Járt már nálunk pár Endorfy termék, és alapvetően elégedettek voltunk mindennnel, amit kaptunk – a tesztlaborba most épp egy házikó érkezett, az Arx 700. Méghozzá nem kicsi. És nem is a megszokott gyászhuszár fekete. Ami már csak abból a szempontból is érdekes, hogy a gépemet alkotó komponensek bizony azok... Mi sül ki így ebből?
Anno a karrieremet, mint oly sokan, számtechboltos szervizesként indítottam, megfordult a kezeim között nem egy konfiguráció, változatos házikókba pakolva (vagy nekem kellett ezen változatos konfigokat sokféle házikóba pakolni), így már csak szakmai szempontból is érdeklődve bontogattam a dobozt (bár hozzáteszem, „versenyszerűen” már jó 10 éve nem csinálok ilyesmit – azért közeli barátoknak, családtagoknak összelegózok a mai napig gépeket). Miután kikerült a „kicsike” a csomagolásból, alaposan szemügyre vettem.
Elég böhöm benyomást kelt, és ezt nem csak amiatt, mert akár EATX formátumú alaplapot is képes fogadni... Egyik rákfenéje volt sokáig a házaknak, hogy az alaplapi tálca alatt nem hagytak elég széles helyet a kábelek elvezetéséhez – itt ezt szerencsére megkaptam, megfejelve számos tépőzáras rögzítőszalaggal. Az egyik oldallap mondhatni természetesen edzett üveg (a belső oldalon a keretnél némi párnázással megfejelve), a többi fém rész a szokásos fényes és csúszós felület helyett matt és enyhén érdesnek. Fura, ilyenhez még nem volt szerencsém, de határozottan tetszik! (Gyermekeim egy időben előszeretettel tapicsolták össze az elődöt, ami így ujjlenyomat- és maszatmágnes funkciót is kifejlesztett.)
A sok-sok rács először ambivalens érzéseket keltett bennem: jó, hogy ennyire szellőzik, de mi lesz a porral? Mi lenne? Van itt szűrő is szerencsére a megfelelő helyeken – és szerencsére tényleg könnyen eltávolíthatóak és tisztíthatóak. A szokásos audio- és Type-A USB csatlakozók mellett egy Type-C is felcsücsült a többiek mellé – részemről ez egy hatalmas piros pont, erre már nagy szükségem volt!
A leírás szerint 8 ventilátort képes fogadni a kuckó, ebből gyárilag 4 már beszerelt állapotban leledzik, rákötve egy fény- és fordulatszámvezérlőre. A táp külön kamrát kapott, ami ha nem használunk HDD-t, és esetleg nem is moduláris lenne, kényelmesen el tudja nyelni a nem használt kábelkorbácsokat (HDD mellett azért esélyes, hogy picit gyömöszölni kell). Már-már zseniális, hogy a VGA tápcsatlakozója alatt is kialakítottak egy rést a tápkábel(ek)nek – én csak azért nem használom, mert a szereléskor nem találtam meg a 12VHPWR kábelkorbácsot, és a merev fordítómat használtam. Persze miután meglett, bepróbáltam a házba – kicsit több hely nem ártott volna még az oldallaptól, mert még így is nekinyomódik – azt meg sajnos a beszámolók alapján tudjuk, mennyire érzékenyek a hajlításra is ezek az átalakítók. Persze simán lehet, én játszom túlzottan biztonsági játékot, az előző házamnál rosszabb volt a helyzet.
A szerelés egyébként technikusi szemmel nézve vajsimán ment – mindenhez hozzáfértem (csavarhúzóval is), a kábelmenedzsment példás, és figyelemre méltó kedvesség, hogy standard ATX lapokhoz előre becsavarták a távtartókat. Persze az óvatosság nem árt, mert a festéket simán meg lehet karcolni…
És hogy hogy mutat a fekete belbecs egy fehér csomagolásban? Ízlésről ne vitatkozzunk, mert nem érdemes – de szubjektíven azt kell mondjam, aggodalmaim alaptalannak bizonyultak.
Korábban említettem a kis vezérlőt, ami a ventilátorok kommandírozásáért felel. Nos, a fordulatszámszabályozás továbbra is az alaplap feladata, csak épp elég egy fan header ehhez – egy kábel fut a vezérlőhöz, ami aztán a rákötött ventiket ennek megfelelően pörgeti. Van RGB kábel is – ha erre a célra is van csatlakozó az alaplapon, akkor a saját szoftverével (ASUS Armoury Crate, MSI Center, ASRock Polychrome RGB, Gigabyte Control Center stb.) vezérelhetjük; de ha a reset gombot az alaplap helyett erre a vezérlőre dugjuk rá, akkor gombnyomással válthatunk az Endorfy saját világítási programjai között – de akár ki is kapcsolhatjuk az egészet. Érdekes, hogy fekete belsejű háznál ez gyakorlatilag fekete lyukat kreált a házon belül – itt fehérben viszont így is láthatóak maradnak az alkatrészek.
Ami pedig magukat a ventiket illeti: szerencsére alacsony fordulaton nagyon csendesek, és mivel így is sok levegőt mozgatnak meg, nem emelkedik jelentősen a zajszint játék közben sem. Természetesen kipróbáltam őket maximális fordulaton is, de itt is a szélzaj az, ami felerősödött.
Emelem kalapom a lengyelek előtt – az Endorfy Arx 700 ARGB egy remekül szerelhető, szellős ház lett, érdemi hátrányok nélkül. Bár nem olcsó (és a fehér változatnak némi felára is van), de nem gondolnám, hogy ne érné meg az árát, mert minőségi, tartós darabot kapunk a pénzünkért, amely képes több generációnyi gépet kiszolgálni (legalábbis addig biztos, amíg az ATX, mint szabvány, érvényben van).
