűnt, ez meggyőzi a klingonokat, ám ekkor Kirk hosszasan kotorászni kezdett a zsebében, és kiszórta a keze ügyébe kerülő dolgokat. Miután a padlóra került néhány dilítium-kristály, egy doboz Viagra, egy műfogsor, egy pár felragasztható műanyag hegyes fül a legutóbbi farsangról és Scotty feleségének rózsaszín csipkés melltartója, Kirk végre megtalálta, amit keresett. Egy fénykép volt, ami őt ábrázolta Spockkal, McCoyjal és Suluval, amint éppen sörözgetnek egy kocsmában.
Na, most már eszébe jutottunk, Spock? Vagy annyira leitta magát, amikor a kép készült, hogy nem emlékszik semmire?
Spock életében először gondolt arra, hogy bár lenne Kirk ha ez lehetséges még kövérebb, mert akkor ő már nem látszana a fotón. A képen bizonyára a hasonmásom látható. közölte hűvös nyugalommal.
A hasonmása nem ilyen, az szakállas. Nahát, Spock, milyen szép zöld lett!
Spock, hogy zavarát leplezze, lehajolt és elkezdte felszedegetni Kirk szétszórt holmiját. A műfogsor, a Viagra, a fülek és Scotty nejének intim ruhadarabja visszavándoroltak a Mikulás-jelmez zsebébe.
Mintha lett volna nálam egy kis dilítiumkristály is próbált visszaemlékezni zsebei tartalmára Kirk.
Spock vállat vont. Én nem úgy láttam.
*
Hajónapló. Csillagidő... hát, úgy fél nyolc körül lehet, mert sötét van kint... ja, az űrben mindig sötét van? Bocs. Hikaru Sulu parancsnok bejegyzése a hajónaplóba. MIN RÖHÖGSZ MÁR MEGINT? Fene a hülye orosz fajtádba..."
(Csekov hangja a háttérből). Most nem is a keresztnevén röhögtem!
Az más. Akkor min?
A vezetéknevén. Hikaru Zulu...
(Verekedés hangja). Na, hol is tartottam? Elnézést, időnként meg kell regulázni ezt a Csekovot, különben elkanászodik. Jelenleg szerencsére el van foglalva: a fogait szedegeti fel a padlóról. A hajó elég lassú, Uhura éppen az előbb jelentette, hogy a U.S.S. Space Snail most húzott el mellettünk, és a kapitány beintett nekünk. Na, ez se integet többet. Apropó, Mr. Scott, fézereket újratölteni! Kiadtam a parancsot, hogy dobáljanak ki minden fölösleges dolgot, hogy gyorsabban haladjunk. Eddig kidobattam Csekovval több idegesítően pittyegő műszert, néhány orvosi vacakot McCoy szekrényéből ha megbetegedik valaki, legfeljebb az is repül , néhány vacak rozsdás kardot Kirk kabinjának faláról, egy bazi nagy vulkáni gránitkövet Spock kabinjából és egy egyenruhás űrrendőrt, aki nehezményezte, hogy szemetet dobálunk ki az űrbe.
Ez az idióta Csekov a fejébe vette, hogy megtanul dzsúdózni. Most komolyan azt hiszi, hogy sikerülhet neki?
Tegnap, amikor bekapcsoltam a számítógépemet, megjelent a monitoron egy felirat: Szia, én egy vírus vagyok, és éppen most törlöm le a kedvenc játékprogramjaidat, kezdve a Mortal Kombattal. Egyébként ez Csekov műve." A nyavalyás esküdözött, hogy ő annyira hülye számítástechnikából, hogy a komputer a képébe röhög, amikor bekapcsolja, de természetesen én nem hittem neki és szétpofoztam azt a valamit a nyakán, amit ő nem átall fejnek nevezni.
Az előbbitől független megjegyzés: Megkérdeztem Scottyt, ért-e a számítástechnikához. Hogyne felelte , az egész galaxisban én csinálom a legszívatósabb vírusokat. Egyedül olyan vírust nem tudok létrehozni, ami letörli a játékprogramokat, aztán Csekovra fogja az egészet. Így aztán Scotty tisztázódott a gyanú alól, pedig eleinte azt hittem, ő a bűnös."
Sulu befejezte a diktálást a hajónaplóba.
Hé, asszony! üvöltött Uhurának.
Mi van má' megint?
Gyere már, ne szövegelj. Sulu rávágott Uhura seggére, aztán az ölébe ültette a nőt.
Milyen romantikus szipogott Miss Chapel. Bárcsak egyszer Mr. Spock...
