Maestro PSVR2 teszt - Huss és pöcc | PlayDome online játékmagazin

Legutóbb egy bolondos ritmusjátékot mutattam be, és nem gondoltam volna, hogy érkezik egy hasonló móka, viszont ez egy picit komolyabban veszi magát. Egy karmester bőrébe bújva, kézmozdulatokkal fogunk ügyködni egy operaházban, hogy minden este elvarázsoljuk a látogatókat klasszikus zenékkel, illetve a PSVR2 megjelenése alkalmából olyan kuriózumokkal bővítve, mint John Williamstől a Duel of the Fates (Star Wars).

A Maestro nem bonyolult, a legnehezebb része az oktatóanyag lesz, de miután megértettük a stuff kezelését, nem igazán lesz gondunk a továbbiakban. Játszhatunk állva vagy ülve (itt mind a két opció remekül működik), a pódiumon minden elérhető lesz, nem kell sokféle menüben turkálnunk. Kiválaszthatjuk a díszletet, ami szerencsére nem korlátozódik az unalmas operaház külcsínre (sokféle díszlet oldható majd fel, a képeket érdemes csekkolni), választhatunk jelmezt a zenekarnak, pálcánkat is elvarázsolhatjuk valami mássá, és a kesztyűinket is egyedire maszkírozhatjuk.

Ezután a legfontosabb a mű kiválasztása lesz, amelyek közül rengeteget (vagy mindet) ismerhetünk is, hiszen örök klasszikusok. 15 ilyen muzsikát számoltam, erre jönnek rá a speciális betétek, mint az említett John Williams-művek, de olyan nyalánkságokat is találhatunk, mint A gyűrűk ura vagy Trónok harca. A tesztre érkezett Complete kiadásban ezek alapból benne voltak, másoknak némelyiket DLC-ként lehet beszerezniük.

Betartva az etikettet vagy nem, szinte rögtön indul az előadás, ahol a pálcát tartó kezünkkel a képernyőre beúszó nyilaknak megfelelően kell a helyes irányba és időben mozgatnunk a pálcát. Szabad kacsónkkal mutogatni fogunk a zenekar megfelelő részére, nyitott tenyerünkkel a hangerőt vezéreljük, illetve a dupla nyilakat két kézzel küzdhetjük majd le. Szinte a teljes listát felsoroltam: ez az egyik legjobban érthető ritmusjáték, amivel valaha dolgunk lehet.

Könnyű fokozaton lassú és unalmas a játék, ezt az első 2-3 dal után el is felejthetjük. Közepesen már oda kell figyelni, de így is szinte elsőre 5 csillagra teljesíthetjük az előadásokat, viszont a nehéz fokozat már igénybe veszi az agyunkat rendesen, aki huzamosabb ideig tervez a Maestróval, annak ez lesz idővel a megfelelő opció.

Nagyon szeretem a Whiplash című filmet, így amikor abból játszottam betéteket (Caravan, Whiplash), hatalmas élményként éltem meg, de jól szórakoztam a többi muzsika alatt is. Fél óránál többet nem nyomtam egyhuzamban a programot, mert a könyökömről folyt már az izzadtság az átlag 4-5 perces hosszúságú számok után. A játék nagyon pontosan követi le a kezeinket, egyszer nem hibázott. Hangzás tekintetében jó, a képi világa is szép, a sokfajta díszlet és jelmez is hangulatos. Más korábbi platformon saját zenéket lehet hozzáadni, ami sajnos itt megint kimarad, ahogy ezt megszokhattuk.

Az alap lista és a DLC számokkal pár óráig remek kikapcsolódás a Maestro, ami sikerélménnyel is kecsegtet, hiszen nem nehéz a játék. Hiányoltam belőle a kihívásokat, mert számomra hamar kifut így a tartalom belőle (ne a Hard mód legyen már a tartalom), remélhetőleg a jövőben még több mű érkezik hozzá. Összességében ajánlom, szórakoztató alkotás, ami a rezgésen kívül ugyan nem használja ki a hardvert, de a VR-élmény az magasra lett belőve, és még rosszul se lesz tőle az játékos.