A Shadow Labyrinth felvetése a Secret Level animációs sorozat után történt meg. Az egyik hírhedt epizód ugyanis a Namco legismertebb játékából, a Pac-Manből inspirálódott. Viszont a vidám sárga pontzabáló szellemek elől menekülő pajkosságát egy horrorisztikus történet váltotta fel. A rövidfilm sikere felbuzdította a Bandai Namco Studiost, hogy egy, a szokványostól eltérő világba szuszakolja ikonikus figuráját.
Történetünk szerint egy éppen az utcán videojátékozó kölyköt valami átrántja a jövőbe, ami nem túl bizalomgerjesztő a látottak szerint. Így a 8-as számú kardforgatóként tér magához (a transzfer mellékhatásaként amnéziában szenved harcosunk), egy furcsa repkedő, sárga gömb társaságában. Puckként mutatkozik be őkelme, aki segítségként hívta hősünket, hogy egy lassan kibontakozó háború kulcsfigurája lehessen. De az út odáig tényleg lassú, és ki van kövezve a 2D-s metroidvania elemeivel. Aminek alapesetben örülhetnénk, de csiga lassan tudunk csak haladni a játékban.
Alapjáraton Nyolcassal kalandozhatunk ugrándozva, miközben legyilkoljuk a biomokban ténfergő bestiákat. Ezek fejlesztésekhez dobnak költőpénzt, de a legtöbb upgrade plusz nyersanyagba is kerül, amit az ellenség elfogyasztásával tudunk szerezni. Itt lép képbe Puck, akivel egyesülve egy GAIA nevű entitásként parádézhatunk egy rövid ideig, miközben a hullákat magunkba tömjük (így jár utánuk egyedi erőforrás). Ezt a képességet (mármint a zabálást) innentől emberi alakban is végrehajthatjuk, de az állóképességünkbe kerül. Fura, hogy szinte minden csökkenti a staminánkat, de a becsúszás például nem, így lehet gyorsan is haladni a földön csúszkálva, feltéve, ha megengedi a környezet. A harmadik közlekedési mód pedig speciális síneken történik: megérintve az aktív pályát átváltozunk Pac-Man lénnyé. Ilyenkor váltogathatunk a közeli sínpályák között, egy támadás erejéig nekiugorhatunk az ellenségnek is akár. Ebben az alakban a Pac-Manből ismerős pontocskákat eszegethetjük, még a hang is hasonló (lehet ikonikus hangeffektet bekapcsolni, ha a Deluxe tartalommal is rendelkezünk).
Elég változatosak a biomok, de a felépítésük tényleg egy elcseszett labirintus érzését kelti bennünk. Kevés a mentőpont, de akadnak ideiglenes ellenőrzőkristályok is, csak ezeknél nem lehet fejleszteni, képességeket cserélni. Életet visszatölteni fura mód nem az ellenség elfogyasztásával fogunk tudni, hanem egy sima potival, ami csupán a rendes mentőpontot megérintve vagy halál után töltődik vissza (soulslike módon). A játék célja elérni egy hatalmas toronyhoz, de előtte és utána is várnak még meglepetések, amíg áthaladunk a civilizáció romjain.
A techno nyomor felvonultat barlangos, vulkános és erdős helyszíneket is, az élővilág ezekben rendre változik. Az erdőben egy törzs ellen is fel kell venni a kesztyűt, a toronyban pedig mutáns idegenek járnak mindenféle védelmi gépekkel egyetemben. Főellenségek és nagyobb minion lények is rendre utunkat állják, de kétfajta védelmi mechanizmusunk, illetve a GAIA formába való váltás megkönnyíti az összecsapásokat. Később is találkozhatunk érdekességekkel, ami más Namco címekhez kötődik. például a Dig Dug két ellensége elevenedik meg a szemünk előtt, akiket az öklünkkel fogunk felpumpálni.
10-15 óra játszadozás után kapunk értelmes, a haladást megkönnyítő mozdulatokat, de ez számomra nagyon lassú tempót eredményezett. Dash, kapaszkodás és mást kunsztok nélkül herélt platfomer stuffnak érződött a Shadow Labyrinth, az útvesztők pedig rendre frusztráltak még a térkép és a jelölők használata mellett is. Ez egyre durvább lett, ahogy haladtam előre, amikor is egy Pac-Man játékot idéző minigame-szerűségbe kerültem. Az első ilyen még elment, de már a második is csak a sokadik próbálkozásra sikerült, és egy ilyen menet 5 percet rabolt el az életemből. Nem is beszélve arról, hogy ha félbehagytam és 1-2 nap után egy útvesztőben folytattam a játékot, azt sem tudtam, merre vagyok arccal előre, járkálhattam feleslegesen percekig.
A Shadow Labyrinth 25-30 órás játékideje kecsegtető, de ez csupán egy közepes metroidvania alkotás. A tesztem elején regélt animációs filmhez sincs köze, horrorelemeket nem igazán tartalmaz. Persze kihívást lehet benne találni, de könnyen fel is tud húzni. Óvatosan lehet vele próbálkozni, ha nagyon ki van éhezve az ember egy kis metroidvania mókára.
