Annak idején elég sokat játszottunk a barátaimmal a SWAT 4-gyel. Azon túl, hogy volt kifejezetten jól működő és számomra a mai napig nagyon hiányzó kompetitív multiplayer része, volt kooperatív mód is, amely akkoriban még ritkaságnak is számított. Ebben az egyszemélyes kampány küldetéseit lehetett együtt teljesíteni. Óriási élmény volt. Talán ekkoriban szerettem meg a taktikázásra épülő játékokat, bár az is igaz, hogy a legnagyobb szerelem, a valósidejű, lopakodós taktikai játékok jóval régebbre nyúlik vissza. E kettő keveredéséből születhetett meg bennem a topdown nézetű taktikai játékok iránti lelkesedés is. Hogy csak egy-két példát mondjak (sajnos sokkal többet egyébként se lehet), a 2014-es Door Kickers és annak idén kiteljesedett folytatása, mellett a 2021-es Hot Brass és még a Thunder Tier One is ide sorolható – bár utóbbi inkább izometrikus nézetű, mintsem topdown. E játékokban abszolút felülnézetből irányíthatjuk kommandós egységeinket, akikkel nem célszerű vaktában akciózni, muszáj okosan megtervezett taktikát követni. Ebbe a műfajba érkezett meg most a Ctrl Freak stúdió újdonsága, a Phantom Squad, amellyel sikerült az elmúlt néhány napban egy kis időt töltenünk Sam Starion barátommal.
A Phantom Squad tehát egy felülnézetes taktikai akciójáték. A sztoriról különösebben sokat nem érdemes beszélni, mert lényegében nincs: egy kommandós csapat küldetéseit teljesíthetjük nagyjából mindenféle összefüggés nélkül. Már a menü is ötletesen van megoldva, hiszen a legalapvetőbb minimumokat (play, options, exit + Discord) kínáló főmenüből tovább lépve azonnal a játékban találjuk magunkat, azon belül is a kommandós alakulat főhadiszállásán. Itt máris karakterünket irányíthatjuk, akivel kipróbálhatjuk a lőteret, összeállíthatjuk a felszerelésünket és kiválaszthatjuk a küldetést. Ezeket a bázis más-más pontján tehetjük meg. Ha meghívjuk barátainkat közös játékra, ők is itt fognak cirkulálni körülöttünk, a küldetés kiválasztásán kívül gyakorlatilag mindent ugyanúgy megcsinálhatnak ők is.
Ami a konkrét játékmenetet illeti, elég egyszerű, de még kihívást jelentő. Felülnézetben, kvázi 2D-ben látjuk az egyébként teljesen 3D-s pályát. Van view cone, vagyis csak azt a részt látjuk valós időben, amerre a karakterünk fordul, ebből pedig kitakarnak részeket a tereptárgyak, falak, oszlopok. Alapvetően kevés felszereléssel vágunk neki a küldetéseknek: egy elsődleges és egy másodlagos fegyver, kétféle kiegészítő felszerelés és egy taktikai eszköz. Az elsődleges fegyverek között vannak géppisztolyok, gépuskák, puskák, de még taktikai pajzs is, míg a másodlagos leginkább pisztolyokat és tasert jelent, de akár dobókést is vihetünk magunkkal. A taktikai kiegészítő felszerelések közé különféle gránátok, telepíthető kamerák, drónok, kémkamera, szívverésdetektor, ajtóék és zártörő szerszám, lángvágó, illetve elsősegély- és lőszercsomagok tartoznak. A taktikai eszköz pedig lightstick, éjjellátó és zseblámpa lehet.
