Az első és a második rész egyszerűen király volt. Viszont a harmadik! Nekem egyáltalán nem tetszett abból a szempontból, hogy ekkorát ugrottak!
(De a történet jó volt, és Brian személyisége is sokat változot.)
Ha már a második végén kiírták, hogy "folytatjuk", akkor nem kellett volna ekkorát ugrani. Itt nagyon elrotották!
Az igazság az, hogy egyszerre szeretem és utálom a Pendulo Studiost, a Runaway trilógia spanyol fejlesztőit. Szeretem őket, mert nagyon jó, izgalmas, hosszú, humoros, szép kalandjátékot készítenek nekünk, de utálom is őket, amiért úgy elrontották a második rész végét. Ez persze nem racionális, hiszen három szuper kalandjáték hogyan is mérhető össze egy elrontott véggel? Ám amikor mindent megteszünk a főhősnő kiszabadítására – egy fantasztikusan izgalmas, álomszerűen hosszú, humoros játékban és egyszer csak félúton kiírják, hogy VÉGE, na az rendesen elrontja egy vérbeli kalandjátékos hangulatát.
Míg az első rész szinte tökéletes volt és – ha stílust nem is teremtett, hiszen a LucasArts kalandjátékainak nyomdokain haladt – mérföldkő volt a kalandjátékok között, addig a második részen végig érződött, hogy valami nem stimmel: jó is volt, szép is, de bizonyos fejezeteket összecsaptak, mások átvezető videókká váltak, ám sejteni lehetett, hogy ez eredetileg játszható lett volna. De a legszörnyűbb csapás mégis a vége volt: nem mentettük meg Ginát, otthagytuk egy tó fenekén. Úgy tűnt, hogy a spanyol fejlesztők túl nagy fába vágták a fejszéjüket és nem tudták befejezni a projektet: elfogyott az idő és a pénz. Ki kellett adni a Dream of the Turtle-t csonkán.
Ezek után jött a sokkoló hír, hogy a harmadik rész, nem fejezi be a történetet és nem is Mala Islanden fog játszódni. Így aztán izgulva, reménykedve, de csalódásokra felkészülve telepítettem fel az A Twist of Fate-et. Az első meglepetés, ami ért, az a lokalizáció: míg a tok és a kézikönyv magyar, addig a játékban minden angolul van, így a felirat is. Mihez kezdjek most, hisz eddig egy külön bekezdésben fikázhattam a magyar fordítást? Szerencsére a spanyolok angol felirata ugyanolyan hibás, így van mit kritizálni rajta. ;-)
De térjünk vissza a játékhoz: az első képkockák a trailerből már ismerős temetőben játszódnak, ahol Brian Bascót kísérhetjük utolsó útjára. Egyetlen rokona a gyászoló Gina. Igen, jól olvastátok: a főszereplő halott, és a tó fenekén felejtett lány siratja el. De mielőtt azt hinné a Kedves Olvasó, hogy a továbbiakban is gyalázni fogom ezt a játékot, ki kell jelentenem: az A Twist of Fate visszaadta a Pendulo becsületét, hiszen ez egy remekbe szabott játék!
A történetet nyilván nem fogom leírni, de annyit elárulhatok, hogy a korábbi részek egyenes vonalvezetésével ellentétben a harmadik epizódban ide-oda ugrálunk a történet idejében, és emiatt eleinte zavaros is a sztori. Ám úgy körülbelül a félidőnél azért helyreáll a kép. Végül az is kiderül – bár kicsit vérszegényen –, hogy mi is történt Mala Islanden.
Egyértelműen látszik, hogy a spanyol fejlesztők nem akarták elkövetni még egyszer azt a bakit, hogy túl nagy fába vágják a fejszéjüket. Emiatt a történet is rövidebb, a játékidő se olyan hosszú, mint a korábbi részekben. Azonban – a második résszel ellentétben – az egész egyben van és kerek. A rövidebb játékidőért kárpótol bennünket a humor, ami szinte végig sziporkázik. Majdnem minden helyszínen, történésben van valami poén. Érdemes például a stáblistát is végigvárni a játék legvégén, hiszen a készítők nevei után egy rövid kis poénban a magamfajta kritikusok is megkapják, amit megérdemelnek.
