A Destroy All Humans! 2020-as felújítása a THQ Nordic egyik legnagyobb sikere volt, kétség sem férhetett így ahhoz, hogy hasonló bánásmódban részesítik a sorozat második részét is. Crypto második kalandja tíz évvel az első rész után játszódik, miután a furon technológiák segítségével, Orthopoxszal közösen lényegében uralmuk alá hajtották az Egyesült Államokat. A KGB azonban tudomást szerez az idegen hatalomátvételről, és nekilátnak a furon megszállás jelentette veszély felszámolásának: előbb egy jól irányzott atomrakétával kilövik a föld körüli pályán állomásozó anyahajót (Poxszal a fedélzeten, aki azonban sikeresen lementi a tudatát egy holografikus hordozóegységre), majd Bay Cityben (San Francisco) egy helyi hippikommuna segítségével támadást intéznek Crypto ellen is.
Morcos idegenünket persze nem kell félteni, a roncsokból összeszedett fegyverzetével, néhány új technológiával, mint a holoálca szerepét átvevő megszállós testrablás, illetve több, a rendőrök és a hadsereg haragját eloszlató opcióval (és Pox genetikai kísérleteinek hála egy új, a „Csomag” névre keresztelt, igen aktív ivarszervvel) útra kel, hogy egyszemélyes hadseregként véget vessen a hidegháborúnak. A különböző felszerelések természetesen ezúttal is felturbózhatóak emberi DNS (agyak) begyűjtésével, illetve mellékküldetések teljesítésével.
Föld körüli útja során Crypto Angliától Japánig járja be a világ különböző pontjait, egy, a ’60-as évek ikonikus filmjeit (élükön a korai James Bond részekkel) parodizáló, fordulatokban gazdag, elborult történetben. A különböző helyszínek az első részhez képest lényegesen változatosabb, eltérőbb hangulatú zónákat tettek lehetővé, tele rombolható épületekkel, mellékküldetésekkel és gyűjtögethetőkkel. A Reprobed azonban, bár az elődjéhez hasonlóan ügyesen felújít, kiigazít egy-egy konkrét küldetést, a friss máz alatt végletekig hű marad az eredeti, PlayStation 2-re és Xboxra megjelent részhez.
Ez egyszerre áldás és átok is. Áldás, mivel a Destroy All Humans! 2 számos tekintetben felsőbbrendű volt az elődjéhez képest, több tekintetben is csiszolta, finomította annak receptjét, de ugyanakkor az előd öröksége pár ponton nem igazán vált a Reprobed előnyére. A probléma magját leginkább úgy tudnám megfogalmazni, mintha a fejlesztők az előző rész sikere után kissé elbízták volna magukat, és olyannyira bíztak volna az eredeti kiválóságában és az előző felvonással bevonzott új rajongók hűségében, hogy pár olyan elemet is változatlanul hagytak, amelyekre ráfért volna némi frissítés és hangolás. Ilyenek például az új kütyük tutorialjei, amelyek mintha kissé túlságosan is alapértelmezettnek vennék, hogy a játékos vagy ismerte az eredeti változatot, vagy olyannyira friss a két évvel ezelőtti felvonás emléke, hogy pár mechanika egyáltalán nem szorul részletesebb bemutatásra.
Szintén érthetetlen a multiplayer állapota. Eleinte azt hittem, sőt, egyenesen bíztam benne, hogy csak nálam van a hiba, de nem, a játék kizárólag az offline, osztott képernyős többjátékos módot támogatja mind a kampány végigjátszásához, mind a kompetitív műfajokhoz. Bár fontos megjegyezni, hogy az online játék szerelmeseinek ott van a nyár elején megjelent, előrendelők számára ingyenes Clone Carnage spinoff, ám annak fogadtatása sem volt túl pozitív, a lényeg pedig úgy vélem, sokaknál pont a hatalmas térképek közös bejárásán, rombolásán és a küldetések teljesítésén lett volna.
Persze az is lehet, hogy az online multi túlságosan feladta a leckét a fejlesztőknek: ahogy a Clone Carnage sem volt tökéletesen optimalizált darab, úgy a Reprobed is tartogat apróbb bugokat, problémákat. Bárhogy is hangoltam a beállításokat, időről időre képes volt durva fps-zuhanásokat, szaggatásokat produkálni (még AMD FSR mellett, lényegesen visszábbvett beállításokkal is), egy-két alkalommal pedig össze is omlott, miközben grafikailag akkora előrelépés nem érhető tetten a 2020-as elődhöz képest. A dolog azért is furcsa, mert ilyen problémák a Summer Game Fest során kipróbált demóban még nem fordultak elő.
Jó játék lett a Destory All Humans! 2: Reprobed? Igen. Bár ezúttal ez sokkal inkább az eredeti változat, mintsem a felújítás érdeme, az ugyanis hagy maga után némi kívánnivalót, és ha a THQ Nordicnak további tervei is vannak a sorozattal (amit remélek is, jó lenne ugyanis a Path of the Furon okozta csorba helyett látni, pontosan milyen folytatást is álmodtak meg a fejlesztők eredetileg), ennél egy kicsit jobban oda kellene majd figyelniük a következő felvonásnál.