A küldetés során teljesen valós időben zajlanak az események. Ha egyedül játszunk, akkor annyi segítséget kapunk, hogy van autodefibrillátor, amely defibrillátor, amely pár alkalommal feltámaszt minket és közben még a közeli ellenséget is sokkolja. Ha viszont kooperatív módban játszunk, akkor még mozgásképes társaink éleszthetnek fel minket egy-egy adag elsősegélycsomag felhasználásával. Ahhoz, hogy ne patkoljunk el a kelleténél hamarabb, nagy szükség van az összehangolt csapatmunkára, vagyis a folyamatos kommunikációra a csapaton belül. Ugyanilyen fontos a csapaton belüli szerepkörök leosztása, hogy ne mindenki ugyanazzal az eszköztárral vágjon neki a küldetéseknek. A pályákon bekémlelhetünk a résnyire nyitott ajtókon, de a kémkamerával alattuk is beleshetünk. A fent felsorolt eszközöket nem csak lehet, hanem egyenesen muszáj is használnunk, mert minden küldetésen garantált túlerőben lesznek a terroristák, akik elég széles palettán mozognak. Van pisztolyos, puskás, de katanás és nehézpáncélos is. A küldetések során ráadásul vannak elsődleges és másodlagos célok is, utóbbiak között lehet olyan is, hogy a nehézpáncélosokat ne öljük meg, csak kapjuk el. Mert erre is van mód, a taserrel sokkolhatjuk, majd megbilincselhetjük az ellenséget. A legtöbb esetben túszokat is ki kell szabadítanunk, ám a terroristák gyakran azonnal megölik őket, ha óvatlanok vagyunk és kiszúrnak minket (elég, ha csak meghallanak a szomszéd szobában). Szerencsére az elsősegély csomaggal rövid időn belül őket is vissza lehet hozni, illetve ilyenkor ki is kell menekíteni őket az extraction zone-ba.
A játék egyértelműen legérdekesebb része a valósidejű taktikai térkép. Ezt gombnyomásra bármelyik játékos előhozhatja, ilyenkor az adott pálya sematikus rajzát látja. A térképen aztán lehet rajzolgatni például javasolt útvonalat, illetve különféle ikonokkal megjelölni veszélyforrásokat, az ellenséges katonák helyzetét és hasonlókat. A megrajzolt útvonalakat és jelölőket a játéktérben minden játékos látja, így lehet vizuálisan is megtervezni egy-egy akciót vagy rajtaütést. Igazából az egyetlen bajom ezzel, hogy bár remek ötlet, valahogy olyan érzésem van, hogy nem hozták ki belőle a lehető legtöbbet. Ez az érzés egyébként általánosságban az egész játékról elmondható. Kifejezetten jó szórakozást nyújt, egyik-másik pálya pedig komoly kihívást is jelenthet, főleg, ha a legtöbb csillag (három) megszerzésére törekszünk. Viszont valahogy tartalom terén mégis vérszegénynek érzem az élményt. A tizenegy teljesíthető pálya nem kevés, ahogy a fokozatosan feloldható felszerelések száma sem, de valahogy mégis olyan, mintha még early accessben lenne a játék.
A grafikára nagy panasz nem lehet, minimalista, szándékosan kissé elnagyolt design jellemzi, ennél több nem is kell egy ilyen játékhoz. Egy Hot Brass környezete például jóval részletesebb volt, de cserébe statikus, illetve ott ugyebár ikonok jelölték a karaktereket, míg itt legalább valamennyire dinamikus a pálya, illetve rendes modelleket kaptak a szereplők. A puritán megvalósításért cserébe egy kávéfőzőn is elfut a játék, ami pozitívum. Viszont az MI például nem túl acélos, hajlamosak vakon belesétálni csapdákba, berontanak ugyanazon az ajtón egymás után, hogy halomba lőjük őket, ráadásul statikusan mindig ugyanott vannak egy küldetés elején, vagyis nincs véletlenszerű elhelyezés, hogy legalább kiszámíthatatlan legyen a játék.
Ezekkel együtt vagy ezek ellenére is a Phantom Squad egy kellemes kikapcsolódást és mellé helyenként kifejezetten komoly kihívást kínáló játék lett. Nem fogja sem megreformálni a taktikai játékok műfaját, sem pedig letaszítani e trónról a jelenleg talán ott ücsörgő Door Kickers 2-t. De remek alternatívát nyújthat főleg akkor, ha azt már kipörgettük vagy valami újdonságra vágyunk. Nem hibátlan, nem is használja ki a magában rejlő összes potenciált, de talán felfoghatjuk ezt úgy is, hogy a készítőknek maradt még mozgástere, hogy egy-két DLC-vel vagy jobb esetben ingyenes frissítéssel még kibővítse és tovább finomítsa a játékot.
