Assassin's Creed: Syndicate [hozzászólások]

Az első rész az, ami hangulatában és sztoriban a mai napig sokkal többet ad, mint a többi. Valóban repetitiv, de továbbra is a középkori közel-kelet az, ahol a legszivesebben járkálok és nézelődöm, ha AC-ről van szó, régi graf ide vagy oda. Nekem már Ezzio sztorija is sántitott, s hatmilliószor volt már a "srác aki belekeveredik és hirtelen nagyon profi lesz, és ő az u.n. kiválasztott" (igen, ez a része ugyanolyan balfasz módon volt megirva volt, mint sokszor képregény és fantasy történetekben)

Azért szerintem vannak visszalépések.
Az például jó, hogy egyszerre többen is rám támadhatnak és emiatt a játékos inkább elkerüli a teljesen esélytelen helyzeteket. Viszont szerintem a harcrendszer egyszerűbb lett.
A régi részekben a parkour nehezebb volt (több mindenre kellett figyelni és más-más helyzetre más-más gombot megnyomni), aztán leegyszerűsítették (AC3) és most újra bonyolítottak rajta, de nem biztos, hogy jól: két gombot kell nyomva tartani (egy irány és a parkour) plusz a egy harmadikat attól függően, hogy le vagy fel szeretnél ugrálni. Már megszoktam, de ez felesleges volt, ha már egyszer egyszerűsítettek rajta.

A Unity-ből teljesen kihagyták a segítőket, amit a Brotherhoodban bevezettek és rohadt jó volt, hogy nem kellett mindig egyedül szopni. Aztán a Syndicate-ben visszahozták, de nagyon bénán. Az embereink akkora tökfejek, hogy a bruteforce-on kívül nem ismernek semmit (sokszor egymást vagy engem lőnek meg). Szóval a végén már egyáltalán nem vettem őket igénybe. Pedig Brotherhoodban ez motivált, hogy minél több társat traineljek fel 9-esre, hogy jöhessenek komolyan harcolni (dettó AC3-ban).
Mondjuk Unityben ezt akarták megfejelni a cooppal (ami annyira mellé ment, hogy Syndicate-ből teljesen kivették).

Szóval azt gondolom, hogy a Brotherhood volt a csúcs a szériában. Azt kéne etalonnak venni és időben (korban) is visszalépni. Pl egy középkori Prága rohadt jó lenne (előre boritékolható a Golem DLC... )

Az első rész esetében nincs értelme újításokról beszélni, hiszen az az első, nincs MIHEZ KÉPEST újítani

Egyetértve azzal amit mondasz, az első résznek inkább a stílusteremtés volt az igazi erénye, még akkor is, ha ott és akkor ez nem volt ennyire nyilvánvaló. De most, hogy 8 év múlva is gyakorlatilag hajszálpontosan ugyanarra építkezik még ma is a sorozat, amit anno leraktak, és mindez abszolút működőképes, nem mellesleg sikeres azóta is, szerintem igazolta az első epizód létjogosultságát. Persze az igazi kibontakozás, a csúcsra járatás ez után történt csak meg.

Előszor nem értettem, hogyan mondhatod, hogy az AC-ban nincs szükség újitásra. De aztán lebuktál: "Az persze nem kérdés, hogy a sorozat első három játéka (pontosabban ebből is inkább a második epizód és a Brotherhood)". Ezek szerint elfeledkeztél az igazi első részről (Altair), ami üvöltött az újdonságokért, annyira unalmas volt. De ha a második részt vesszük - ami trilogia - akkor igazad van. A Brotherhoodhoz kár minden újítás. Nem zavaró az újítás, de az már mindent tudott, amire egy AC játékos vágyik.

Nagyot röhögtem a megjegyzéseden, hogy és ha már ott vagyunk, öljük is meg őket... Kár, hogy Marxot nem lehetett.

Amúgy szerintem a Unity egyáltalán nem olyan rossz (mire én játszottam vele, kevesebb bug volt benne, mint a Syndicate-ben).