Kobe Bryant immáron negyedjére került a 2K Sports által jegyzett sorozat aktuális részének borítójára, és ezúttal picit többről is van szó: saját játékmódot is kapott. Na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen mint minden évente megjelenő sportjátéknál, itt is felmerül a kérdés (hozzáteszem, teljesen jogosan): mi pluszt kapok, ha megveszem ezt a részt a ligák, játékosok, csapatok, statisztikák és miegyebek frissítésén kívül?
Az utóbbi években nem lehetett különösebb panasz a tartalomra és a körítésre, és nincs ez másként most sem: gyakorlatilag megint kapunk egy sajátos, NBA-sített digitális vidámparkot, ahol mindent is kipróbálhatunk, ami az amerikai kosárlabdázással kapcsolatos. És itt térnék vissza Kobe-ra: a Mamba Moments az ő karrierjének állít emléket, és jó pár fontos meccsét lejátszhatjuk vele (akár úgy is, hogy csak őt irányítjuk).
Természetesen a többi, jól megszokott játékmód sem maradt ki – ámbár az előző generációs konzolokon és PC-n a MyCareer erősen meg lett nyirbálva, a The W mód pedig kompletten hiányzik – noha ugyanannyi pénzt kérnek érte. Ez a Mortal Kombat 1 kapcsán is kiverte a biztosítékot, és itt is biztosan ki fogja, már csak azért is, mert bizony nagyon keményen megy a monetizáció egyébként is a MyTeam kártyáival...
Igazság szerint nekem az a benyomásom volt végig, hogy finomítások történtek itt csak: továbbra is rengeteg a tennivaló, sokféleképp kosarazhatunk (akár kvázi kint az utcán is), klasszikus játékosokból építhetünk csapatot, saját virtuális másunkkal zöldfülűből profivá fejlődhetünk – talán az a legszembetűnőbb, hogy a MyCareer folyamán valamivel több időt töltünk a pályán, és kicsit visszavettek a lifestyle dolgokból.
Ami pedig a megvalósítást illeti: az új ProPLAY rendszer felel a folyamatosabb és életszerűbb mozgásért és meccsképért, és meg kell valljam, elismerően kell hümmögjek róla (noha azért még sorjás egy kicsit, akadnak még kisebb röccenések mozdulatváltásokkor). A grafika színvonala szokás szerint kiváló, akárcsak a hangok: még mindig rá tudok csodálkozni, milyen részletekre képesek a Visual Conceptsnél odafigyelni. Viszont arra kíváncsi lennék, hogy a PC verzió miért nem kapta meg ugyanazt a grafikai szintet, mint a PS5/XSX? És a cross-platform multi is miért csak az ő privilégiumuk?
És ha már belelendültem a homlokráncoló dolgok emlegetésébe: a meccsek dinamikája nem az igazi. Rengeteg a közjáték, ami az első néhány meccsen még jópofa, de egy idő után úgyis elkezdi túlnyomkodni az ember – és ilyenkor viszont bosszantó, hogy egy meccs elkezdéséhez is hányszor kell gombot nyomni az adott közjáték átugrásához. Vagy csak én nem tudok róla, hogy valami titkos gombbal rögtön a pályán találnám magam...
Az irányítás gamepaddel természetesen remekül működik, de egy ilyen patinás sorozat esetében ez már nem erény, hanem elvárás. Szerencsére jól reagál az éppen irányított játékos is az inputjainkra, a fizika törvényei is hatnak, így abszolút kiszámítható módon vezérelhetjük játékosunkat.
Az elvárt szintet könnyedén hozza az idei NBA 2K is, de bennem a teszt során felmerült: ez vajon mennyire elég? AAA árcédulával került forgalomba most is, és a mikrotranzakciós vonal igen prominensen jelen van. A PC, X1, PS4 Switch tábor egyértelműen kevesebbet kap ugyanannyi pénzért – ejnye! Jó játék az NBA 2K24, de valahol a saját sikerének áldozata: a saját fejlődési görbéje ellaposodott annyira, hogy értékelhető újdonságot már csak gigászi munkával tud hozni, ha egyáltalán...
