Már csak nyomokban emlékeztet egykori önmagára, de a mai világ már csak egy Carmageddon: Rogue Shiftet bír el [hozzászólások]

Írod, hogy a mai világ már csak ennyit bír el, pedig köztudott volt akkor is, hogy a németeknél zombi volt. Amúgy meg fejeket, lábakat lehet levágni, vagy épp multiban szétlőni, megkéselni egymást, pont embereket ne lehessen elgázolni egy játékban, érthetetlen.

Dark Archon

Eléggé harmatosnak tűnik, és nem is azért, mert szinte teljesen kukázták az eredeti Carmageddon lényegét. Elképesztő, hogy 2025-ben még mindig ott tartunk, hogy egy autóversenyes játékban annyi a törésmodell, hogy bereped a szélvédő, és kétféle textúra van a verdán: karcolásmentes és meggyűrődött. Külön vicces, hogy a 2009-es Zombie Driver ezt a játékmódot sokkal jobban csinálta, mindezt úgy, hogy később, egy ingyenes frissítés formájában tették bele a versenyt.

Die Hard 13 - Az élet most aztán már k*rva drága!

Én tökre pártolom az érzékenyítést, de közben annyira hiányzik ez a régi világ is, amikor még egy videójátékban lehetett vidáman embereket gázolni, meg senkit sem zavartak a booth babe-ek, és a képeken szereplő úriember sem a toxikus maszkulinitás megfelelője volt.

gothmog: FF kazim nekem is volt, de csak egy, a Fear is the mindkiller, de sajna már rég megváltam minden kazimtól.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

...ez ismertette meg velem a Fear Factory-t.

Bár én alapvetően extrémebb (metál) zenéket hallgatok, de a Demanufacture nekem is megvan (még kazettán). Alapvetően otthon, nyugodt körülmények között szeretek zenét hallgatni, de míg eljártam futni (ennek utoljára jó 20 éve már, mondjuk), azt az albumot gyakran elvittem magammal (még walkman-en), mert olyan energiabomba volt, hogy jobban pörgött az ember lába tőle. Emlékszem, elindítottam a futás elején, és mire lement a negyedik szám (Replica), már majdnem meg is volt egy Sziget-kör, és a rá következő szám (New Breed) kb. felére körbe is értem. (Ami jó, mert az utána következő szám már "lazulósabb" volt, nem futáshoz való.) Egy darabig kísérleteztem, hogy körbe tudok-e érni a Replica végéig, de annyira azért nem voltam jó futó...

Persze megvolt (megvan még valahol) az első Carmageddon is, és mivel akkor már ismertem a Fear Factory-t, így nekem kellemes meglepetésként hatott a Zero Signal felcsendülése.

A Demanufacture mindenesetre durván meghaladta a saját korát több szempontból is.

(Máskülönben az Archetype és a Mechanize albumot pörgetem még tőlük hébe-hóba. Általában nem a teljes albumokat. A Mechanize-nál például a másodiktól a hatodik szám végéig terjedő részt.)

Endure. In enduring, grow strong.

"+ez ismertette meg velem a Fear Factory-t"
Na én ugyanígy voltam a Carmageddon 2 esetében az Iron Maidennel. (Azóta az összes nagylemezük a gyűjteményembe került. )
Ezt a történetet Tonyról nem ismertem, köszi.
Cserébe kiállítási fotók a Carmageddon kapcsán: ECTS 1997, ECTS 1998

Hát ennek olyan mobiljáték-vibeja van. De most így felidéződött bennem az első rész, azt imádtam, még az akkor 11 éves húgomnak is nagy kedvence volt a Rollercoaster Tycoon mellett. Csomószor felváltva nyomtuk. Mai szemmel is brutál fizikája volt, + ez ismertette meg velem a Fear Factory-t.

A kedvenc sztorim az első rész fejlesztésével kapcsolatban, amikor a fejlesztők fogtak egy régi autót és megkérték az irodaház mindenesét, Tony-t, hogy ugyan, hadd üssék már el őt egy párszor a parkolóban, kell a kutatómunka a fejlesztéshez. Ez olyan jól sikerült, hogy a srác élvezte is, amíg rájuk nem hívták a rendőröket, hogy van itt egy ember, akit újra meg újra elütnek. Nem mellesleg ő adta az arcát Max Damage-hez is, durva. videó 1 és videó 2

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”