Christine, mi történt a múltkor, amikor éjjel bementél Spock kabinjába? kérdezte kíváncsian Uhura.
Miss Chapel arcán ábrándozó mosoly jelent meg. Nos, Mr. Spocknak szívecskés alsógatyája van közölte.
Ezt soha nem hittem volna mondta Uhura tágra nyílt szemmel.
Sulu közel állt ahhoz, hogy féltékenységi rohamot kapjon. Mondd csak, Nyota, miért érdekel téged ennyire az a hegyesfülű buzi?
Engem nem érdekel az a hegyesfülű buzi. Az ilyesmit meghagyom Christine-nek.
Ő NEM BUZI! - visított fel Miss Chapel és sértődötten elvonult.
Sulu vállat vont. Pedig Kirk többször is mondta, hogy Spock a barátja. Akkor ezt most hogyan értelmezzem?
*
Kirk, Spock és McCoy kiléptek a kongresszusi központból, vállukon egy koporsóval. Aztán remélem, tényleg az elnök van benne morgott Kirk.
Inkább nézz bele. Utálom a zsákbamacskát. javasolta McCoy.
Nézz bele te. Te már hozzászokhattál, de nekem felfordul tőle a gyomrom.
Kirk elővette kommunikátorát és beleszólt. Scotty! Sugározzanak fel.
Nem érkezett válasz; McCoy és Spock kommunikátorán sem.
Kapitány! Úgy emlékszem, elküldte az Enterprise-t. Valószínűleg már olyan messze értek, hogy a szubtéri hanghullámok relatív frekvenciája...
Köszike, Spock, ennyi elég.
Spock elfojtott egy elégedett mosolyt. Amíg a kapitány ilyen síkhülye és nem jön rá, hogy az idegen szavak nagy részéről Spock sem tudja, mit jelentenek, addig tetszeleghet a mindentudó, szuperintelligens tudományos tiszt szerepében.
Spock, nem emlékszik, mikorra rendeltem ide vissza a hajót?
Ha jól emlékszem... persze, hogy jól emlékszem, hiszen a különböző mnemonikus...
Spock!!!
Azt mondta nekik, hogy amíg lent vagyunk a bolygón, addig ne jöjjenek vissza.
És meddig leszünk a bolygón? kérdezett közbe McCoy.
Amíg nem jönnek vissza értünk az Enterprise-zal.
Fantasztikus sóhajtott fel keservesen Kirk. Egyelőre menjünk a szállodába, a többit majd meglátjuk.
Egyetlen taxis sem volt hajlandó felvenni két nyakig sáros egyént egy felettébb sátáni külsejű hegyesfülűvel és egy koporsóval, így gyalog folytatták útjukat a szálloda felé. Spock egyszer csak azt vette észre, hogy egyre nehezebb a koporsó. Hátranézett. Kirk és McCoy sehol.
A logika ezúttal cserbenhagyta; elképzelni sem bírta, hol lehet a másik kettő.
Kapitány! Doktor!
Semmi válasz.
Jim! szólította valamivel halkabban. Ekkor halk röhögést hallott, aztán Kirk hangját.
Itt vagyunk a koporsó tetején, Spock. Gondoltuk, úgyis elbír minket...
Spock száján majdnem kiszaladt egy iszonyatos vulkáni káromkodás, és már készült, hogy földhöz vágja a koporsót Kirkkel és McCoyjal együtt, amikor a doktor is megszólalt.
Mindenki tudja, milyen fantasztikusan erősek a vulkániak. És milyen intelligensek! Meg persze jóképűek és kedvesek is.
Spock felvonta a szemöldökét. Régóta szerette volna, ha McCoy elismeri a vulkáni faj felsőbbrendűségét... de vajon miért motoszkál az agyában a sejtés, miszerint a doktor gúnyolódik vele?
McCoy folytatta. És mivel Mr. Spock a legerősebb hármunk közül, ésszerűnek tű-nik, hogy ő visz minket. Ez így logikus. Sőt, bámulatos.
Spock teljesen meg volt győzve. Elégedett arccal vitte tovább a koporsót. Csak azt nem értette, Kirk és McCoy min röhög úgy, hogy visszhangzik tőle a város, és miért vet keresztet mindenki, aki meglátja őket.
*
A recepción némi gondjuk akadt. Sajnálom, vámpíroknak nem adunk ki szobát.
Nem vámpírok vagyunk győzködte a recepcióst Kirk. Ebben a kasztniban a Föderáció elnöke van, úgyhogy bánjon velünk több tisztelettel, ha szabad kérnem.
