Gobiakos blogja

Kétperces mesék V. rész

Gobiakos | 2010.02.10. 22:33 | kategória: Kétperces mesék

Este hét óra harmincöt. Éppen ideje volt, hogy elinduljon a vonat. Csak nagy nehezen vette rá magát a több tonnás monstrum, hogy nekiinduljon a pályaudvarról. A hangos kattogás közepette még egy darabig lajhár módjára vonszolta magát előre, csak aztán iramodott neki.
Az egyik kabinban egy öreg néni az ablak mellett olvasgatott egy női magazint. A fiú mellette épp az egyetemi vizsgájára készült, a füzeteit és a jegyzeteket bújta szorgosan. Nem is vette észre, mikor egy vele egykorú lány lépett a fülkébe.
Szabad lesz itt egy hely? – hangzott a kérdés. Az öreg hölgy elmosolyodva igenlően felelt. A lány biccentett, köszönt, majd felpakolta a csomagját és helyet foglalt a fiúval szemben.
A fiú csak pár perc után emelte fel a tekintetét, ekkor vette csak észre a lányt. A szemei rögtön megakadtak a dekoratív ifjú hölgyön. Még mielőtt azonban a tipikus bamba pasi szindróma eluralkodott volna rajta, erőt vett magán, köszönt és rámosolyodott utastársára. A lány is köszönt és visszamosolygott.
A vonat falta a fémes kilométereket, mikor egyszer csak kialudt a belső világítás. A vonatban voltak, akik ezt nem nyugtázták túl finoman, hiszen a kinti, téli éjfekete égbolt miatt így totális sötétség borult a folyosókra és kabinokra egyaránt. A gyerekek persze nagyon élvezték, sikongattak, ugráltak, amíg a szüleik vissza nem tessékelték őket a helyükre.
- Hihetetlen… – jegyezte meg a lány.
- Mit vársz, ez a MÁV. – válaszolt a fiú.
- Mondjuk igaz. – értett együtt elmosolyodva a fekete hajú utastárs.
Még váltottak pár mondatot, nevetgéltek, ismerkedtek, de csak felszínesen, amennyire első találkozásnál ez normális.
A fények egyszer csak a semmiből újra felvillantak – az utasok többségének legnagyobb megelégedésére. A fiú visszavette ölébe a füzetét, tollát és a papírokat, újból beletemetkezett a jog rejtelmeibe. Néha-néha egymásba akadt a tekintetük, ilyenkor egymás felé dobtak egy-egy mosolyt, majd csendben utaztak tovább.
A lány elmerengett a táj csodálása közben, bár már nem először látta; sokszor járt már errefelé vonattal. Most azonban csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy le kell szállnia. Szöcskeként pattant fel az ülésről, magára kapta kabátját és a táskáját is gyorsan magához vette. Elköszönés után sebesen kilibbent a fülkéből, de azzal a lendülettel vissza is kanyarodott. Kikapta a fiú kezéből a tollat és a füzetet, valamit firkantott, összecsapta és újból eltűnt. A vonat továbbindult, a fiú pedig az ablakon keresztül a lány után nézett, akit a peron fényei szinte körbetáncoltak miközben haladt a váró felé.
A vonat már jó pár métert megtett, mire a fiú kinyitotta újból a füzetet. Megkereste azt az oldalt, ahova a lány írt. Hamar megtalálta, és a következő fogadta: egy telefonszám, egy kacsintós szmájli és egy Hívj fel! mondat.
Nagy levegőt vett, mellkasát kidagasztotta és elmosolyodva dőlt hátra karjait a feje mögé fonva.

Hozzászólások

1 | LordMatteo 2010.02.10. 23:38
Ez most tetszett :)

2 | Creativ3Form 2010.02.11. 10:24
Kedvenc rész eddig. Nem mintha a többivel baj lenne, de van ebben valami, ami miatt ez tetszik a legjobban.;-)

3 | Gobiakos 2010.02.11. 20:57
Örülök, hogy tetszett. Amúgy ez az első fél-reális Kétperces... :-)

4 | Creativ3Form 2010.02.11. 21:01
Fél-reális? Ezek szerint te hívattad fel magadat a csajjal? Enye, ez nem szép dolog!
;-):-P:-D

5 | Gobiakos 2010.02.11. 21:03
De nem hívott fel a ribanc! :-D Neeeeem! Én voltam a srác és a hirtelen feleszmélős résztől fikció, de túl sokat árulok el nektek! :-)

6 | Szekuj 2010.02.11. 21:20
Ellentmondás van a történetben: "téli éjfekete égbolt" vs. "csodálta a tájat". Éjszaka nem igazán lehet csodálni a tájat. :P

ON: Még kétpercest.

7 | Gobiakos 2010.02.11. 21:27
elaccy: Akkor te még nem ültél vonaton este... Nagyon is lehet gyönyörködni, higgy nekem! Én 4 éven keresztül kismilliószor jártam meg a Székesfehérvár-Szombathely vonalat oda-vissza, az esetek túlnyomó többségében este. Nagyon szép úgy is, sok fényforrás van akkor is. ;-)

8 | PrOHax 2010.02.13. 01:25
Az utolsó rész kurva nagy :D

"Nagy levegőt vett, mellkasát kidagasztotta és elmosolyodva dőlt hátra karjait a feje mögé fonva."

Gondolom abban a pillanatban a tipikus egoista érzés :D

UI : Nem tudom honnan van a kép de biztos nem itthon készült. MÁV-nal nincsenek ilyen jó állapotban a szerelvények :DD

9 | LordMatteo 2010.02.13. 02:30
Akkor nem utaztál még nemzetközivel (Kálmán Imre, Semmelweis, etc).

Amúgy a zöld villanyoszlopok is elég magyarosak :)

10 | Pyrogate 2010.02.13. 03:08
sztem a tisztaságára gondolt, az valóban ritka itthon, de lehet PS:D

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.