A Postal-széria a játékvilág egyik legérdekesebb anomáliája. Puszta lényege a játékiparral kapcsolatos negatív sztereotípiák megtestesítése, a véres, gusztustalan, polgárpukkasztó eszközök tálcán kínálása a játékosok számára. Ezt annyira stílusosan alkalmazza a ’90-es évek vége (de főleg a definitív Postal 2) óta – már ha a botrányos harmadik részt nem számoljuk –, hogy még úgy is a köztudatba égett, és a játékipar klasszikusai közé soroljuk, hogy objektív kritikával illetve egyik része sem volt annyira kimagaslóan jó.
Ezt a tendenciát törte meg a Hyperstrange boomer shooter fenegyerekei kezébe kiszervezett spin-off, a Brain Damaged, amely teljes egészében hősünk, a Postal Dude elborult elméjében játszódott. A játék szakított a széria korábbi játékmenetével, és a ’90-es éveket idéző lövöldözős játékok stílusára ültette át a jellegzetes humort, egyszerre ünnepelve és parodizálva a boomer shooter trendet. A Hyperstrange és a Running with Scissors kooperáció a rajongóknál is betalált – nem véletlen, hogy a duó még egy DLC-t is tető alá hozott These Sunny Daze címen, amely négy új pályával, valamint egy rakat új fegyverrel és ellenféllel bővíti a játék történetét, egy meglehetősen aktuálpolitikai áthallásokkal tarkított történet mellett.
Hősünk ugyanis épp kipihenné vérbő kalandjait, amikor rádión érkezik a bejelentés, hogy az Egyesült Államok frissen megválasztott, konzervatív elnöke, techbro alelnöke, Leon Dusk támogatásával az ország összes problémáját a vörös hajú emberekre hárította, akiket egyúttal megfosztott minden jogtól, és elkezdte őket tömegesen elfogatni. Miután hősünktől elkobozzák fegyverarzenálját, és a színen feltűnnek érte a nemzetbiztonságért felelős CATE-ügynökök is, kellőképp berág, és elindul, hogy előbb egy napsütötte part, majd egy luxushajó, végül Washington végigdarálásával adjon hangot elégedetlenségének, miközben meleg matrózoktól palackozott fürdővizet dobáló, macskafüles streamerlányokig egész seregnyi bizarr karakteren vág át.
A These Sunny Daze hozza, amit a legtöbb játékos elvárhat tőle – kissé rövid, durván még kétórányi Postal: Brain Damaged a rajongók számára, megtámogatva új mordályokkal (pisivel töltött vízipisztoly, nukleáris mesterlövészpuska) és tárgyakkal, amelyek egyetlen hátránya, hogy a kampány mellett elérhető Túlélő módban nem használhatóak, ahogy abban az új ellenfelek sem bukkannak még fel, és a DLC szövegeiről is hiányzik egyelőre az alapjátékban már elérhető magyar felirat. Érezhető valamennyi újraskinezés az új tartalmak között, egyes addíciók mintha csak kissé áthangolt változatai lennének az alapjátékban is fellelhető eszközöknek, hogy illeszkedjenek a témához, illetve adjanak némi pluszt az új pályákhoz.
Ha valaki szerette az alap Postal: Brain Damaged kalandot, az valószínűleg teketória nélkül fogja rávetni magát az új pályákra, felfedezhető titkokra, megdönthető speedrun rekordokra, begyűjthető poszterekre – azonban a DLC-vel kapcsolatban akadt pár komolyabb problémám is. Az egyik, hogy egyes pályaszakaszok és arénaharcok felépítése kissé összecsapottabbnak érződött az alapjátékhoz képest, míg a nehézségi szint kiegyensúlyozatlanabbnak. Többször is előfordult, hogy míg az egyik aréna rengeteg lőszert, életerőt, fedezéket és navigációs lehetőséget tartalmazott, végül csak egy már-már nevetségesen könnyed összecsapásnak adott csak helyet, majd később lényegesen limitáltabb pályaszakaszon, minimális életerő- és lőszervisszatöltési lehetőségekkel egész sereg szakadt a nyakamba egy pillantás alatt. Ha ekkorra nem sikerül tökélyre fejlesztenem az elérhető fegyverek használatát, a navigációt és a játék tempóját, másodpercek alatt hagytam volna ott a fogamat még a normál/közepes nehézségi szinten is. A másik, hogy az ellenfelek esetében általában ez a túlerő és arénafelépítés az, ami komolyabb fenyegetéssé teszi őket, megfűszerezi kicsit kihívással a játékot, ugyanis alapvetően borzalmasan buták, hol az ajtókban és tereptárgyakban akadnak meg, hol másodperceken át csak rohannak, és elfelejtenek támadni is.
Ezek kicsit rontanak a színvonalon az alapjátékhoz képest, a These Sunny Daze pedig valószínűleg inkább a története és humora miatt fog emlékezetes maradni, de Brain Damaged-rajongóknak mindenképp ajánlott, hogy tegyenek vele egy próbát. Legfeljebb, ha kevésnek tűnnek a fentiek, érdemes megvárni a következő pár javítást, vagy az első nagyobb leárazást.
