A videojátékok műfaji kategóriáit a játékmenet, és nem a témaválasztás alapján határozzák meg, viszont bizonyos stílusok és megközelítések gyakrabban kerülnek össze. A stratégiai és taktikai játékok műfaja például kiválóan passzol a politikai történetekhez, tükrözve azt az átfogóbb, megfontolt gondolkodást, amit az ilyen szituációk megkövetelnek. Az egységek kezelése, a hosszútávú taktikus szemlélet jobb esetben a játékmenetben és a narratívában is megjelennek, egymásra építve kínálva több lehetőséget a stratégák számára. A Triangle Strategy ennek ékes példája, izgalmas és árnyalt történetvezetéssel, kellően összetett, de nem túlbonyolított játékmenettel, és elég egyszerűsítéssel ahhoz, hogy a modern közösség ne vesszen bele az egyébként hírhedten összetett műfaji sajátosságokba.
Ugyan az Artdink és a Square Enix játéka jobb címet érdemelne, egyszerűsége mégis remekül lefedi a történet lényegét. Norzelia kontinensét 30 évvel ezelőtt az úgynevezett „só-vas háború” rázta meg, amelyben a háromszögszerűen elhelyezkedő királyságok ádáz csatákat vívtak a két ritka nyersanyagért. Az északi Aesfrost hercegség katonai fejlettségéről híres, amit létfontosságú vasiparával képes fenntartani. Jelenlegi vezetője Gustadolph, aki komoly reformokat vezetett be a hegyvidéki, zord régióba. Nem a származás, hanem az érdem alapján ítéli meg az embereket, így bárkinek lehetősége van a fejlődésre és a komoly pozíciók megszerzésére. A keleti sivatagos térségben van a teokratikus hyzante, amely sómonopóliumával képes érvényesülni. A „Forrásnál” az alárendelt, leigázott, rózsaszínhajú roselle nép sínylődik, hogy kinyerje a sót a szigorú vallási normák szerint működő királyságnak. Nyugaton pedig Glenbrook királysága található, amely mezőgazdaságával és halászatával, valamint a királyhoz lojális családaival próbál érvényesülni.
Glenbrookban található a Wolffort-ház, amelynek leendő vezetője, Serenoa a játék központi karaktere. A „só-vas háború” konfliktusa komoly áldozatokat követelt, de végül békével zárult, a három érintett királyság pedig megállapodott egymással. Karakterünk feladata tehát lavírozni ebben a komplex politikai közegben, szövetségeket kötni, mérlegelni a lehetőségeket, és megtalálni saját útját úgy, hogy fennmaradjon a családja és uradalma.
A kaland nagyon lassan indul be, de az eseményeket részletező nyitány fontos ahhoz, hogy kialakuljon bennünk egy átfogó kép a hatalmi viszonyokról és a személyes, illetve politikai kapcsolatokról. Érdemes tehát kitartani mellette, ugyanis cserébe egy remekül szőtt, elgondolkodtató és átgondolt, príma királydrámát és középkori stílusú geopolitikai sztorit kapunk, tele cselszövésekkel, fordulatokkal és nehéz döntésekkel.
A játék különlegessége, hogy a döntéseket ténylegesen nem mi hozzuk. Tetteink és cselekedeteink Serenoa három „láthatatlan” értékéhez járulnak hozzá: ezek a hasznosság, a moralitás és a szabadság. Bizonyos esetekben lehet karakterekkel beszélgetni, a válaszok pedig valamelyik érték iránti „elköteleződésünket” növelik, ahogy olyan cselekedetek is, mint a vásárlás mértéke vagy a harcostársak használata.
Mivel Serenoa a Wolffort-ház érdekeit próbálja szem előtt tartani úgy, hogy egyéb kötelességeinek is eleget tesz, ezért körbeveszi magát hű szövetségeseivel, élükön Benedicttel, aki a család leglojálisabb tanácsadója. Benedict kellő tapasztalattal rendelkezik mind a politika, mind a háború témáiban, és racionális tanácsokat biztosít az ifjú vezér számára.
A Wolffortok mindig is nagyra becsülték társaikat, így amellett, hogy meghallgatja őket, a döntéshozatalba is bevonja barátait: ehhez pedig az „elköteleződés mérlegét” veszik igénybe. A héttagú, szövetségesekből összeálló „tanács” ilyenkor szavaz a csapat előtt álló két, vagy később három út egyikére. Amelyikre pedig a legtöbben teszik voksukat, amellett mindenki elköteleződik. A döntéshozatalt megelőzően Serenoa körbejárhatja a környéket, információkat szerezhet és érvelhet barátainál, hogy meggyőzze őket valamelyik irányról.