A recepciós megvakarta a füle tövét. Van egy kis probléma. Halottaknak nem szokott sem készpénzük, sem hitelkártyájuk lenni, tehát az elnök úr nem vehet ki szobát.
Á, az nem baj, ő elfér McCoy szobájában is.
A nénikéd térdekalácsát, azt! csattant fel McCoy.
...bár, ha belegondolunk, Spock lakosztályában még inkább. Rendicsek?
A recepciós megvakarta a másik füle tövét is. Na jó, nem bánom. Ja, és még valamit szólt utánuk, amikor Kirkék már a lift felé tartottak. Mondják meg annak a hegyesfülűnek intett Spock felé , hogy húzzon sapkát. Ne rémisztgesse itt az embereket.
Spock felvonta a szemöldökét. Kirk elvigyorodott. Mi van, Spock, dühös?
Érzelmek nélkül nem lehet dühös az ember felelte Spock. Csupán illogikusnak tartom, hogy elrejtsem a füleimet, amikor a magáé és McCoyé sokkal rondább.
*
Hajónapló. Csillagidő 352-969. Jaj, elnézést, ez a telefonszámom. A mobilszámom meg 06-30-950-622, de ezen csak sürgős ügyben hívjatok. Hikaru Sulu kapitány bejegyzése a hajónaplóba. Egy perc türelmet kérek.
(A háttérből): Most min röhögsz, te hülye orosz? A vezeték-, vagy a keresztnevemen?
Mind a kettőn, te idióta ferdeszemű.
(Verekedés hangja, azután csend).
Hajónapló. Csillagidő 3109.4. De lehet hogy nem annyi. Megfigyelésem szerint Kirk is mindig bemondta az első számot, ami az eszébe jutott. Pavel Csekov parancsnok bejegyzése. A Ragyogó Zulu pillanatnyilag gyengélkedik a gyengélkedőn. Talán nem kellett volna akkorát behúznom neki. Előre, elvtársak, a szocializmusért! Bejegyzés vége.
*
Kirk kapitányi rangjára hivatkozva , elfoglalta Spocktól a királyi lakosztályt és most kényelmesen terült el a selyembaldachin alatt a barackrózsaszín párnákon. Az egyetlen dolog, ami zavarta, a koporsó volt a szemközti sarokban. Valahányszor békésen elszundított volna, mindig eszébe jutottak azok a kísértettörténetek, amelyeket gyerekkorában hallott.
Pillantása újra és újra visszatévedt a koporsóra. Végül megunta, felkelt, átvitte szegény egykori elnököt a békésen horkoló McCoy szobájába, visszament a királyi lakosztályba és elégedett vigyorral elaludt.
McCoy az éjszaka közepén ébredt fel és a frász törte ki, amikor meglátta a koporsót. Először azt hitte, valamelyik egykori betege jött vissza, hogy kísértse, de aztán eszébe jutott az elnök.
A jó édes anyucikád, Jim gondolta. Felkapta a koporsót és visszavitte a kapitányhoz.
Jim Kirköt éjszaka az előző esti sörözés miatt , szólította a természet parancsa. Felült, álmosan dörzsölte meg a szemét... még egyszer megdörzsölte... és kénytelen volt rájönni, hogy nem álmodik. A koporsó ott állt, ahonnan elvitte.
Valahonnan rémlett neki, hogy a halottak visszajárnak, hogy egykori gyilkosukat bosszantsák. Na de koporsóval együtt? Nem én öltelek meg! förmedt az elnökre. Mész vissza azonnal?! Hirtelen eszébe jutott, mekkora summát ígért neki az admirális, ha a holttestet viszonylag épségben hazaszállítják. Vagyis várj, ne menj sehova. Majd én viszlek. Újra megtette a sétát McCoy szobájáig és vissza.
McCoy pár perccel azután ébredt fel, hogy Kirk és az elnök megtisztelték látogatásukkal és az utóbbi önhibáján kívül , úgy döntött, itt marad. Ezúttal nem rémült meg, csak éktelen dühbe gurult. Felkapta a koporsót és visszacipelte Kirk lakosztályába.
A szemközti szoba résnyire nyílt ajtajában Spock állt. Órákon át figyelte Kirköt és McCoyt, amint ide-oda cipelik a szerencsétlenül járt elnök maradványait, és remekül szórakozott. Amikor McCoy huszonnyolcadszor vitte vissza Kirkhöz a koporsót, a kapitány ébren volt.
Már vártalak csapott le McCoyra. Nem unod még ezt az ostobaságot?
