Az Arc System Work 2008-ban készítette el a BlazBlue 2D-s verekedős játékát, amit további folytatások és spin-offok követtek. Színes szereplőgárdája és élvezhető mechanikája miatt engem is berántott, követtem a franchise életútját szinte a végéig. Már akkor is lebilincselően hatott, hogy az alkotók milyen szépen animálták meg a gárdát, dolgozták ki aprólékosan a mozdulataikat. Minden frame csodásnak tűnt, jó volt ránézni a cuccra, még ha nem is játszottunk, csak szurkoltunk. A haveri körben a BlazBlue egy pozitív élményként raktározódott el, ami a terjedelmes története miatt egyedül sem volt unalmas. Később a fejlesztők más bunyós anime játékok irányába, inkább a mainstream vonal felé kötelezték el magukat, de a minőséggel ezek után sem volt gond. Nemrégiben a 91Act fejlesztőcsapatnak licencelték brandjüket, akik egy teljesen más zsánerbe ültették az egész BlazBlue mizériát. A PC-s és mobilos megjelenés után pedig most már konzolokon is belevethettük magunkat a játékba.
A szereplőgárda egyenesen az eredeti verekedős szériából, illetve a kapcsolódó novellából érkezett. A teljes gárdát apránként, a teljesítményünk után járó kristályokból oldhatjuk fel. Előtte egy videóban szemrevételezhetjük, mik a speckó mozdulatai az adott karakternek, egy leírás pedig pontosan leírja az inputjait, és hogy mi mit csinál, így nem árulnak zsákbamacskát. Minden szereplő annyira egyedi, mint azt a régi bunyós játékban tapasztalhattuk. Lássuk, mely harcosok érhetők el a „boltból”!
Jin Kisaragi a széria egyik arca, aki arrogáns seggfej, és menő jeges támadásokkal operál. Aztán ott vannak kollégái, mint a pisztolyokat használó Noel Vermillion, az árnyakból nindzsa módjára támadó Hibiki és a lándzsát forgató Mei. Jin alternatív jövőbeli énje, Hakumen, a hírhedt szamuráj is irányítható, aki a Hős Hatok vezetője. A sorozat másik ásza, Ragna The Bloodedge is harcba szóltható, aki sokak kedvence volt korábban. Rachel Alucard, a vámpír úrhölgy vicces familiárisaival indul most is csörtére, a kis kövér repkedő ördög, valamint az alakváltó cicaesernyője most is látványos kombókat garantál. Taokaka, az őrült macskalány, a tudós Kokonoe és a korai játékok főellenségei, mint Lambda11 és Hazama is irányíthatók lesznek. A sort Bullet, Naoto és Es zárja, eme nőszemélyek is veszélyes harcosok lehetnek értő kezekben.
Két crossover szereplőt is kapunk más játékokból, az egyik ICEY az azonos című oldalnézetes kaszabolós programból, a másik pedig The Prisoner a méltán híres Dead Cellsből. Sajnos nem lehetett mindenkit beletenni a BlazeBlue-ból, így számomra hiányzott pár ikonikus figura. Néhányuk a történetben helyet kapott, egyikük például főellenségként üzemel.
Az Entrophy Effect X sztorija hasonlóan komolyan veszi magát, mint a bonyolult BlazBlue-széria tette annak idején. Világunk a pusztuláshoz közelít, amit egyedül a Lab nevű létesítmény nagy koponyái tudnak megakadályozni a mi közbenjárásunkkal. Minden a Lehetőségekről szól, ezeket a szilánkokat fogjuk visszahozni egy világok közti helyről, ami a valóság peremén túl helyezkedik el. Merülni fogunk és harcolni, egyfajta szimulációt átélve a rétegek közt egyre mélyebbre jutva, ahol minden próbálkozás egy apró siker lesz.
A történethez új szereplők gyanánt főként tudósokat alkottak, akik kódneveken futnak, és a merülések előtti eligazításokon lesznek elérhetőek a bázison. Kiválasztott hősünk ezek után eldöntheti mennyire legyen kemény a menet, de a könnyítés kevesebb jutalommal jár majd.
Egy hosszabb bevezető kör után megismerjük az irányítást és a roguelite játékmenetet. Ügyesen ültették át a VS szoftverek karaktereit és azok mozgáskultúráját, nálam megidéződött a sok óra, amit a PlayStation 3 előtt töltöttem a BlazBlue programjait nyúzva. Az új játék szolidan látványos, szépen rajzolt. Az inputokon egyszerűsítettek, a kombózás is jóval szegényesebb, inkább szét lett dobva több gombra minden, alkalmazkodva a pörgős, roguelite mechanikához. A képernyőket kipucolva több választási lehetőségünk is lesz a következőkben, ezek közül általában harcok vagy vásárlás vár ránk. A rögtönzött boltokból életet tölthetünk vissza, mert alapesetben csak az adott runra vonatkozó néhány darab életmentő flaska lesz kéznél, vagy újabb fogásokat tanulhatunk, esetleg elementális erőt adhatunk mozdulatainkhoz.
Ezek fognak váltakozni, majd egy-egy nagyon sok életerővel bíró főellenség következik, amit legyőzve (főként robotok törnek borsot az orrunk alá) mélyebbre merülünk a lehetőségek tengerében. Egyre nehezedik a játék, ahogy faljuk a szinteket, az elején ne lepődjünk meg, ha csupán 5 perces lesz egy futam. Ha nehéznek találjuk, akkor módosíthatunk a csapdák és az ellenség sebzésén, valamint azok életerején is. Végleges jutalmakra válthatjuk be a nehezen harácsolt javakat, így tovább fogjuk bírni a képzést. Újabb szereplőket válthatunk ki, majd kiválasztva azt a régi avatárjaink képességeinek egy részét is átörökíthetjük, így egy gombnyomással megidézhetjük a többi figura spéci varázslatát. Közben kicsit pörög a sztori is, tét nélküli kérdésekre kell válaszolnunk, hogy foglalkoztatva érezzük magunkat – ez a része engem hidegen hagyott az egésznek. Pedig látszólag sokat foglalkoztak vele, a tudósasszony keblei is ringanak minden levegővételnél.
A harcok és a fejlődés, a rengeteg különféle támadás, a szereplők variálása adja meg a BlazBlue Entrophy Effect X szavatosságát, ami hosszú időre leköthet, ha kedveljük a zsánert. Semmiféle előismeret nem szükséges a BlazBlue franchise-ból, a főmenüben is apró betűkkel a tetején szerepel a név, jelezve, hogy ez egy különálló alkotás licensz dolgokkal. Még egy zenei album is található a menüben, aki nem tud betelni a csatározással. Jól sikerült alkotás, amit tudok ajánlani, két nagy cím között remek időtöltés, ami később rengeteg kihívással kecsegtet.
