Nos, ez esetben akkor ez a beszélgetés itt megrekedt. Nem igazán látom azt, hogy befogadnád, amit mondok, viszont érdemben csak tagadod, nem pedig cáfolod. Semmi gond, én nem vagyok Jehovás, nem akarok senkit mindenáron meggyőzni az igazamról - csak mutatom, én mit gondolok, illetve próbáltam pár dologra rávilágítani.
Viszont az utolsó két feltevésedre még reagálnék:
- Szerintem egész pontosan a halálod pillanatában, illetve utána fogod megtudni. Addig meg marad a hit, vagy annak elutasítása. És nem, nem azzal kell alapvetően foglalkozni, hogy keresztre feszítettek valakit 2000 évvel ezelőtt, mivel nagyon sokakat keresztre feszítettek akkoriban, hiszen egy bevett kivégzési foma volt. Ami a lényeg az az, hogy ezen nevezetes keresztre feszítés előtt mit tanított az illető.
- A Biblia nem történelemkönyv. Persze vannak benne sztorik gazdagon, de alapvetően egy vallásfilozófiai mű, és mint ilyen sok dolgot nem szó szerint kell érteni benne. Fizikailag sem gondolnám, hogy 7 nap alatt teremtette Isten a világot, viszont több ezer évvel ezelőtti hétköznapi embereknek muszáj lehetett ennyire leegyszerűsítve tálalni a dolgot, másképp nagyon nehezen tudták volna megérteni. Ugyanígy én nem látok konfliktust az Ádám-Éva vonal és az evolúció között, mivel újfent egyszerű embereknek is meg kellett valahogy tudni magyarázni a dolgot. Hogy hogy jön így akkor képbe az ősbűn? Nos, amikor az ősemberek szellemi fejlődése elért arra a szintre, hogy már nem csak az ösztönök vezérelték, hanem tudatosan volt képes jót és rosszat tenni, és ezzel ártani a másiknak, gondolom azt a pillanatot (ami esélyesen nem is egy pillanat volt, hanem egy folyamat része) öntötte az Ószövetség a tudás fájának gyümölcsévé, illetve ennek megkóstolásává. (Sőt, az Újszövetségben Jézus is folyamatosan példabeszédekben tanította a népet, pont azért, hogy érthetőbb legyen - nem tudom már, melyik evangéliumban van benne)
Bő 15 éve írok itt a PlayDome-on kritikákat. És most itt egy játék, aminél egyszerűen képtelen vagyok objektíven ítélkezni – és igazából mindenki ugyanebben a cipőben jár: ha vallásos, akkor azért; ha nem, akkor meg azért. Jómagam aktívan gyakorlom római katolikus hitemet, így ennek tükrében kérném alábbi soraimat értelmezni.
Bevallom őszintén, ennyire „tudathasadásos” játékkal még nem volt dolgom. A cél nemes: Jézus életéből videójátékot készíteni nem kicsi kihívás – és ha sikeres, az nem csupán szórakoztat, de evangelizál is. Nem a sötét középkorban élünk, például a zenei streamingszolgáltatóknál sok olyan playlist fellelhető, amelyek CEDM, azaz keresztény elektronikus tánczenék gyűjteménye; miért ne lehetne egy videójáték is Isten igéjének hirdetője? „Menjetek el tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19) – Jézus maga is ezt kérte feltámadása után az apostolaitól. És ami meglepett: működik.
Vallásos nevelésben részesültem, talán nem túlzás azt állítanom, hogy elég jól ismerem az Újszövetséget (direkt nem a teljes Bibliát írtam), és még így is, így elmesélve, így tálalva találtam olyan részleteket, amelyek eddig nem tűntek fel, esetleg kicsit más színezetet, más perspektívát adtak a már sokszor hallott/olvasott történetnek. Ezért is örömteli, hogy a modern feldolgozások (filmek, musicalek, alternatív irodalom) mellé érkezett egy darab egy teljesen új műfajban, új módon bemutatva a 2000 éves sztorit.
A problémáim ott kezdődnek, hogy a kivitelezés sajnos bőven hagy maga után kívánnivalót – de becsületére legyen mondva a lengyel Space Boat Studiosnak, mindössze 5 fős csapatként ezt így összerakni nem lehetett könnyű. Maga a játékmenet leginkább egy nyílt világú sétaszimulátorként tudnám kategorizálni, ami meg van szórva pár minijátékkal. Ez még akár jó is lehetne, csak sajnos ezek kissé suták – talán a mennyben(?) játszódó bibliaismereti-műveltségieket kivéve. A kivitelezés is hasonló benyomást kelt: hiába Unreal Engine 5 hajtja, az audiovizuális megvalósítás gyenge közepes szintet üt csak meg. Pedig látszik az igyekezet: próbálták a teljes bejárható területet minél autentikusabbra csinálni, a hagulata meg is van – csak éppen a karakterek, tárgyak, épületek, és úgy általában minden évekkel van lemaradva a mai standardoktól. Viszont egy 5 fős csapattól ez így szép teljesítmény.
A színészi játék sajnos borzasztó, ami nem is csoda, hiszen mesterséges intelligenciát használva készült (gondolom a büdzsébe ez fért bele). A pályadesignnal meg leginkább az a bajom, hogy meglehetősen kihalt. Kafarnaum, Názáret – lehet, hogy ezek kisebb települések, és hogy itt nincs akkora élet, de hogy Jeruzsálemben sincs tömeg, az már nagyon furcsa. Az meg gáz, hogy ha két település között bóklászunk, se más emberek, se állatok, semmi élő nincs a növényeken kívül.
Rossz játék lenne az I Am Jesus Christ? Nem, csak amatőrnek érződik. Egész ügyes, de a legtöbb játékosnak ennél azért magasabban van az ingerküszöbe, illetve az elvárásai. A téma, és annak kidolgozása viszont sokkal feljebb pozicionálja, mint amit amúgy a nyers játékélmény alapján érdemelne. És persze ott a fejlesztők nem titkolt célja: az Ige hirdetése új módon. Istenhívőknek és hit nélkülieknek ugyanúgy ajánlható: előbbieknek a jól ismert történet új perspektívából történő megismerése miatt; utóbbiaknak meg azért, mert esélyt kaphatnak a másik oldal világába bepillantani és esetleg adhatnak átgondolni a saját véleményüket a hittel, Istennel, Jézussal, az Egyházzal kapcsolatban.
A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.