Mindketten (bocsánat: mindhárman, az elnökkel együtt) eltűntek az ajtó mögött; az élénk vitának csak foszlányai szűrődtek ki a csukott ajtón. Spock habozott egy darabig, de vulkáni méltóságával összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy hallgatózásra vetemedjen. Így csak találgathatott, miről folyik a vita odabent. Amikor azonban megjelent Kirk és McCoy, vállukon a koporsóval, és a legnagyobb egyetértésben igyekeztek Spock szobája felé, a vulkáni elővigyázatosan kulcsra zárta az ajtaját. Rövid ideig tétovázott, majd arra a következtetésre jutott, hogy itt úgysem látja senki, és az ajtóra tapasztotta a fülét.
Tisztán hallott mindent. A francba, ez bezárta morgott McCoy. Pedig úgy tudtam, a vulkániak sosem zárkóznak be.
Hát, sajnos, marad nálad a hulla.
Miért pont nálam?
Jó, döntsük el pénzfeldobással. Fej vagy írás?
Legyen fej.
Spock pénzcsörrenést hallott, aztán Kirk káromkodását. A fene egye meg, hát nem beleesett a koporsóba? Ki ne nyisd! Tudod mit Kirk hangja hirtelen jóságosnak és megértőnek tűnt , legyen nálam reggelig.
McCoynak gyanús volt ez a hirtelen színeváltozás, de szívesen beleegyezett.
Alig egy órával később újra feltűnt a folyosón Kirk, hóna alatt a koporsóval. Óvatosan benyitott McCoyhoz. A doktor látszólag mélyen aludt.
Kirk megkönnyebbülten csapta le a koporsót az egyik sarokba, és sietve távozott. Alighogy kilépett az ajtón, McCoy felült az ágyon. Ezért még számolunk, Kirk", gondolta. Várt egy darabig, majd miután úgy vélte, a kapitány már bizonyára alszik, visszavitte a koporsót.
Kirk hajnaltájban ébredt fel, és rendkívül csúnyát mondott McCoyra, aztán dühösen kicsapta a koporsót az ajtaja elé, a folyosóra.
*
Hajónapló. Csillagidő: na, legyen mondjuk 4444.4, mert a 4 a kedvenc számom. Pavel Csekov parancsnok bejegyzése. Az Éljen Lenin elvtárs! nevű csillaghajó (az egykori U.S.S. Enterprise) fedélzetén minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Kirk, Spock és McCoy elvtársak azóta sem jelentkeztek, úgyhogy véglegesen átvettem a hajó parancsnokságát. Minden maradt a régiben, csak néhány apróbb változtatást rendeltem el.
1. Smith és Brown zászlósokat kiküldtem az űrbe, hogy vörös csillagot fessenek a ha-jó oldalára. Amelyikük odafesti a sarlót-kalapácsot is, dupla adag vodkát kap.
2. Uhura elvtársnő ruháját túlontúl konzervatívnak találtam, így felül tíz centivel mélyebb lett a kivágása, alul húsz centivel magasabban végződik a szoknyája. Ha Spock elvtárs a továbbiakban mégis visszatérne a hajóra, a fent említett változtatásokat Chapel elvtársnő ruházatán is elvégezzük.
3. Ma este kerül megrendezésre a Ki tud többet a Szovjetunióról? első fordulója. Az első helyezett megkapja a Pavel Csekov érdemrendet.
4. A hajón kihirdetésre került, hogy a Bolygók Egyesült Föderációjától, ettől a rothadó kapitalista burzsuj bandától többet nem fogadunk el utasításokat.
5. A kisdobos őrzi egészségét és védi a környezetet.
6. Felebarátod házastársát ne kívánd. (Kiegészítés: Csak ha ő is akarja).
(Scott elvtárs azt mondja, hogy ezt az utolsó kettőt már hallotta valahol. Pedig én találtam ki mindkettőt, úttörő becsületszavamra.)
Előre, elvtársak, a szocializmusért! Bejegyzés vége.
*
Spock!
Kirk és McCoy eszét vesztve dörömböltek a vulkáni ajtaján. Spock sietve felvette az egyenruháját, az ágy alá rejtette a nagy zacskó pattogatott kukoricát és a Pesti Vicc legújabb számát, mielőtt ajtót nyitott.
Mi van magával, Spock? Azt hittem, már sosem nyitja ki zsörtölődött Kirk.
A vulkáni igyekezett méltóságteljes arcot vágni. Éppen meditáltam, kapitány.
McCoy meglátta a szétszóródott pattogatott kukoricát a földön, de nem szólt semmit.
Maga képes meditálni, amikor ilyen hatalmas gonddal küzdünk? tört ki Kirk. Ellopták a koporsót!
