Valkyrie Elysium teszt – Odin asszisztensének lenni se egy könnyű meló

A Valkyrie sorozat ötödik darabja a most érkezett Elysium. Ebben nem kevesebb dolgunk lesz, mint a Mindenek Atyja, azaz Odin szolgájaként helyrehozni főként a Midgardon (másnéven a Földön) bekövetkezett világégést. Az északi mitológiából ismert főbb alakokon túl emberi harcosok lelkeit formálhatjuk újra, hogy hasznos fegyvertársakká váljanak a „gonosz” ellen vívott harcban.

A Valkyrie Elysium picit megkeveri a dolgokat, és nem a standard szabályok szerint játszik (alapjáraton ugye a jégóriások a nácik mindig). Valkűrként újjászületve egy pörgős akciót kapunk, habkönnyű szerepjátékelemekkel, amivel bevallom, a sorozatot annyira nem ismerve picit félre is vezettem magam (az ellentétére számítottam a stíluskeveredés arányában). Ennek most kifejezetten örültem, hogy akcióorientáltabb lett, de lássuk, miről is szól ez az egész!

Ahogy azt már említettem a világok a pusztulás szélére kerültek, főként Odin miatt, aki a nagy farkast, Fenrirt próbálta legyűrni sikertelenül. A harcuk közben az emberiség majdnem egésze kipusztult, a természetben is végzetes károk következtek be. Odin utolsó mentsváraként egy valkűrt teremtett, akit mi fogunk alakítani az elkövetkezőkben. A mindenható szerint az ellenséget legyűrve visszaállhat a világrend.

Az „öreg” kezdetben a trónjáról sem tud felkelni, annyira kimerítették az ütközetek. Így mindent mi fogunk csinálni, hogy valamennyire visszanyerhesse az erejét. Egy bőséges, de felesleges bevezető részben szinte mindent megtudhatunk a harcrendszerről és a lehetőségeinkről. Később az adott elemek ismételten feljönnek, és szájbarágósan be leszünk tanítva, hogy a legnagyobb harcok alatt se pánikoljunk be a lehetőségeinktől.

Külső nézetből terelhetjük a valkűrt, a kamera szabadon forgatható, de sokszor nagyon vacakul beragad az ellenfélkijelölés ellenére is. Nem tudom, milyen megfontolásból kezdtem egyből Hard nehézségi szinten, de úgy egészen kellemes kihívás elé állított a stuff az első 10 órában (a Ninja Gaidenen nevelkedett gamereknek jó hír lehet, hogy novemberben érkezik egy még nehezebb szint). A történet első felében nehézkesen indulnak be a csaták, mert effektíven támadni csak a lények gyengeségeit kihasználva lehet. Mind rendelkezik egy adott elementális kaszttal (például jég, tűz stb.), amit az ellenkező varázslat tör fel. Már a sztori elejétől fogva özönlenek ránk a tűzre érzékeny egységek, de a gyógyszert rájuk jóval később lelhetjük fel. A történet folyamán hat különféle fegyverrel oszthatjuk a halált (a digitálisan vásárlók kapnak plusz két kardot), amelyek eltérnek mind mozgás, mind pedig sebességben.

Egységben az erő, tartja egy régi mondás, ami a Valkyrie Elysium egyik mantrája is lehetne. Ahogy haladunk előre, úgy toborzunk magunk mellé értékes segítőket. Ezek a halott harcosok még utoljára a szolgálatunkba szegődnek, hogy varázserejükkel és testi kivetülésükkel támogassák ügyünket. Harcosaink eltérő elementális erővel támadnak, ami a fentebb taglalt módon megbénítja rosszakaróinkat. Ilyenkor a fegyverünk is feltöltődik az adott mágiával, ami további bónusz sebzést okoz. Remek rendszer ez, hamar rá lehet érezni a dolgok nyitjára.

Amikor már egy másodperc alatt fel tudjuk mérni, hogy az éppen előttünk megjelenő kisebb sereg tagjaira mi az orvosság, majd sorba rájuk hívjuk társainkat, a megfelelő varázslatokkal támogatjuk őket, na, az lesz az igazi játék! Persze ehhez elengedhetetlen lesz a teljes csapat megszerzése, ami teljesen történetorientált. Így az első órák az ismerkedéssel telnek, ami az elfogadhatóan látványos környezet, a valamennyire érdekes történet, valamint a szuper harci szegmensek végett hamar eltelnek. Az angol szinkronhoz igazították a szájmozgást, de a japánt különlegesebbnek találtam, így azt használtam (főként Odin és Fenrir orgánuma miatt egy animében éreztem magam).

A küldetések között visszakerülünk a Valhallába, ahol jelenthetünk Odinnak, mellékküldetéseket indíthatunk vagy gyakorolhatunk a harci arénában. Folyamatosan kapjuk majd a különféle, fejlesztésre szánt köveket a játék során, amit fegyvertuningra vagy valkűrünk képességeinek feloldására költhetünk el. Szerencsére nem leszünk nagyon korlátozva, így az olyan alap dolgok, mint például a dupla ugrás, ellentámadás és hasonlók rögtön elérhetővé válnak.

Ha mindent meg szeretnénk venni, maximumra fejleszteni, akkor egy jó 25 órára is rúghat a játékidő. Nekem ebben az időben már benne volt a négy különböző befejezés elérése és az összes küldetés (30+) legmagasabb rangjának elérése is. Nagyon élvezetes játszani a programmal, de nem mehetek el amellett, hogy repetitív is. Ezt valamennyire ellensúlyozza a lények sokszínűsége, a különféle fegyverek és a megannyi varázslat változatossága. A szoftver néha belassul nagyobb effektparádénál, de örülni fogunk, ha élve kikeveredünk egy-egy húzósabb csetepatéból, így ez nem mindig zavaró.

A Valkyrie Elysium egy remek kikapcsolódást nyújtó videojáték, picit talán a kelleténél magasabb árcímkével felvértezve. Mindenestre az akciójátékok kedvelői biztosan megtalálják benne a számításaikat.