„Total war is here / Face it without fear”
Amon Amarth: Death in Fire
Ritka mostanában, hogy egy sajtótermékben Japán kapcsán ne a közelmúltbeli tragikus eseményekről legyen szó. Most azonban mégis, Japánnal kapcsolatban álljon itt néhány gondolat egy legendás játék folytatásáról, ami sokat tett a japán történelem (egy szeletének) és kultúra megismertetéséért (legalábbis számomra biztosan). A Shogun 2-ről írt előzetesben már felemlegettem, hogy tizenegy éve jelent meg az első rész, a Shogun: Total War. Akkor még naivan azt hittük, hogy a Total War csak egy találó alcím, azonban hamarosan sorra jöttek az újabb és újabb epizódok, mint a Medieval vagy a Rome. Ez utóbbiban, mint kiderült, még nem voltak apró, vicces videóbetétek a kémek és orgyilkosok ténykedéseiről, erre majd a Medieval II-ben került sor ismét. Eddig ugye főleg Európa volt a színtér, de az Empire: Total War-ban már a világ többi része is helyet kapott, igaz a gyarmatosítás miatt továbbra is európai főszereplőkkel. A Napoleon a korábbi részekhez megjelent, hasonló témájú rajongói modok népszerűségére épített és dolgozta fel a címében szereplő illetőről elnevezett korszakot. Szerintem ez volt az addig készített legjobban sikerült Total War epizód, csakis a lényegre, vagyis a háborúra kellett figyelni, nem húzta le az összhatást az általában elég gyengécske diplomáciai MI sem. Igaz, hosszabb távon nem nagyon kötött le, mert a hadtörténetből engem jobban érdekel a kardos-lándzsás korszak, mint a lőporos-lövöldözős
Ezért is volt telitalálat már annak idején is a Shogun: Total War témaválasztása. A XVI. század végén polgárháborúba süllyedt Japán története európai ember számára valószínűleg kevéssé ismert, viszont éppen ezért egzotikus is. Ez a korszak a játék számára is remek kiindulópontot nyújt: klánok sokasága küzd egymással a legfőbb katonai hatalmat jelentő sóguni (hadvezéri) címért. Itt érhető tetten a legjelentősebb változás az első részhez képest. A régi ismerős klánokon túl (Oda, Mori, vagy a személyes kedvencem, Takeda) van számtalan apró klán, akik ugyanúgy sógunságra hajtanak. Velük is lehet kereskedni vagy háborúzni. A térkép kétharmadát immár nem a rendkívül fantáziadús "rebel" frakció foglalja el. (Ami eleve önellentmondás, hiszen a jelenlegi sógun szempontjából a mi klánunk is ide tartozik.) Játszani továbbra is csak a "nagy" klánokkal lehet, de mivel a klánok többsége csak egy provinciával kezd, a játékmenet rendkívül dinamikus és játékról játékra eltérő. Ez a változatosság nagyban növeli az újrajátszhatóságot. (Nem lennék meglepve, ha a leleményes modderek idővel játszhatóvá tennék az összes klánt.)
Tizenegy év hosszú idő, és mint a bevezetőben láttuk, a fejlesztők ezalatt nem unatkoztak, sorban jelentették meg játékaikat. Így a Shogun 2 sokkal inkább a közvetlen elődjével, a Napoleonnal hasonlítható össze. Ebből a szempontból nagy különbség nem tapasztalható, a Shogun 2 túl sok újdonsággal nem szolgál az előző Total War játékhoz képest. Az egyes tartományokban ugyanúgy található vár, kikötő, bánya stb., ezek külön-külön fejleszthetőek, van tech-tree, igaz, az előző három (katonai, politikai, gazdasági) helyett csak kettő (katonai, gazdasági). Lehet továbbá hajókat építeni és tengeri csatákat lejátszani. Ez a lehetőség az első részből úgy, ahogy van, kimaradt, igaz a tengeri csaták is csak az Empire óta játszhatóak. Ez a funkció azonban nem is nagyon hiányzott a játékból. A tengeri csaták alapból nem hoznak lázba, ezen a hajók nehézkes, lassú irányítása sem segített, viszont nem is létszükséglet a hajók építése. Két szigetet kivéve bárhova el lehet jutni szárazföldön, ráadásul a móka nagy része is ott zajlik. Az egyik háborúban az ellenség sorban vonta blokád alá a kikötőimet, míg én sorra aláztam szárazföldön a várait. Ki lehet találni, ki húzta a rövidebbet...
Az egész játékban szinte csak kereskedőhajókat építettem, hogy felderítsek ill. kereskedjek Japánon kívüli területekkel. Azért legyünk igazságosak, biztos sokan számon kérték volna a fejlesztőkön, ha ez a tengeri rész kimarad, így nincs azzal semmi baj, ha mint lehetőség, ott van. Egyjátékos módban a csaták lejátszásához a Napoleonhoz hasonlóan szintén kereshetünk a neten játszótársat, hogy "beugorva" átvegye az MI helyét.
Az előzetesben már említettem, hogy a klán tagjait, hadvezéreit kinevezhetjük különböző tisztségekbe. Ez növeli a hűségüket, a klánnak pedig valamilyen területen bónuszt ad. A családtagok és hadvezérek a csatákban tapasztalatot szereznek és szintet léphetnek, ahol is eloszthatjuk képességpontjaikat és összeállíthatjuk kíséretüket. Ez áll egyébként a különböző ügynökökre is (ninják, szerzetesek). Az ilyen RPG elemeket én nagyon tudom díjazni.
A játék viszonylag rövid, kb. 50 éves időszakot ölel fel, de nem kell megijedni, 1 év 4 kör, így játékidővel még mindig jól állunk. Ugyancsak ez az oka, hogy a családfa itt tényleg használható is, nem úgy, mint például a Rome vagy Medieval II esetében, ahol félúton már áttekinthetetlen volt. Mint klán, időről időre kaphatunk különböző mini küldetéseket (például elfoglalni egy provinciát, vagy kutatni egy technológiát), melyekért jutalom jár. Ez azonban inkább csak a játék elejére jellemző, később már egyre ritkább. Vannak ezen kívül még véletlenszerű események, melyek átmenetileg pozitívan vagy negatívan befolyásolják a klán valamely képességét. Néha egy ilyen esemény felkínál döntési lehetőséget is, ezeket a játék dilemmának nevezi, de gyakorlatilag nagy részük kimerül abban, hogy melyik tudományágra akarunk bónuszt, ill. mezőgazdaságból vagy kereskedelemből akarunk e nagyobb bevételt.
A Shogun 2 tehát a korábbi Total War játékokhoz képest sok újdonságot nem tud felmutatni, követi az eddig jól megszokott sémát: egy közepes, körökre osztott stratégiai és egy kiemelkedő 3D-s taktikai rész található benne. Tulajdonképpen újracsomagolták a fejlesztések eddigi eredményeit, és áthelyezték őket egy másik környezetbe, Japánba. De ettől még nem lesz rossz játék, sőt. Az új környezet kellően más játékélményt nyújt ahhoz, hogy az ember ne azt érezze, egy újabb rókabőrt akarnak lehúzni róla. Biztosan vannak még sokan rajtam kívül, akiknek az első részhez is sok kellemes élménye fűződik, szerintem ők sem fognak csalódni a Shogun 2: Total Warban.