Spock felettébb értelmes képet vághatott, mert McCoy jóindulatúan elkezdte magyarázni a helyzetet. Az elnök úr holttestét ellopták a folyosóról, ahova Jim kitette mondta szépen, tagoltan. Fel tudta fogni, vagy ismételjem el lassabban?
Bámulatos jelentette ki Spock.
Micsoda? A koporsólopás? hördült fel Kirk.
Nem. Bámulatos, hogy ez a McCoy ennyire hülye és mégis elvégezte az egyetemet.
A személyes érzelmeire most nincs idő, Spock. Csináljon már valamit!
Spock felvonta a szemöldökét, amúgy spockosan. Rendben van, kapitány. Azonnal intézkedem.
Kirk és McCoy megkönnyebbülten hagyták el a szobát. Most, hogy már Spock a kezébe vette a dolgokat, szundikálhatok egyet, gondolta Kirk elégedetten.
McCoy az ajtóból még visszafordult. Spock, nem adná kölcsön azt a Pesti Viccet, ha majd elolvasta? Spock elzöldült. Most vette csak észre, hogy az újság széle kilóg az ágy alól.
*
Elnézést, itt a recepción szokták leadni a talált tárgyakat?
Igen. Miért, talált valamit?
Nem, sajnos éppen ellenkezőleg. Elvesztettem valamit. Spock egy kicsit kényelmetlenül érezte magát.
Melyik szobában lakik?
A 215.-ben, a déli szárnyban.
Ja, az a Rozi néni területéhez tartozik.
Ki az a Rozi néni?
Ő takarít azon a folyosón, tehát a szállodaszabályzat értelmében ott csak ő lophat. Ha beszélni akar vele, megtalálja a személyzeti részlegen.
Spock a személyzeti felé indult.
És még valami szólt utána a recepciós. Mondtam már, hogy azokat a füleket ne mutogassa. Lajos atya tegnap meglátta, és azóta is a szobájában kuksol és a rózsafüzért mondja.
Spock visszafordult. A recepciós sajnálkozva mérte végig.
Szegény Lajos atya. Tudja, mit csináljon a füleivel? Húzzon rá sapkát.
Spock nagy levegőt vett. Tudja, mit csináljon Lajos atya a rózsafüzérével? Egy pillanatnyi szünet után kibökte: Ha nem volnék úriember, most megmondanám.
*
Spock elgondolkodott. Sokszor hallotta már McCoytól ezt a tudod, mit csinálj" kezdetű szöveget, de mivel rajta kívül mindenki értette, miről van szó, sosem mondták végig a mondatot. Vajon mire célozhat ilyenkor McCoy?
Elmélkedését géphang szakította félbe. Megérkeztünk a személyzeti szobákhoz.
Spock felpillantott, de a liftajtó nem nyílt ki.
Ajtónyitási költség: tíz fitying.
Spock előkotort egy tízest. Ezek a klingonok mindenhol tarhálnak, ahol tudnak morgott félhangosan.
Az ajtó még mindig nem nyílt ki. Ön nyilvános helyen becsmérelte a klingon népet. Büntetés: ötszáz fitying.
Nyilvános helyen? Nincs itt senki rajtam kívül!
A géphang rendíthetetlenül folytatta. Vitatkozik és feltartja a liftet. Ezzel időveszteséget okoz a huszadik emeleten várakozóknak, amit köteles megtéríteni nekik.
Spock előkapta fézerét.
Tiltott fegyverhasználat: ezerötszáz fity... A géphangnak már nem volt ideje befejezni. Spock szétlőtte az ajtót és kisétált. Már a folyosón járt, amikor újra megszólalt mellette egy géphang.
Liftajtó javítási költsége: kétezer fitying.
Spock vállat vont és egy icipicit elmosolyodott. Küldjék meg a számlát James T. Kirk kapitánynak.
Rozi nénit könnyű volt megtalálni: csak a belőle áradó italszag után kellett menni.
Spock szemügyre vette az asszonyt. Maga takarít a déli szárnyban?
He? Eegen, én. Mért, nem teccik?
Spock megvonta a vállát. Ami azt illeti, a molyokat az ágyneműből mellőzhette volna.
Az nem moly volt, hanem nimoy.
Miii?
Klingon nyelven így hívják a csótányt.
Egy perc türelmet kérek. Spock felnézett az égre. MONDJÁK MEG A FORGATÓKÖNYVÍRÓNAK, HOGY SZÓRAKOZZON A KERESZTANYUKÁJÁVAL! Visszafordult Rozi nénihez. Elveszítettem egy koporsót. Nem tud róla valamit?
