Kevés olyan ember van, aki nem szeret legózni. Annál azért kicsit több, aki nem szereti a legós videójátékokat. Néha én is kipróbálom ezeket a filmes adaptációkat, amelyek azonban számomra túl „gamey”-k: villognak, abnormális a színviláguk, és a játékmenet is főleg csihi-puhi. A kreatívabb LEGO-játékok pedig inkább tabletekre érkeznek. Ezért aztán tűkön ülve vártam, hogy végre kézhez kaphassam PC-re a LEGO Bricktalest, amely egy nyugisabb, kalandosabb, kreatívabb játéknak ígérkezett.
A játékot a német ClockStone csapat fejlesztette, amely a Bridge Constructor sorozatért is felelős. Ezért aztán sejteni lehetett, hogy a fizika fontos szerepet kap majd a játékban. Mindez ráadásul egy kalandba csomagolva: főhősünk, annak nagyapja, valamint a nagypapa egy réges-rég időviharba került repkedő robotja nekilátnak, hogy rendbe hozzanak egy vidámparkot. Ám ehhez boldogságkristályokra van szükség, amiket öt különböző világból kell beszerezni. Ezeknek a világoknak is mind saját története van, amelyek során nekünk és a robotnak LEGO-ból kell megépítenünk dolgokat. Ez a legtöbb esetben – ahogy várható is volt a fejlesztők előéletét ismerve – híd.
De nem csak jól kell kinézzen az építmény – sőt, alapból nem is fog jól kinézni –, hanem fizikailag is stabilnak kell lennie. Mert megépítés után (vagy közben) letesztelhetjük, hogy elbírja-e az adott súlyt, vagy át tud-e haladni rajta valaki/valami. Miután sikeresen vettük az akadályt és átmentünk a teszten, akkor már homokozó-módba válthatunk, és fel is díszíthetjük építményünket. Bár az első két világban nem nagyon lesz probléma, egy idő után ezek nem mindig egyszerűek. Még ha át is megy a teszten mondjuk egy csigalépcső, azon később nekünk kell majd felmenni, és nem biztos, hogy ez olyan könnyű – szóval sokszor a saját mozgásunk könnyítése miatt kell módosítanunk a már sikeresen vizsgázott szerkezeten.
Amit mindenképp szeretnék megemlíteni – mert szerintem zseniális –, hogy néha azért kell átépítenünk egy szerkezetet, mert bár a fő feladatát az első változat is meg tudja oldani (mondjuk átkelni egy szakadékon), azonban mellékfeladatokat (az adott világ pénznemének gyűjtését) csak úgy tudjuk teljesíteni, ha az átépített szerkezettel egy teljesen lehetetlen helyre is be tudunk jutni. Tehát mérnökösködés mellett sokat kell majd logikáznunk és térbeli rejtvényeket megoldanunk: eljutnunk lehetetlen helyekre, megoldani különböző dinamikus labirintusokat. És néha teljesen ki kell szakadni az addig megszokott szabályokból: bevallom, ebben nekem kisfiam segített, mert sosem jöttem volna rá, hogy az alapszabályoktól ennyire el kell majd rugaszkodni.
Ezért is zseniális játék a LEGO Bricktales, mert nem lehet beskatulyázni, hogy kalandjáték, bridge-builder vagy puzzle-játék. Hanem mindegyikből kicsi, és még ezek között is képes árnyalni. A történet persze bugyuta, de azért van benne humor bőven: vannak gyerekesebb viccek meg felnőttesebbek is. Tehát az egész család megtalálja magának a szórakozást. És amikor végzünk az alaptörténettel – ami körülbelül 10 óra játékidő –, akkor még ott vannak a mellékfeladatok: állatok és pénzek gyűjtése, amelyekből kockakészleteket vehetünk a homokozó-módhoz. Mi úgy hosszabbítgattuk a játékidőt – nehogy túl hamar véget érjen –, hogy ha egy világ történetét befejeztük, akkor visszamentünk egy előző világba. Hiszen minden új világban szerezhetünk olyan képességet, amelyet bizonyos puzzle-knél felhasználhatunk az előző világokban is. Ezért senkit se frusztráljon előre, ha például a dzsungeles pályákon a bejárható helyek felébe nem tud eljutni, mert azokat majd később fedezheti fel.
A LEGO Bricktales kitűnik a hagyományos legós játékok közül, hiszen itt fontos a fizika, és ahogy a valóságban is van: a rosszul megépített szerkezetek nem működnek. De ha csak ennyi lenne, akkor nem használnám feltétlenül a zseniális jelzőt. Ezt azzal érdemelte ki, hogy nagyon ügyesen ötvözi a stílusokat, és így egy érdekes rejtvényes-építkezős kalandjátékká vált, amelyet kellemesen megfűszereztek – bár ez szinte kötelező elem a legós videojátékoknál – humorral is. Bátran ajánlom minden korosztálynak, de talán a legélvezetesebb, ha a család együtt játssza, és közösen próbálják nevetve megoldani a feladatokat.