A korábban felsorolt pontok és a válaszlehetőségek, valamint a figurák saját véleményei pedig meghatározzák, hogy sikerül-e meggyőzni őket az alternatív útról, vagy kitartanak meglévő álláspontjuk mellett. Ez egy nagyon izgalmas dinamikát visz a játékba, ugyanis közvetetten hathatunk az eseményekre, amelyek ráadásul merőben eltérhetnek egymástól. Például egy adott incidensnél el kell döntenie a csapatnak, hogy menedéket ad-e valakinek, ezzel egy nagy, komoly áldozatokat megkövetelő harcnak téve ki az uradalmat, vagy kiadja az ellenségnek, kiszolgáltatva őket a hódító hatalomnak.
A Triangle Strategy tényleg izzasztó kérdéseket sorakoztat fel, és bár gyakran egyértelmű, hogy morálisan melyik a helyesebb út, politikai és birodalmi kontextusba helyezve már egyáltalán nem biztos, hogy az a legcélravezetőbb. Komolyan próbára teheti saját ítélőképességünket is, ahogy magunkban viaskodva próbáljuk kiötölni, hogy hosszútávon mely út a legkedvezőbb, és hogy a nép vagy közvetlen társaink a fontosabbak számunkra, esetleg saját jövőnket helyeznénk előtérbe. Gyakran változhatnak a szövetségek az új érdekek mentén, a túlélés érdekében pedig komoly áldozatokat kell hozni. A Trónok harca rajongók nagy eséllyel imádni fogják a fondorlatokat, árulásokat és fordulatokat, valamint azokat a nehéz választásokat, amelyek elé állít a program.
Az alkotás több fejezetre van osztva, amelyek további részekre bonthatóak, azon belül pedig különféle eseményekre. Vannak a történet előrehaladásához szükséges jelenetek, ahol a teljesen (bár nem mindig túl jó minőségben) leszinkronizált párbeszédeken keresztül tudhatunk meg többet az eseményekről, de elérhetőek mellékjelenetek is, amelyekben párhuzamos történésekbe nyerhetünk betekintést. Ha teljesítünk bizonyos feltételeket, és valamelyik elköteleződésben kellő pontot szerzünk, akkor új emberek csatlakozhatnak csapatunkhoz, akik a fő jelenetekben nem jelennek meg ugyan, de ha használjuk őket, és tovább alakul személyiségünk, akkor rövid jelenetekben bontakoznak ki jobban.
Emellett szinte minden fejezet tartogat egy összecsapást is, ahol nincs más megoldás, mint harcolni. Egyébként kifejezetten dicséretes, hogy nincsenek töltelékküzdelmek a fő sztorinál, minden összecsapásnak értelme van a narratíva szempontjából, és ez megmutatkozik időigényességükben is. Egy-egy mérkőzés fél órát is igénybe vehet, főleg normál vagy nehezebb fokozaton.
A Triangle Strategy harcai klasszikus, a Final Fantasy Tacticset idéző taktikai mérkőzések, a mostanában egyre gyakrabban alkalmazott „HD-2D” stílusban. A világ kis, 3D-s makettként kel életre, amelyben a karakterek a régi időket idéző, pixeles, 2D-s külsővel jelennek meg. Kifejezetten szépen fest az alkotás, az effektek pedig látványosak és jól beleilleszkednek ebbe a sajátos képi világba.
Egységeink közül egy adott számút vihetünk hadba, és a négyzetrácsos pálya előre meghatározott mezőin helyezhetjük el őket. Ha készen állunk, belevethetjük magunkat a körökre osztott küzdelembe. Ha épp a mi figuránk jön, akkor mozoghatunk vele, illetve cselekedhetünk. Ez lehet támadás, valamilyen tárgy használata vagy különleges képesség bevetése, bár utóbbihoz idővel gyűlő képességpontokra van szükség. Az ellenfél ugyanígy operál, és a cél teljesíteni az adott feladatot, ami leggyakrabban minden egység legyőzése.