Rozi néni feje valamelyest kezdett kitisztulni. Hogy ezt megakadályozza, húzott egy jót a kezében tartott palackból, aztán hármat pislogott. Kancsal szemei előtt duplán jelent meg Spock. Ami azért mégiscsak sok a jóból.
Mi... mit veszített el? hebegte.
Vajon miért ilyen lassú a felfogásuk az emberi lényeknek? töprengett Spock. Egy koporsót ismételte türelmesen.
Rozi néni Spock hegyes füleit vette szemügyre és kicsit távolabb húzódott. Ugye, ez nem fertőző?
Mármint a koporsó? Legfeljebb ha nem válaszol azonnal és értelmesen. Mert akkor magának is hamarosan szüksége lehet egyre. Spock kezdett kijönni a béketűrésből.
Nem a koporsó, hanem ezek az idétlen fülek.
Mi lenne, ha leszállna a füleimről?
Szálljak le? Nem is ülök rajta. Meglehetősen kényelmetlennek tűnik.
Spock úgy döntött, egyelőre nem dühödik be, pedig egyre erősebb késztetést érzett rá. Elnézést, de megmondaná, hova lett a koporsóm?
Biztosan ott, ahol hagyta, mielőtt idejött kísérteni. A temetőben, a föld alatt.
Nem ott hagytam, hanem a folyosón, a 215-ös előtt. Hová lett?
Mittudomén. Tegnap nem is én takarítottam, hanem a Mary.
Nem a Mary, hanem Mary! Nevek elé nem teszünk névelőt.
Akkor mért híjják névelőnek? Nem logikus.
Még maga beszél logikáról? Hol szedte fel ezt a rémes mucsai tájszólást?
Haggyonmábékén, úgy beszélök, ahogy nekem teccik. Nem szólhat bele.
De beleszólhatok, mert én vagyok a rendező.
De nem szólhat bele, mert a sógorom a film fő szponzora.
Térjünk vissza az előbbi témánkra. Nem látta a koporsót?
Hát ha maga a rendező, akkor tudnia kell.
Spock keserveset sóhajtott. Rozi néni vigyorogva nézett rá. Mivel már elfogyott a whiskyje, teljességgel kitisztult a feje, és kutatni kezdett emlékezetében, vajon honnan ismerősek neki ezek a hegyes fülek?
Aztán beugrott. A Bibliából.
Segítség!!! ordított fel. Segítség! Itt az Ördög!
Spock összehúzott szemöldökkel nézett utána, aztán a folyosó másik végén feltűnt halálravált, rózsafüzért szorongató Lajos atyához fordult. Hát nem rémes? Az ember már tíz percre sem hagyhat magára a folyosón egy koporsót anélkül, hogy ellopják.
Lajos atya háromszor keresztet vetett. Távozz tőlem, Sátán!
Spock biccentett. Ámen. Megható az ilyen mélységű vallásos érzület. Nem látott valahol véletlenül egy koporsót...?
*
Eredménytelen volt a kutatás szögezte le Spock. Ha csak nem számítjuk eredménynek, hogy Lajos atya bezárkózott a szobájába és háromnapos lelkigyakorlatot tart.
Hát, én sem jártam több eredménnyel. McCoy nem tűnt különösebben elkeseredettnek.
Kapitány?
Kirk kihúzta magát. Bár én sem jártam sikerrel, állíthatom, hogy én végeztem a legalaposabb kutatást. Gondolnátok, hogy a büfében harmincféle hamburger kapható?
Rövid kopogtatás után egy feldúlt nő rontott a szobába. Elnézést. Melyikük dr. Spock? Petikének magas láza van és félrebeszél. Azt mondja, látott a büfében egy olyan kövér embert, hogy ki kellett bontani a falat, hogy beférjen... és látta a Terminátort, onnan ismerte meg, hogy fémből volt a keze... és találkozott Luciferrel...
Kirk felállt. Szegény gyerek tényleg félrebeszél. A büfében egyetlen hájpacnit sem láttam.
A nő tágra meredt szemekkel nézett rá. McCoy odalépett mellé és belecsípett a fenekébe. Maga még szebb, mint Chapel nővér. A doktor fémkezei enyhén felszikráztak.
Vendégük halálraváltan hátrált. Ekkor állt fel Spock. Sajnos, összetéveszt valakivel, hölgyem. Én vagyok Spock, de...
Az asszony McCoy karjaiba ájult, ami ellen a doktornak nem volt kifogása, Kirknek már annál inkább.
Spock felvonta a szemöldökét.
Kapitány...
Igen, Spock?
Ki az a Lucifer?
