Azt hiszem, már nem egyszer leírtam, hogy az egyik kedvenc játéksorozatom a Mortal Kombat. Ed Boon halhatatlan klasszikusa 1992-ben jelent meg, és olyan sikeresnek bizonyult, hogy az azóta egy számos játékot, képregényt, mozifilmet és egyebet magába foglaló franchise-zá nőtte ki magát. A videojáték-széria fő szála 2011-ben egy remake-kel egyszer már megújult, amelyet akkor újabb két epizód követett. A 2019-es Mortal Kombat 11 úgy tűnik, lezárta ezt a remake-trilógiát, és a NetherRealms csapata most ismét valami újjal próbál meglepni minket.
A hamarosan érkező Mortal Kombat 1 – a legutóbbi mozifilmből is kivehetően – egy másik, alternatív idővonalba viszi el a szériát, ily módon rebootolva azt. A nem kis rajongótáborhoz hasonlóan jómagam is tűkön ülve várom ezt az epizódot, amelynek előrendelői bétatesztjébe volt alkalmam a hazai forgalmazó jóvoltából bepillantani.
A nem túl tartalmas, ugyanakkor rendkívül szórakoztató ízelítőbe betekintve a szép emlékű Bonanza Banzai „Régi és új” című száma jutott az eszembe. A tapasztaltak alapján egyfelől kellemes melegség öntötte el a szívemet, amit másfelől az újdonság varázsa is kísért. A teszt során mind az offline, egyjátékos, mind pedig az online, 1v1 többjátékos módokból kaptunk ízelítőt. Az előbbit egy 6-7 emeletes torony formájában, míg az utóbbi mikéntjét azt hiszem, nem kell részleteznem. A készítők a próbakörhöz kellemes mennyiségű karaktert bocsátottak rendelkezésünkre. Egyik kedvenc szereplőm, Sub Zero mellett a szintén már jól ismert Liu Kang, Kenshi, Kitana, Johnny Cage és Li Mei voltak választhatóak, míg mellettük, amolyan segítőként feltűnt Frost, Kano, Sonya és Jax.
A játék egyik újítása az, hogy a küzdelmekhez nem csupán az általunk vezérelt karaktert választhatjuk ki, hanem tehetünk mellé egy segítőt is, ún. kameo harcost. Ez egyfajta „1.5-ös” Tag Team módnak felel meg, ami praktikusan annyit tesz, hogy nem ugrálhatunk ugyan a rendelkezésünkre álló két szereplő között, de a támogatónkat egy egyszerű gombnyomással hívhatjuk segítségül. Ez bizonyos újratöltési időt igényel, és ennek bevetésekor az adott segítő valamelyik személyre szabott, speciális mozdulatával (pl. Kano a pörgésével és a lézerszemével vagy Liu Kang a biciklirúgásával és a tűzgolyójával) erősít minket.
Az utóbbi részekből megszokott módon egy mezei kontrollerrel is bármelyik zöldfülű újonc akár a gombok véletlenszerű nyomkodásával is könnyen előcsalhat valamilyen látványos akciót, de természetesen a játék uralásához kitartó gyakorlásra van szükség. Számomra nehézséget jelentett, hogy az itt ismét megjelenő, iszonyú brutális és durván látványos, ezúttal a komplett duo által bevitt nagy erejű „halálos” csapásokat nehezen tudtam előhívni annak ellenére, hogy azok csupán a már bevált jobb és bal 1-es gomb szimultán lenyomásával indíthatók. Ennek az volt az oka, hogy a fent már leírt segítőt szintén a jobb 1-es gombbal lehet aktiválni, így sokszor jártam úgy, hogy a „fatal blow” helyett a támogató karaktert hívtam elő és a keresett mozdulatsort csak a két billentyű nagyon rövid megérintésével vittem sikerre. Gondolom, ehhez majd hozzá lehet szokni a végleges változatban, de nekem egyelőre nem sikerült. Az online, egy az egy elleni módban tapasztaltak alapján ez másnak sem lehetett könnyebb, tekintve, hogy viszonylag kevés ilyennel sújtottak távoli felebarátaim a meccsek alatt.
Az ízelítő során két helyszín, a The Teahouse és a Johnny Cage's Mansion voltak elérhetők, amelyek közül az első sokkal inkább tűnt klasszikus MK környezetnek, mint a második, ahol a háttérben lévő medencében rózsaszín flamingó alakú úszógumik úszkáltak. Azt ugyanakkor meghatározhattuk, hogy a küzdelem éjjel vagy nappal történjen, ami a karcsú választék ellenére is színt vitt a játékba. Az MI ellen játszva még a legkönnyebb nehézségi fokozaton is „emberére” találhat az egyszeri játékos, főleg a torony magasabb szintjein, így a kezdőknek is kellemes kihívást jelent majd a játék.
A program alatt az Unreal Engine 4 dübörög, online olvasható hírek szerint azért, mert a hardvertesztek során ez bizonyult kellően stabilnak valamennyi platformon, így a fejlesztők beérték egyelőre ezzel. Mindezek mellett a látványvilág nagyon kellemes, amelyet szépen kidolgozott animációk is tarkítanak. Ez utóbbiak amellett, hogy nagyon látványosak, hűen tükrözik az egyes karakterek jellemét, így például Johnny Cage folyamatosan a középső ujját használja a legkülönbözőbb módon becsekkoláskor.
A teszt során natív 4K felbontáson sem találkoztam PlayStation 5-ön grafikai problémával, fagyással, sem egyéb buggal, és a töltési idők sem voltak nagyon hosszasak, annak ellenére sem. A program minden módban folyamatosan tükörsimán futott, ami remélem, a végleges verzióban is ugyanígy muzsikál majd. A szinkronszínészek ismét kitettek magukért, ami a játék teljes hanganyagáról elmondható. Nekem némi hiányérzetem volt a 31 éve belém rögzült zenebona módosítása miatt, de jelezném, hogy ez csak egy még meg nem jelent játék bétatesztje volt, így a végleges verzió piacra kerülésekor ismerjük meg a teljes atmoszférát.
Bevallom, nagyon kellemesen szórakoztam a hamarosan megjelenő Mortal Kombat 1 ízelítőjének kipróbálása során. A készítők láthatóan mind a veteránokra, mind pedig az új játékosokra gondoltak a reboot fejlesztésekor, így az egyszerre lesz kellemesen nosztalgikus, ugyanakkor frissítően új is. Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, így búcsúzóul csak annyit írnék, hogy jómagam már nagyon várom a szeptemberi megjelenést, és remélem, hogy ez a lányaim iskolakezdésével járó kínlódást is kicsit enyhíteni fogja. Addig is minduntalan egy hang szól a fejemben: FIGHT!
