Autót vennék, de milyet? Segítsetek!

fuvarozó vállalkozásunk van... mindenféle-fajta árucikket szállítunk - zömében gyógyszert, igaz -, de ez a 40%-os arány, ez még viccnek is gyenge. az 1%-al jobban kiegyeznék.

lehet a Dacia-t + Suzukit megtöri az idiótája, de azt elképzelni nem tudom, hogy egy vw, ford, alfa, mercedes, bmw stb. autón kárt tegyenek...

"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"

Csak szeretnéd azt gondolni.

Rengeteg sérül meg szállításkor. Vagy olyankor amikor lehozzák a rámpáról.

Szerintem

"Hát nem is tudom, új autót venni szerintem egyáltalán nem éri meg. Egy kereskedő ismerősünk mondta hogy azoknak a 40%-a már 0 kilóméteresen eleve törött."

- na, remélem ez akkora égbekiáltó f/szság, mint amekkorának gondolom...

"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"

Hát nem is tudom, új autót venni szerintem egyáltalán nem éri meg. Egy kereskedő ismerősünk mondta hogy azoknak a 40%-a már 0 kilóméteresen eleve törött. Úgyanis a szállításnál nem figyelnek oda rájuk és rengeteg elemcsere van meg foltozás mielőtt a kirakatba teszik. Szóval az új kocsinál sem eleve szentírás hogy te veszed el a "szüzességét"

A garancia jó dolog de a kötelező szervíz már kevésbbé. Amúgy is a garancia nagyon sok mindent nem fizet. Egy rossz márkaszervíz esetében meg csak szív az ember. Ráadásúl nagyon sok kocsi le is tilt ha nem viszed el megfelelő időközönként szervízbe.

Nekem ha sok pénzem lenne se biztos hogy új autót vennék mert rövidtávon óriási anyagi bukta. Hosszútávra meg ki tervez manapság?

Szerintem

Számos ok lehet, amiért nagyobb autót vesz valaki, mégha tudja is, hogy ez nagyobb bukta lehet adott esetben.
A legegyszerűbb példa a család. Egy Corsában nehezen fér el már egy négyszemélyes család(persze nem csecsemő gyerekekről beszélek).
Vagy ott a másik, amikor egy 190cm+ magas emberkéről van szó.
Lehet presztizs oka is. Mert vegyünk pl. egy vállalkozót(nem a pejoratív értelmében és nem is nagy kaliberben). Elmegy tárgyalgatni üzleti ügyekben ide-oda, jobbára egyedül is megy, meg fontos is lenne a kis fogyasztás. De mégsem egy Corsát vesz, hanem inkább egy Vectrát, mert nem vennék komolyan ha egy partnerhez odacsattogna egy kisautóval.

Peac:
Az úja autó árából a buktavári csak akkor igaz, ha a vásárlás után viszonylag hamar el is adod. Nálam ez történt, bár nem úri passzióból. Alapból cca 4 évre terveztem a használatát.
Én elsősorban a biztonságot vettem meg az új autóval. Értem ez alatt azt, hogy én raktam bele először a seggemet, én járattam be így túl nagy meglepetés nem érhetett. No meg a 2 év garancia...
Pár éves autó esetében már lehet, hogy agarancia sincs, meg elég nagy lutri, hogy a tényleges km-t mutatja-e az óra.
Olyan körülmények között, ahogy én járok most, egy 2 éves autóban lehet akár 100e km is. Kizárt dolog, hogy a használtpiacon találsz kétéves autót, aminek a km órája ennyit mutasson, még ha valóban ennyi is van benne. Simán visszatekerik 40-50e-re
És akkor még nem is mondtam nagyot

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Jóember, a nagyobb autóké a legbrutálisabb áresés, egy 15 éves Corsa minimum annyit ér, mint egy hasonló korú Astra, a Vectrát meg felül is múlja. A kisautók a legjobb ártartók. Egy E merci 3 év alatt olyan 50%-át bukja el az árának, egy 4 éves Honda Jazz csak 20-30%-át. Másfelől egy 3 éves autón lejárt a garancia, onnantól fogva lutri, mennyit költesz rá (egy fedélzeti computer típustól függően 300 ezer- egymilla, egy dízel adagoló aranyár, egy Corsa légtömegmérő egy százas (szériahiba), lengéscsillapítók ára a kategóriával arányban növekszik. A szervízköltség hasonlóan. A fogyasztás is. A kötelező biztosítás szintúgy. Akkor megéri nekem nagyobb autót vennem? Természetesen pénzügyileg nem, de az érzés, amit ad, az kárpótolhat.

Két éve szüleim is újonnan vettek egy Lexus GS 430 Luxury-t, így történetesen átlátom a döntési folyamatot

Más kérdés, hogy én magam nem feltétlenül értek egyet az újautó vásárlással-legalábbis alacsonyabb szinteken nem. Magyarán szólva fel nem tudom fogni, hogy valaki vesz újonnan egy alsó-középkategóriás kocsit, amely némi túlzással már a próbakör után fele annyit fog érni, mint előtte, ahelyett, hogy ugyan azért az árért -legyen ez mondjuk 3 milla, ami egy újonnan csak igen szolid, kis kocsikhoz elég- vennének egy pár éves, viszont felső-közép, avagy felsőkategóriás kocsit. Olyat, amelyben nem kopog a műanyag, és az értéke sem devalválódik olyan gyorsan, mint a legtöbb -nem mind- kisautónak. Ráadásként pedig a komfortot össze sem lehet hasonlítani, mint ahogy a presztízst sem...

igen, erre sokan gondolnak. de mégis - nálunk okosabbak, nálam bittos - megveszik az újat, nem pedig vesznek egyet 2 millával olcsóbban 15 000km-vel

valamiért, akkor csak megéri

"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"

Többek között ezért nem vennék új autót szinte soha

Az az első Stilom volt, 1.6-os benzines. Azzal nem volt szerencsém, sok gond volt vele.

A dízelt 2005 novemberében vettem újan. Az 1.6-oshoz képest úgy ment mint a rakéta. És a dízelben tényleg az a jó, hogy ahhoz, hogy dinamikusan autózz, nem kell szarrá forgatni, nem kell visszarúgni 3-ba előzéskor.
Annak, aki annyit megy mint én(havi cca 5e km) ez fontos.
Sajnos ezzel sem volt szerencsém, de itt más jellegű volt a pech.
Miután megvettem újonnan, rá 3 hónapra kiderült, hogy kapok céges autót. Evidens, hogy el kellett adnom.
A bukta 1 miller volt

"Dilisek ezek a rómaiak...!"