*
Hajónapló. Csillagidő: csillagászati időmérték, egysége a csillagnap, azaz a tavaszpont két egymást követő delelése között eltelő időtartam, = kb. 23 óra 56 perc 4,1 mp., (a Galaktikus Lexikon meghatározása szerint). Bejegyzés Pavel Csekov által.
Tulajdonképpen nincs semmi különös, amit érdemes lenne itt megemlíteni, de ha beszélni van kedvem, még mindig a hajónaplóval lehet a legértelmesebben. Kirköt és Spockot holttá nyilvánítottam, hogy végleg enyém legyen a hajó, ez utóbbi mondat törölve, szóval szomorú kötelességemnek eleget téve Kirk kapitányt és Mr. Spockot holttá nyilvánítottam, mert már egy ideje nem jelentkeztek. Jelenleg rám hárul a feladat, hogy értelmetlen utasításokkal borzoljam az egyébként is túlterhelt legénység idegrendszerét és megvigasztaljam Chapel elvtársnőt, akit rendkívül megrázott Spock eltűnése (a szó szoros értelmében megrázta, mert amikor meghallotta, véletlenül nekidőlt egy javítás alatt álló transzformátornak). Az orvosi naplóba bevezetésre került, hogy Miss Chapel remekül vezeti az áramot. Az űrhajót már annál kevésbé, úgyhogy nem ártana, ha az a lüke ferdeszemű meggyógyulna. Mindenesetre kiderült, hogy Chapel elvtársnő gerincoszlopa nemrég megsérült egy baleset következtében, és fémből készült gerincprotézissel pótolták, ami most feltöltődött árammal, így ha áramszünet van a hajón, elég az elvtársnő kezébe adni egy villanykörtét. (Megkérdeztem, mi történt az igazi gerincével, remélem, nem Sub-Zero rántotta ki, ahogy Sonyának szokta, de Miss Chapel csak elpirult és valamilyen cséplőgépről motyogott). Mr. Spock örülne, ha most itt lenne, mert Chapel elvtársnő egyre vonzóbb. Különösen a fémtárgyakat vonzza, ugyanis elektromágneses. Eddig ráragadt néhány vasaló, kávéfőző, csavarkulcs, kólásdoboz, porszívó, pár tonna űrben keringő hulladék, kilenc föderációs csillaghajó és a Terminátor. Az Eiffel-tornyot sajnos kénytelenek voltunk visszaküldeni. Bejegyzés vége.
Csekov hátradőlt a parancsnoki széken. Kilátóernyőt aktiválni!
Igenis.
A kilátóernyőn feltűnt egy másik űrhajó. Csekov felvonta a szemöldökét, de neki nem állt olyan jól, mint Spocknak. Uhura, szóljon már át ezeknek a... izé, teremtsen kommunikációs kapcsolatot a másik hajóval.
Kommunikációs csatorna megnyitva.
Hé, takarodjanak a hajóm útjából! üvöltött át Csekov. Legnagyobb meglepetésére a másik hajón Kirk utazott... legalábbis a hangjából erre következtetett.
Miért takarodjunk?
Ööö... elnézést, kapitány úr... nyögte ki Csekov és nyelt egyet.
Ismerjük mi egymást? Kirk hangja értetlenkedő volt.
Persze. Maga James T. Kirk.
Nem, én Dexter vagyok.
A Cartoon Networkről?
Nem, a Haldor-01 fedélzetéről.
Akkor is takarodjanak.
Miért? Csak egyetlen értelmes okot mondjon!
Mondok én hármat is. Egy: a Csillagflotta-járműveknek elsőbbségük van. Kettő: maguk nem is ebben a filmsorozatban szerepelnek. Három: fogalmam sincs, hogy kell egy csillaghajót irányítani, szóval ha nem mennek arrébb, összeütközünk.
Dexter meg volt győzve. Tökéletesen.
*
Kirk, Spock és McCoy a hotel éttermében ültek. Kirk előtt ételhalmok tornyosultak; a szomszéd asztalnál ülő klingonok fogadásokat kötöttek, vajon mindet meg bírja-e enni. (Aki arra tippelt, hogy nem, az ebédidő végére kétszáz fityinggel lett szegényebb).
McCoy rántott csirkét rendelt, és evés közben többször is a tőle lehető legtávolabb helyet foglaló Spockra sandított, végül felcsattant. Ha már így is olyanok a fülei, mint egy nyúlnak, legalább ne zabálna folyton salátát!
