Egyébként, ha már egyszer itt tartunk. Az első úgymond "tengeralattjárók" ugye ezek a nagy vasgömbök voltak. Hát egy ilyenben jutott el ember a Marianna árokba. Walsh és Picard voltak akik e mélységet látogatták meg először. (11 000 méter)
Ha jól emlékszem azt az "ágyúgolyót" amiben mentek Trist-nek hívták. Ami érdekes, hogy ebből a mélységből is működött a rádiókapcsolat!!! Picard elmondása szerint, amikor egyre mélyebbre kerültek sokkszok elveszítették a rádió kapcsolatot,
mert szerinte a vízrétegek sűrűsége is változik, mint valamilyen képzeletbeli "köppenyek". Nos, abból a 11000 méter mélyből 7 sek. tartotta hangnak amíg feljutott a felszínre, és a válasz is újabb 7 sek. ig tartott, amíg leért.
Ebben a 11km mélységben a tengeralattjárójukra akkora nyomás nehezedett, hogy ez 200 000 tonnát tesz ki!
A modern tengeralattjátó korszakban a legtöbb veszteséget a víz nyomása okozta. 100 méter mélységben a nyomás 13X nagyobb mint a felszínen!
Sok tengeralattjáró már az 500 méteres mélységben elrepedt, ill. a nyomás hatására összehorpadt és elkezdett süllyedni. A legénység persze tehetetlen, mivel ilyen nyomások hatására a tengeralattjáró térfogata is összeszorul. (pl. ha a folyosón egy seprűnyelet támasztanál ki merülés előtt, akkor az eltörne mert a folyosók is vékonyabbak)
Szóval a legénység term. nem juthat ki azon a bejáraton amelyben szokás belépni a teng.al-ba, mivel a kijárati zsilipben se nagyon tudnának mozogni. (kinyitni meg pláne nem tudnának semmit mert minden össze van szorulva)
Az egyetlen lehetőség, hogy kilövik magukat (komolyan!), egy ilyen mentőberendezésen, de akkor meg vigyázniuk kell, hogy folyamatosan engedjék ki a levegőt a tüdejükből, mert ha "szokásosan" magukban tartják, akkor biztos hogy eldurran a tüdő...
"?"
