Alapvetően az elektronikus zenének a dücc-dücc vonalán mozog a zenei ízlésem, de a Tony Hawk’s Pro Skater sorozat tett róla, hogy a rock, punk, illetve a hip hop is teret nyerjen nálam. A Rage Against the Machine Guerrilla Radiója a mai napig gördeszkákat idéz meg a lelki szemeim előtt – az Ace of Spades a Motörheadtől úgyszintén, mivel ez volt a Tony Hawk’s Pro Skater 3 főcímzenéje. És igen nagy örömömre ez csendül fel a 3+4 bevezető mozija alatt is!
Nem mennék bele a Tony Hawk játékok történelmébe nagyon, megtettem ezt már az 1+2 kapcsán anno. Inkább a 3+4 születéséről mesélnék egy kicsit, mert nem volt egyszerű... Eredetileg ezt is a Vicarious Visions készítette volna, de 2022-ben teljesen beolvadtak a Blizzardba, így dobniuk kellett a projektet. Az Activision a sírból hozta vissza, amikor 2024-ben az Iron Galaxyt rá tudta állítani befejezni a művet – ők egyébként besegítettek az 1+2-be is, így nem volt teljesen ismeretlen terep ez a részükre. Most pedig itt van, és nagyon örülünk. Vagy...?
Természetesen az eredeti részek minden pályája itt van most is, természetesen feltupírozva, és Los Angeles egy kicsit átalakítva. Az, hogy öregszem, sajna már nemcsak a nemrég megtörtént látásvizsgálatom eredménye támasztja alá (mostantól multifokális lencse kell a szemüvegembe), hanem az is, hogy a játékban szereplő 31 deszkásból ijesztően sokat nem ismerek. Persze az ifjú titánok közül rémlik jó pár, akikkel az 1+2-ben is gurulhattunk, de így is kb. a harmaduk teljesen új errefelé. Nem panaszkodom, csak én a nagy öregekhez vagyok szokva... Apró érdekesség, hogy Bam Margera majdnem kimaradt a játékból, és csak Tony állhatatosságának köszönhető, hogy bekerült. Természetesen vannak vicces karakterek is: Jack Black alakításában Officer Dick, illetve a Tini Nindzsa Teknőcökből Michelangelo tényleg megmosolyogtató, de Doom Slayer és a Revenant a rebootolt Doomból először inkább volt meghökkentő... Poénnak persze óriásiak ők is.
A játékmenet az előző felvonásból ismerős lesz, nem történt lényegi változás. Szerintem picit nehezebb lett (vagy csak az a fránya öregedés), cserébe viszont több könnyítést is bekapcsolhatunk büntetlenül: kit érdekel, hogy teljesíted az előírtakat, hogy haladj – a lényeg úgyis azon van, hogy jól érezd magad!
Az irányításhoz szerencsére nem nyúltak hozzá – pont olyan, amilyennek szeretjük. Az Unreal Engine 4 lehet, hogy koros már egy kicsit, de ide tökéletesen passzol, így is rengeteg részletre csodálkozhatunk rá (és sok esetben röhöghetünk is egy jót). Ami viszont felemás érzéseket hagyott bennem, az a zene. Baromi kevés szám jött át az eredetiekből (ráadásul olyan ikonikus darabok hiányoznak, mint az Alien Ant Farmtól a Wish, Xzibittől a Paparazzi, az AC/DC-től a TNT, az Iron Maidentől a The Number of the Beast [bár a 2 Minutes to Midnight meg bekerült, de akkor is!], és még sorolhatnám), és bár nincs bajom az újakkal, de na! – azért a zene is rengeteget hozzátett ezekhez a játékokhoz. A Doom reboot szériából kölcsönzött darabokon meghökkentem – értem én, hogy már csak a Doom Slayer miatt is jó poén még a zenei aláfestést is áthozni, de nem érzem idevalónak, picit illúzióromboló.
Mindettől függetlenül a Tony Hawk’s Pro Skater 3+4 egy újabb tisztelgés egy mára talán letűnt kor előtt. Ennek a korszaknak és ennek a két játéknak az esszenciáját tökéletesen ragadja meg ez az új rész, és modernizál csak ott, ahol az szükséges, azaz a látványon és a hangzáson – illetve mint kiderült, remek platform az új tehetségek, az ifjú titánok bemutatásának is. Ahogy az 1+2 is bekerült az örök kedvenceim közé, úgy a 3+4 is – még akkor is, ha már érezhetően kezdek kicsit béna lenni benne, és a zene miatt morogtam is egy sort! :-D
