Dakar Desert Rally – Szavannák, fekete nők, ó-ó Szaúd-Arábia!

A világ egyik leghíresebb tereprallyversenyét 1979 óta rendezik meg, eredetileg párizsi starttal. Talán azt már kevesen tudják, hogy az afrikai országokban egyre kevésbé tudták garantálni a versenyzők biztonságát, így 2009-ben 10 évre Dél-Amerikába került a verseny, amit továbbra is Dakarnak hívtak és hívnak a mai napig. Aztán egy kis szünet után Szaúd-Arábia ad most otthont a viadalnak.

A Dakar Rallyhoz tartozó videójáték fejlesztése sosem volt könnyű, talán azért, mert igencsak hosszú szakaszokat kellene valahogy játszhatóvá tenni, ami mind technikailag, mind designeri szempontból igencsak nehéz kihívás. A portugál Bigmoon Entertainment próbálkozott ezzel pár éve a Dakar 18 képében, de finoman szólva sem aratott zajos sikert... Sebaj, a Saber Interactive felvásárolta őket, és adott nekik elég időt, hogy újragondolják a témát – ez lett a Dakar Desert Rally, ami az eddigi szaúdi időszakot öleli fel, 2020-tól kezdve, azaz 3 évnyi tartalom lett itt egybegyúrva.

Ugyan a versenyzők és a csapatok listája nem teljes, de lesz azért miből válogatni: mehetünk Fernando Alonsótól kezdve Sebastian Loebön át Nani Romáig sokakkal, hogy csak az autós részlegbe nyújtsak egy kis betekintést – de például Stéphane Peterhansel hiányzása már csak azért is furcsa, mert ’21-ben ő nyert.

Öt géposztályban tehetjük próbára magunkat: autók, motorok, kamionok, quadok és SSV-k (ezek kétüléses, félig nyitott – gyakorlatilag egy minimál kasztni fölött egy bukókeret – kis „autócskák”). Itt azért már picit kezdtem óvatoskodni, mert a fizikai motornak lekezelnie egy kocsit teljesen más feladat, mint egy motort, ezzel még bajok lehetnek... Gyanús volt az is, hogy H-váltó támogatás nincs, a kuplungpedál is csak dísz – pár kilométer után érthető lett, miért: ez egy simcade játék. Nem, ez nem bűn, csak jelzem.

Ilyen perspektívából vizsgálva autóval, kamionnal és SSV-vel egész jó a vezethetősége a verdáknak kormánnyal, bár a fizika néha azért megtréfált. Értem én, hogy a homok képes „csúszni”, de azért mégsem tükörjég... Ezen kívül néhány landolásom során teljesen érthetetlen módon pördültem meg, ez se nyerte el a tetszésem. A kamionoknál volt még olyan furcsaság, hogy a tömegközéppontja mintha kissé túl alacsonyan lenne, legalábbis szerintem ennél könnyebben lehet felborítani a dűnék között. Szóval nem tökéletes, de a hibái ellenére is egész kellemesen lehet csapatni vele, és persze nem árt a terepet is tisztelni, mert például egy dűnére nem is olyan egyszerű felkapaszkodni – és lejönni sem feltétlenül. A motorokat és quadokat már gamepaddel vezéreltem a játék javaslatára, és ezt már nem kedveltem annyira. Lehet, hogy velem van a hiba, de valahogy nem sikerült ráéreznem, ezeknél a gépeknél mi fér még bele, és mikor borulok.

A másik nagy problémám a játékkal a mesterséges intelligencia, bár itt intelligenciáról nem igazán beszélhetünk. Nem mondom, tudnak csapatni, ha kicsit odafigyelnek, de elég sűrűn képes szinte mindenki ugyanabban a kanyarban felborulni, például. Vagy ha nem fej-fej ellen megyünk, akkor rejtélyes módon szednek össze időbüntetéseket, hogy aztán mi jó helyen guruljunk célba kis odafigyeléssel. Ezen így bőven van még mit reszelni...

No de elég legyen a panaszkodásból, mert valójában ez egy remek játék (is lehetne, ha a fentiekkel megbarátkozunk valahogy, illetve kijavítják). Kezdem azzal, hogy itt a hosszú szakaszok tényleg hosszúak, azaz akadnak akár egyórás etapok is! A másik remek dolog az az itiner: ez nem az, amit a többi rallyjátékban megszokhattunk! Talán odafigyelősebb, hiszen navigátorunk nem konkrétan az utat diktálja sokszor, hanem „csak” az irányt és a különféle veszélyeket – az egyik képen mutatok egy részletet abból, milyen változatos lehet.

Háromféle nehézségi fokot kínál a játék, és ezek markánsan különböznek is: sport módban mezőnyben versenyzünk, az ellenőrzési pontok irányát pedig mindig mutatja a HUD. Professzionális módban már hagyományos élményt kapunk, azaz egyedül indulunk, és az ellenőrző pontok helyét és irányát is a navigátorunktól meg az itinerből kell lefülelnünk. Itt ráadásul már bejön az is, hogy a GPS nem mindig mutatja az irányt, csak a fontosabb waypointokét. 25. szinten pedig elérhetővé válik a szimulációs mód is, ahol már büntetésért cserébe sincs újrapróbálkozás a legutolsó ellenőrzőponttól, és persze ellenfeleink itt a leggyorsabbak.

A multiplayer mód kapott egy kis csavart: van lehetőség botokkal is versenyezni, ráadásul bármely járgányt választhatjuk – emiatt gyakorlásra is remekül használható. Persze az igazi az lenne, ha mind a 20000 km²-nyi lemodellezett területet bejárhatnánk, és erre elvileg egy patch után lehetőségünk is lesz. Mint ahogy a most fura mód hiányzó visszajátszást és fotó módot is majd egyszer megkapjuk.

Ami pedig a grafikát és a hangot illeti: előbbi esetben nem igazán lehet okunk a panaszra, egész pofásan néz ki. Szerencsére a régió is egész változatos földrajzzal rendelkezik, így nem csak homokdűnéket fogunk bámulni egész nap. A hanggal is elégedett voltam alapvetően, de a navigátor megvalósítása nem tetszett: én úgy tudtam, jó pár éve sikerült már megoldani, hogy nem ugráljon a hangsúly, beszédstílus egyik mondatról a másikra (vagy – ó, mily szörnyűség – egyik szóról a másikra). Nos, a jobb egyen feszítő barátunk ilyenformán „beszédhibás” sajna, és ez kicsit idegesítő tud lenni. Persze egy idő után megszokja az ember, de na, 2021-ben illene tudni ezt megoldani, nem csak az EA/Codemasters féle gigászoknak sikerült ez.

Remekül szórakoztam a teszt ideje alatt a Dakar Desert Rallyval, és biztos, hogy fogom tovább is pörgetni a cikk leadása után. Azt már nem merem megkockáztatni, hogy a kategóriáján belül év játéka lesz – pedig nem hiányzott volna sok hozzá. Kicsit átgondoltabb fizika, kicsit egyértelműbbre reszelt motoros irányítás, nem ennyire mélysötét MI – akár emlékezetes klasszikus is lehetett volna. Így marad egy szerethető, de kissé összecsapott alkotás (de legalább az árcímke sem barátságtalan).