Sven Hassel könyvek: II.vháború testközelből

teljesen igazad van. aki olvasott Hasselt az tudja nagyon jól, hogy vannak benne túlzások. de én ezekhez úgy állok, hogy egy idős ember visszaemlékezései Dante Pokláról. a franc tudja, mi van, ha neki van igaza és valóban úgy volt minden ahogy azt leírta. Nem mindegy? Ha ott vagy a fronton, rábaszol és ez a lényeg. mit érdekel az már téged, hogy elhiszik e a jövőben vagy sem?? örülsz, hogy élsz
Mellesleg az tény, hogy az összes könyve magávalragadó.

"Mortui solum finem belli viderunt"

Éljen!
A történet tényleg eszméletlenül valósághű és hiető de azért különös hogy Sven mindenre igy emlékszik még a legkisebb orosz falura is (bár lehet csak mert saját fogyatékoságombol indulok ki- marha rossz a memoriám), biztos utána nézzet... na meg tök mázli hogy minden szenvedés, fogság után ujra egymásra találnak a barátokkal több száz kmre arrébb.

A könyv állati, tervezem az összes beszerzését. Külösösen a humorosrészek tetszenek nem végig komor, ironikus hangulatu igazán életszagú az egész!! A könyv mellesleg nem csak szorakoztatt ha nem nevel is (jól jön az az irodalmi tananyag!) akinek eddig bár mi aféle elképzelés lett volna hogy a háború jo kis móka az most kénytelen lesz felébredni a valoságba mert nagyon is nem az!

Most találtam egy marha jó oldalt: www.svenhassel.net kötelező! Szegény Sven mukso mára már tök ari szakálas bácsika!

Wotan:".lesz még Moszkva magyar falu...!" ugy legyen! de én egyelöre megelégednék Erdélyel, Felvidékel...

Villers-Bocages, 1944