Nekem az eredeti AitD volt az első találkozásom a stílussal (tudom, az teremtette meg azt részben, de én akkor is játszottam vele, amikor még újdonság volt), amit nagyon szerettem! A 2. részt kicsit kevésbé, majd a 3.-at ismét nagyon! Utána a RE volt az első hasonló játék (amelyet sokan a mai napig a survival horror zsáner első képviselőjének tartanak tekintve, hogy az AitD trilógiát még "ambient survival horror"-ként aposztrofálták a készítők az Infogrames-nél. Mivel nem volt akkor még konzolom, sőt, egy pár évig PC-m se, a RE2 volt az első igazi horror élmény az AitD után. Nekem, nekünk akkor az akkorát ütött, mint Muhammad Ali. Most ezt a mai technikai feltételekre totál jól átszabva, a mai játékok és játékosok elvárásait a lehető legjobban kiszolgáló formában tálalva iszonyat jó és hátborzongatóan libabőrös, nosztalgikus érzés! Ennyi szubjektivitás pedig szerintem belefér még egy egyszeri teszter véleményébe is
... Megértem, hogy mai szemmel van szebb, jobb, ütősebb, csak nem az én korosztályomnak, vagy azoknak, akik anno szintén játszottak az eredetivel. De ha minden szubjektív véleményt félreteszek, akkor is csak azt tudom mondani és leírni, hogy ha minden beharangozott és agyon hájpolt remake csak negyed ennyire sikerülne jól, akkor egy szavunk s lehetne
."....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

