Ha nem is árasztott el minket a Switch 2 játékok áradata a konzol megjelenése után, a Donkey Kong Bananza mindenképpen egy jelentős esemény volt, mely valamelyest megmutatta a konzol erejét és egyben a nyár egyik slágere. Óriási élmény volt rombolni, meg azt a temérdek tartalmat felfedezni, a kreatív ötleteket kipróbálni. A Nintendónak szokása, hogy a főbb játékait nem hagyja magára, így várható volt, hogy ehhez is érkezik majd újdonság, és nem is kellett annyira sokat várni: szeptember derekán csak úgy elérhetővé vált a DK Island & Emerald Rush DLC az egyik Nintendo Direct során.
A csomagért 20 eurót kell leszurkolni, ami sajnos nemcsak első látásra tűnik borsosnak, hanem a tartalmát megismerve is. Pláne, hogy az új részhez gyakorlatilag a fősztori befejezése után férhetünk csak hozzá (habár akad egy trükkös út is, de erről nem rántanám le a leplet). Azoknak viszont, akik nekivágnak, egészen nosztalgikus perceket fog okozni, meg amolyan jutalomjátékot (csak kár, hogy egy fizetős kapu után – de hát sajnos ismerjük a kiotói céget... és nevezzük így: üzleti érzéküket).
A kettős cím kapcsán nem nehéz kikövetkeztetni az újdonságokat. Egyrészt kapunk egy új lokációt, ami nem más, mint az első Donkey Kong játékok helyszíne és egyben „Majom Úr” otthona. Jópofa bejárni az ismert részeket (DK kunyhóját, a Gangplank Galleont, Cranky Kong barlangját stb.) és találkozni a régi „haverokkal” (Diddy Kong, Dixie Kong...) – csak ne tartana olyan rövid ideig. Az egész helyszín mindössze pár perc alatt végigfutható, és még akkor se fogunk fél–egy óránál többet tudni eltölteni, ha módszeresen végigjárjuk és megcsapkodjuk a terepet. Itt ugyanis nem találhatóak meg a banán alakú gemek vagy fossziliák, mint máshol, ergo nincs nagyon miért maradni (maximum pár apróbb jutalom gyűjthető be pár apróbb rejtvény megfejtéséért).
Tartósabb (?) élményt tehát az Emerald Rush módozat tartogat, amelyben Void Kong számára gyűjtögethetünk a zöld drágakövekből, roguelike stílusban. Nagyon más ez, mint a főjáték, időre versenyezve zajlik, s a perkökkel felszerelkezve nincs is két egyforma futam, de a stílus könyörtelen szabályai szerint minden menet elején elveszítjük a képességeinket. Így csak a zsáner elkötelezett rajongói számára lesz inkább élvezhető, nekik is csak módjával (hacsak nem fanatikusokról beszélünk). Ugyanis a lendület hamar kifullad, nincs igazi ösztönzés arra, hogy miért is ugorjunk neki újra és újra – pár próba után pedig egész egyszerűen meg lehet unni.
Egész egyszerűen túl kevés és kevésbé érdekes (vagy rövid ideig az), amit a DK Island & Emerald Rush DLC tartogat – még akkor is, ha rajongónak vallja magát az ember. Tényleg csak ismételni tudom, hogy jobb lett volna ingyenes jutalomként (lehet, valaha annak is szánták?), azt lehet a játékosok is jobban értékelték volna. Szeretjük a Nintendót és a játékait a kreatív ötleteivel és imádni való karaktereivel együtt, de amikor ilyesmivel szúrják ki a szemünket, akkor picit morcosak leszünk.