Harcosaink különböző szerepeket töltenek be, és mindenki egyedi képességekkel és lehetőségekkel rendelkezik. Főhősünk egy hagyományosabb közelharci egység, aki hatékonyan tudja szabdalni ellenfeleit, míg menyasszonya, Frederica tűzmágiával tud egyszerre nagyobb felületet lefedni vagy felgyújtani bizonyos mezőket. A tanácsadó Benedict erősíteni és gyorsítani tudja szövetségeseit, míg a kém Anna fürgén osonva meg is tudja mérgezni áldozatait, hogy fokozatosan veszítsenek életet. Vannak gyógyítók, íjászok, lovasok és strapabíróbb harcosok is, valamint olyan különleges kasztok, mint a csapdákat és létrákat elhelyező kovács, az ellenséget ideiglenesen átállító kereskedő vagy az időjárást manipuláló sámán. Mindegyik társ különleges, egyedi képességekkel rendelkezik, így mindenki talál a taktikájához kedvező stílusú szereplőt.
Egy biztos, nem szabad elkapkodni a dolgokat, a csapat pedig együttműködve igazán hatékony. Ez a játékmechanikákban is megmutatkozik. Például, ha egy ellenséget úgy támadunk, hogy a másik oldalán áll egy társunk, akkor az is lesújt rá, ami nagyon hatékony módja az ellenfél erejének leépítéséhez. Fontos tényező a terep is, az íjászok például magasabbról sokkal hatékonyabban és messzebbre tudnak nyilakat záporozni, míg az egységek lelökése extra sebzést biztosíthat. A vízbe csapódó villám vezeti az áramot, potenciálisan megbénítva a benne állókat, míg a mezők felgyújtásával elégnek az ott tartózkodók. Izgalmas, szórakoztató és kreatív módon lehet megtervezni a küzdelmeket, miközben a másik fél is ravaszul törtet előre.
A játék ráadásul nagyon felhasználóbarát, és a taktikus gondolkodás jutalmazásán van a hangsúly, illetve a kísérletezésen, és nem a ballépések megtorlásán, ami több mindenben is megnyilvánul. A karakterek minden cselekedete (a mozgást leszámítva) tapasztalatpontot ad, így hatékonyan és gyorsan lehet fejlődni. Ha kikapunk, a fejlődés megmarad, így, ha még nem is lennénk elég erősek, lehet, hogy pont egy vesztes küzdelemnél lépünk szintet, és tanulunk annyit, hogy sikerrel járjunk legközelebb.
A küzdelmek előtt táborunkban fejleszthetjük harcosaink képességeiket és fegyvereit, növelve hatékonyságukat és bővítve eszköztárukat, illetve diskurálhatunk is velük. Lehetőségünk van extra csatákat is vívni speciális feltételek mellett, amik gyakorlásnak is jók, és itt is szerezhetünk értékes zsákmányt. A Final Fantasy Tacticsszel ellentétben itt minden karakter fix fejlődési utat jár be, ez viszont kifejezetten előnyös a műfaj újoncai számára anélkül, hogy elvenne a kaland mélységéből. Lehet, hogy nem tudjuk szabadon eldönteni, hogy ki legyen varázsló és ki harcos, de elég sok figuránk van ahhoz, hogy kedvünk szerint variáljuk csapatunkat. Plusz, a szereplők személyiségeihez is jobban passzol ez a fajta kötöttség – az egész sokkal áramvonalasabbá válik ennek köszönhetően.
Ha pedig kipörgettük a körülbelül 30 órás történetet, akkor újra belevethetjük magunkat meglévő mentésünkkel, karaktereinkkel, fejlesztéseinkkel és cuccainkkal, hogy kipróbáljuk a többi, merőben eltérő útvonalat és irányt. A móka négy befejezéssel rendelkezik, és útközben is rengeteg alternatív irányt tapasztalhatunk meg. Sőt, érdemes is, mert igazán sokrétű, de átlátható élményben lehet részünk.
A Triangle Strategy egy bámulatos, izgalmas, érett és átgondolt geopolitikai királydráma, amely komoly témákat feszeget. Remekül vázolja fel világát és karaktereit, időt és teret ad tematikája kibontásához, és kiválóan mutatja be, hogy mennyire összetett döntéseket igényel a vezetés, és hogy a külső és belső nyomások kereszttüzében milyen nehéz jó döntéseket hozni. Plusz rávilágít a legfontosabbra: nincs rossz vagy jó döntés, a kérdés az, hogy együtt tudunk-e élni ezekkel. Ezt az egészet pedig egy szórakoztató, remekül kidolgozott és izgalmas taktikai harcrendszerrel társítják, ami tökéletes választás egy ilyen stílusú történet elmeséléséhez. Mindent pedig körülölel egy bámulatos zene, amely kiválóan tükrözi az adott hangulatot. Akár Final Fantasy Tactics, akár Trónok harca rajongó vagy, remek választás lehet ez a játék. Ha pedig csak szemezel a műfajjal, szuper belépő lehet és megkedvelheted a műfajt.
