A sors úgy hozta, hogy november elején nagyjából egyszerre került hozzám tesztelésre két retro FPS, vagy ha úgy tetszik, boomer shooter. Az egyik, a Wizordum tökéletes példa a műfaj elkerülhetetlen felhígulásával és a megcsömörléssel kapcsolatos félelmeimre, míg ezzel szemben a Beyond Sunset arra, hogy hogyan lehet több évnyi '90-es éveket idéző fegyverropogtatás után is felmutatni valamit, ami frissnek és dinamikusnak érződik, olyasminek, ami kijöhetett volna akár a 2000-es évek előtt, ám ennek ellenére még most is hatalmasat tud ütni.
A Beyond Sunset egy cyberpunk kaland, amelyet ráadásul a GZDoom motor hajt, tehát lényegében az eredeti, immár 30 éves Doom forráskódjának sourceportolt változata, amely csak még lenyűgözőbbé teszi az egyébként önmagában is kellemes koncepciót.
Egy távoli, a '80-as évek sci-fi filmjeit idéző, nem túl vidám jövőben járunk, ahol az emberiség létrehozott egy omnipotens szuperszámítógépet, a Metacomputert, hogy az átlássa és megoldja az emberiség minden problémáját (a koncepció ismerős lehet Alejandro Jodorowsky Incal-univerzumából). A Metacomputer aztán az emberiség legbiztosabb jövőjét egy utolsó, minden korábbinál véresebb és brutálisabb háborúban és világégésben látta, amit ki is robbantott, a jelentősen redukálódott emberiség pedig ezek után megkezdhette a romokból a világ újjáépítését, javarészt multinacionális nagyvállalatok, különböző omnipotens bűnszövetkezetek és persze a Metacomputer irányítása alatt, természetesen az elmaradhatatlan több kilónyi kibernetikus beültetéssel és droggal.
Hősnőnk Lucy, egy emlékek nélküli, emberfeletti állóképességgel és reflexekkel bíró lány, aki az egyik legnagyobb génmanipulációs kísérletekkel foglalkozó vállalat hibernációs laborjában tér magához. Kitörését követően (ami egyébként a prológusként is szolgáló ingyenes demóban játszható végig) utcai szamurájként csatlakozik egy aprócska ellenálláshoz, amelyet egy rejtélyes, magát Yurinak nevező forradalmár irányít, és amelynek célja a megavállalatok és a Metacomputer hatalmának megdöntése a Sunset City névre hallgató, világégés utáni San Franciscóban, amely egy műhold becsapódását követően hemzseg a mutánsoktól és a különböző, kétes üzelmeket bonyolító csoportoktól.
Bár a demo alapján elsősorban egy gyors, hatalmas pályákon játszódó, néhol platformozós elemekkel fűszerezett lövöldözős kaszaboldára számítottam, amelyben az ugrálás és lövöldözés sűrűjében katanánkkal akár visszaverhettük az ellenfelek lövedékeit, a teljes változat ennél jóval több. A fejezetenként összefüggő zónákra bontott játéktérben, bár adott egy fő feladat, amelynek eléréshez ellenfelek százaival kell végeznünk, kulcsokként szolgáló levágott testrészeket begyűjtenünk, illetve a kibertérben megsemmisítenünk virtuális tűzfalakat és védelmi rendszereket, összefuthatunk NPC-kkel is, akik hol hasznos infókkal, hol mellékküldetésekkel láthatnak el minket.
Az összegyűjtött krediteket pedig elkölthetjük árusoknál és különböző automatáknál, ahol fegyvereink tulajdonságainak fejlesztése mellett Lucy alaptulajdonságait is felhúzhatjuk, így növelve esélyeinket az ellenfelek seregével és a néha igencsak combos főellenfelekkel szemben.
Prezentáció tekintetében a Beyond Sunset egészen döbbenetes teljesítmény, játékmenete kifejezetten szórakoztató, pályadizájnja pedig kiemelt elismerést érdemel, főleg ha figyelembe vesszük a mindezt hajtó játékmotor korát, és a kihívásokat, amelyekkel a fejlesztőknek szembe kellett nézniük, mire mindezt összehozhatták ebben a formában. Ugyanakkor akadt egy problémám, amelyre már a demóban is felfigyeltem, és amely sejtéseimnek megfelelően sajnos belerondított a teljes változat játékélményébe is, ez pedig a navigáció. A játéktér szabad felfedezése, a titkok keresgetése a játék kulcsfontosságú része, ugyanakkor nem bántam volna, ha időnként kapok valamilyen támpontot, jelzést, PDA-riasztást vagy bármit, ami legalább azt jelzi, hogy a legutóbb megnyomott kapcsoló pontosan hol és mit nyitott meg.
A demo végigjátszása során is legalább fél órával hosszabbra nyúlt a játékidőm, mert elnéztem egy egyébként teljesen jelentéktelennek tűnő lépcsőfordulót, a tetején egy kapcsolóval, a teljes változatban pedig főként a fejezetek végéhez közeledve, amikor már elvileg keresztül-kasul bejártam a teljes játékteret és csak a titkok és bónuszok vártak rám a végső leszámolás mellett, ez különösen gyakran okozott fejfájást. Nem véletlenül tettek elérhetővé a fejlesztők is végigjátszás guide-okat a játék hírei között. Ennél azonban egy opcionális, a játékba integrált segítség sokkal elegánsabb lehetne, és itt véletlenül sem olyasmire gondolok, ami nyilakkal és konkrét utasításokkal mondja meg, hogy mikor hová kell mennem és mit csinálnom – csak valamire, ami nem az első Hexent idéző frusztráló backtrackelésre kényszerít időről időre.
Ettől eltekintve azonban a Beyond Sunset a kellemesebb, lenyűgözőbb boomer shooterek mezőnyét erősíti, a korai hozzáférésű változat ráadásul 10 euróért nem is túl drága, főleg ha azt vesszük, hogy a tervezett öt fejezetből három már el is érhető. A stílus és a komolyabb Doom-modok rajongóinak határozottan ajánlott, legalább az ingyenes demóval tegyetek mindenképp egy próbát.
