A Doki-Doki Universe a videojátékok azon ágához tartozik, ahová például a Beyond: Two Soulst is sorolhatnánk, legalábbis abban a tekintetben, hogy mindkettő az interaktív élményt próbálja megragadni. Nagyjából ezzel ki is merítettük azokat a lehetőségeket, ahol a HumaNature Studios játékát bármilyen más, komoly címmel tudnánk egy lapon említeni. A fejlesztők nem titkolt célja egy önismereti játék létrehozása volt, szándékosan lebutítva a látványvilágot és a történetet is, hogy a legkisebbekhez is eljuthasson ez a program.
A sztori alapja, hogy az együgyű kinézetű, Q13 típusú robot és hűséges barátja, a piros léggömb úgy kerülnek egy lakatlan bolygóra, ahogy a szívtelen gazdik a felesleges kiskutyákat dobják ki a kocsiból az országút szélén. Eltelik bő harminc év, de a robot még mindig türelmesen várja vissza családját, képzelt idilljéből pedig csak Alien Jeff, a kis zöld ufonauta képes kizökkenteni, aki magával viszi őt űrhajójának fedélzetén. Az elavultnak számító Q13-as típus megmentése mellett legfőbb feladatunk, hogy megismerjük, milyen is valójában embernek lenni, ezen keresztül pedig önmagunkról is kaphassunk egy közepesen átfogó képet.
Több bolygón kell keresztülutaznunk, amelyeken különféle, nagyon egyszerű missziók várnak ránk. Ezek többnyire a ’90-es évek esti meséit idéző szösszenetek, példának okáért egy madárijesztő kis barátját, egy madárkát kell megtalálnunk, vagy éppen egy nyulat kell befognunk, aki pedig egy kaktusz „öribarija”. A játék nagy része ezekkel az apró történetekkel gyakorlatilag ki is merül, de ezen felül vár ránk néhány személyiségi teszt is, ahogy cikázunk az űrben. Dr. Therapist személyiségi tesztjein olyan dolgokra derülhet fény, hogy például mely agyféltekénket használjuk leginkább, vagy a jin-jang melyik oldala jellemző ránk.
A Doki-Doki Universe grafikájáról sok pozitívumot nem lehet elmondani, gyermeki bugyutaságtól sugárzik, de nyilván itt ez volt a cél. Ami viszont elkeserítő, hogy a program még így is képes megizzasztani a konzolt, ami nem kimondottan indokolt egy ilyen kaliberű játék esetében. Ez nyilván csak a PlayStation 3-at érinti (esetleg a Vitát), PS4-en nem találkozhatnánk szembe ezzel a problémával.
Nehéz eldönteni, hogy kinek is lenne ideális a Doki-Doki Universe, hiszen a legfiatalabbakon kívül nem sokan fogják gyűrni, annak ellenére, hogy a felnőttek is egészen biztosan célcsoport voltak a stúdió műhelyében. A monotonitás és a kissé üres játékmenet ellenére azonban a gyerekeinket bátran ültessük le a képernyő elé, ők még biztosan nem fognak csalódni az eléjük táruló világban.