Ha a történetről nem írhatok, akkor vegyük az irányíthatóságot, játékélményt! Ebben is akkorát dobtak a készítők, hogy még élvezetesebb játék lett a harmadik rész. Már sokszor írtam, hogy utálom a pixelvadászatot. Amikor a fejlesztők azzal nyújtják meg a játékidőt, hogy hárompixelesre rajzolnak meg valami fontos dolgot, amit esélye sincs egy halandó játékosnak megtalálnia a képen. Ezt az idegesítő képernyő-átfésülést szüntette meg az – egyre inkább elterjedő – hotspot gomb, amelynek segítségével megláthatjuk, hol vannak lehetséges interakciók egy képernyőn. Ezt persze csak akkor kell megnyomni, ha tényleg elakadtunk, de akkor sok idegeskedéstől és keserű szájíztől kíméli meg a játékost.
A Runaway 3-ban is van haszna ennek a gombnak, hiszen több helyen is volt olyan, mint például ott van előttünk egy halom szemét, amire ha rávisszük a kurzort és megnyomjuk az egeret, azt mondja Brian, hogy nincs itt semmi, amire szükségem lenne. Tehát nem is keresgélünk tovább. Ám amikor végleg elakadunk és megnyomjuk a hotspot gombot, kiderül, hogy a szemétben két "érdekes hely" is van, és mindkettőre ugyanazt írja ki az egér, ha fölé visszük, a különbség csak az, hogy az egyikre kattintva előkerül egy olyan tárgy, amire szükségünk van.
A másik fantasztikus újítás a beépített segítség. Ez nemcsak arra jó, hogy teljesen kiküszöböli a végigjátszások keresgélését az interneten, de hihetetlenül vicces is. Régi barátunk takarítóként dolgozik a Pendulo Studiosban, és mivel mindenki szabin van, ő veszi át a helpdesket, nagyon vicces kommenteket fűzve a segítséghez. A segítség maga pedig olyan, amit én még nem láttam kalandjátékban: tökéletes. Pont abban segít, amiben el vagyunk akadva. A legtöbb kalandjátékban a segítség olyan tanácsokat ad, amikre magunktól is rájöttünk, de nem tudjuk megcsinálni, mert egy kis lépés még hiányzik. Nos itt azt a kis lépést kapjuk meg, először rébuszokban, aztán ha újra rákérdezünk, akkor már konkrétan is.
Nagyon szeretem, ha egy kalandjátékban nem csak egy karaktert irányíthatunk, és még jobban, ha az irányítható karaktereknek össze kell dolgozniuk. Nos, a harmadik Runawayben – a másik kettővel ellentétben – szinte fele részben nem Briant irányítjuk, hanem Ginát. Összedolgozniuk nem nagyon kell, kivéve egy alkalmat, amikor Gina telefonos segítséget nyújt Dr. Benettnek. Ám az a tény, hogy nemcsak kedvenc geekünket, de a csaját is irányíthatjuk, már jó pont.
Ígértem, hogy az angol felirat is megkapja a magáét. Többször előfordul a játék során, hogy az angol feliratban kicsit más van, mint az angol szinkronban. Valószínűleg más javította az egyiket, mint a másikat. De ilyesmi a filmeknél is előfordul. Azonban az egyik felirattal a tyúkszememre lépnek (no nem komolyan). A tengerészgyalogság jelmondatát – "Semper Fidelis" (mindig hűséges) – fordítják le angolra imígyen: "ever loyal". Nem lenne ezzel semmi baj, ha a közelmúltban nem kellett volna nekem is lefordítanom ezt a két szót hasonlóan, és nem kaptam volna meg a fejmosást amerikai tengerészgyalogosoktól, miszerint a helyes fordítás: "always faithful". De ez tényleg csak szőrszálhasogatás...
Összefoglalva, a Runaway sorozat harmadik része kitett magáért. Bár nem olyan hosszú, mint elődei, de játszhatóságban és humorban túltett rajtuk. A grafika és a karakterek pedig ugyanúgy szerethetők. Sajnos nem készült hozzá magyar lokalizáció, de angolul tudóknak kötelező, angolul tanulóknak pedig a tanulás legélvezetesebb formája. Banana!