Spock tüntetőleg nem vett tudomást a doktor eme kijelentéséről. Kirk elvigyorodott. Ne bántsd szegényt, doki. Végül is, nemcsak a nyulak esznek salátát, hanem egyes rovarok is, például a csótány... Apropó, elhatároztam, hogy megtanulok klingonul. Nem tudja valaki, hogy mondják a csótányt?
Spock szeme szikrákat szórt. MONDJÁK MEG A FORGATÓKÖNYVÍRÓNAK, HOGY KAPJA BE!
Ebben a pillanatban egy, a felhők közül lenyúló óriási kéz leemelte az étterem tetejét, és egy villámmal halálra sújtotta Spockot. Kirk és McCoy döbbenten meredtek rá.
Isten büntetése! ujjongott Lajos atya.
Nem hiszem ingatta a fejét Kirk, és felnézett az égre. Elnézést, forgatókönyvíró úr! Elismerem, hogy hasonló helyzetben én is így reagáltam volna, és aki önnel packázik, az meg is érdemli, de gondolja meg, hogy Spock korai halála rengeteg poéntól fosztja meg az olvasókat a történet hátralévő részében, és az, hogy ő a rendező, további problémákat is felvet. Nem lehetne feltámasztani?
A forgatókönyvíró a fejét ingatta és Leonard Nimoyhoz fordult, aki immár ott állt mellette a stúdióban és éppen a Spock-füleket szedte le magáról. Támasszuk fel Spockot?
Ami azt illeti, kezdem rettenetesen unni ezt a marhaságot vallotta be őszintén Nimoy.
A többi színész kimondottan élvezi.
Nekik könnyű, ők nem fulladnak bele az arcukat borító vastag sminkrétegbe, nekem viszont mindig zöldre kell festeni az arcom. Na jó, nem bánom, ne okozzunk csalódást a rajongóknak. A múltkor is annyira megsirattak, amikor megpurc... izé, hősi halált haltam.
A forgatókönyvíró a homlokát ráncolta. Igen, de hogyan támasszuk fel? Kétszer ugyanaz nem megy.
Ezt bízd rám. Nimoy visszaragasztotta a hegyes füleket, és visszasétált az étterembe.
Csak semmi érzelemkitörés, kapitány intette Kirköt, aki már majdnem mint a hatszáz mázsájával Spock nyakába borult, azonnali agyonnyomással fenyegetve a vulkánit.
Spock! Hogyhogy megmenekült? kérdezte McCoy, és próbált úgy tenni, mint aki átkozza a sorsot, amiért nem tudja megszabadítani ettől a hegyesfülű alaktól a valóságban azonban a doktor nagyon is örült. Imádta Spockot szívatni.
Spock szemében huncut szikrák villantak. Nem haltam meg biztosította McCoyt és Lajos atyára pillantott , csak leruccantam a pokolba meglátogatni egy kedves barátomat.
Lajos atya reszketve lépett közelebb és szenteltvizet spriccelt Spock arcába. Meg volt győződve róla, hogy ennek hatására Spock kénköves füstté válik, vagy valami ilyesmi, de Spock csak megtörölte az arcát. Ma már fürödtem, atyám.
Ezért vizes a gatyám vágta rá McCoy. Mit szól, milyen jól rímel?
Lajos atya ordítva menekült.
*
Hajónapló. Csillagidő: a Kis Magyar Nyelvtan szerint ez egy alárendelő szóösszetétel; egyébként mit gondol, Uhura, hány hülye viccet tudunk még elsütni ezzel a csillagidővel? Uhura! Vegye már ki a füléből azt az izét, ha magához beszélek! Scotty, mit akar? Most nem is szidtam a hajót!!! Naaa! (Hosszabb csend).
Hajónapló. Csillagidő 3849.7. A pontos időt jelző óra ugyanis végig itt volt az orrunk előtt, de sem Sulu, sem Csekov nem vette észre. Montgomery Scott parancsnok bejegyzése. Többen úgy véltük, elég volt a kommunizmusból, így Csekovot leváltva véghezvittük a rendszerváltást. Eddig százötvenen váltották ki a vállalkozói igazolványt, elsőként én, úgy döntöttem ugyanis, hogy a szükséges új műszerek, valamint a meglévő gépek karbantartásának finanszírozása érdekében de szép hosszú mondat volt! az Enterprise-on ezentúl luxusutazásokat szervezünk. A legénység két tagját, akik éppen a vörös csillagot kaparták le a hajóról, térváltás közben lehagytuk valahol, így jelenleg száznyolcvanan vagyunk.
Na megyek, mert kezdődik a Dallas. Bejegyzés vége. Hol kell kikapcsolni ezt az izét?
"...facilis descensus Averno; noctes atque dies patet atri ianua Ditis."
