Misztika, Vallások, keleti >< Gonosz, Paranormális tevékenységek

konfúcionizmus lényege: tiszteld őseidet és a császárt. ezen felül mindenki le van szarva, a gyereked arra van hogy téged szolgáljon.

Basszus, el is felejtettem, hogy miféle mangát is olvasok mostanában. Az Angjo Onsi egy koreai manga, és mit ne mondjak, eléggé átitatja a konfucianista (rájöttem, így írják) világnézet. Hiába most az a kedvenc (vagy 3 leírást is gyártottam már a neki való topicban), néhol mégis elég feltűnő az, hogy az ősök, a természet és a megboldogult császár milyen tiszteletet kap benne - a szereplők már nem igazán.
Az egyházzal alapvetően (és kis túlzással) az a baj, mint az alant említett iszlámmal: mikor megalakultak, igen, volt helyük + szerepük. Ha Szt. István nem lett volna, a magyar nép szépen visszanomádiasodott volna idő előtt talán. De ma már az egyház hozzáállása és felfogása is elavult, azt is mondhatnám, mérgezi a XXI. századi társadalmat. Ahogy Freud mondta: "a vallás neurózis."
Talán éppen ezért bírom annyira a távol-keletet. Sokkal őszintébben, de egyben lazábban is kezelik a saját vallásaikat/filozófiáikat. Érdemes összeegyeztetni az indiaik buddhizmusát a japánokéval, melyiküké az egészségesebb?

Ja és Ko Pé, holnap kiderül, hogy meg tudom-e majd kaparintani a Micimackó és a Tao-t... remélem sikerül.

Pyro: buddhizmusból te mit? Topic hosszabított verziója meg tetszik.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

az egyház ezekből alakult, hozzáteszem, a filozófiák alapvetően nem "egyháznak" lettek létrehozva, csak úgy kialakultak és valaki megfogalmazta őket, mint életmód, ami szerint lehet élni, az ember önálló értékrendszerétől függ, hogy melyiket választja. Specd a római katolikus egyház, az itt említett filozófiák közül egyikre sem hasonlít, azt megitn más alapján hozták össze, mint tudjuk a zsidó valáss továbbjárása ként, az hogy ebböl valaki még nagyon nagyon régen üzletet csinált, már az ő okosságának hat be, mert tudta az embereket befolyásolni.
csak a következményekkel nem (akart) számolt(/ni).

Hát igen, ez így kezdődött és folytatódott évezredeken át. Elég volt az első "okos" embernek belekapaszkodnia a hitbe és onnan egyenes út vezetett az egyházhoz, amit egy az egyben porig kéne égetni. Minden bűnök eredete. Jó, mi? Pont az egyház. De sajnos így van.

Nem a vallás "nem egyszerű". hanem az egyházak. Az egyházak kitalálnak vallásokat, és az emberek eldöntik miben hisznek. ÉS azt gondolják, ha sokan hisznek ebben akkor így is van. Szerintem pedig az egyházak azért találták ki ezeket, hogy az embereket magukhoz vonzzák. Az egésznek semmi értelme (legalábbis a profitra hajazó vallásnak). Én azt mondom, hogy a hit nagyon fontos, és az ember abban higyjen amiben akar. Aryxszal értek egyet abban, hogy az ember Istent a maga módján ábrázolja, és nem tud felülkerekedni a saját képzeletén. Aztán jött az egyház, és leegyszerűsítette. Hogy mindenki értse

A buddhizmusból nekem anno elég nagy fogalmazást kellett írnom, az kitért a taoizmusra és a konfúcionizmusra, szal van fogalmam pár dologról

Szenvedély nélkül a foci halott.

Azért ez nem ilyen egyszerű. Minden alapvallásnak vannak ágai, mint ugye minden fának, az ágaknak levelei, a leveleknek erezete...
Tehát a vallások ágazatai nem ellentétben állnak egymással, mintha tükörbe néznének, hanem kisebb módozatokban, dogmákban, gondolatokban különböznek. Mint a katolikusoknál. Eredendően a római és a Görög is kicsi eltérésekből, filozófiai megmagyarázatokban kezdett el különbözni. Ill. ugye az eredeti vallásból érkezett meg a kettészakadásig. Mindezek csak külső magyarázatok függvénye. Én így gondolom, Te másképp. Ez már szakadás. Ugyanarról beszélünk, de mégis kissé máshogy.
Példa: Ugye a keresztény hit. Az egyik azt hirdette, hogy egy isten van, a másik meg úgy magyarázta, hogy három, mert az atya, a fiú és a szentlélek is különálló isten. Na, ez hosszú távon hatalmas szakadékot eredményezett. Pedig mindkettő ugyanazt tanítja, eltérés nélkül.
Szóval a vallás nem egyszerű, épp ezért szép. Miből meddig jutottunk, hogy volt képes egy-egy vallás ilyen hihetetlen méreteket ölteni....nagyon érdekes.

Ez megnyugtató - már csak azért is, mert buddhizmuson kívűl egy ilyen keleti filozófiáról sincs lövésem se.
A konfúcionizmus (nemtom fejből, hogy írják) meg akkor viszont ennek ellentéte? Senkit-semmit ne tisztelj, mindenkin gázolj át? Még nem tudom, melyik lesz szimpatikusabb...

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

nem tudom pontosan, elképzelhető, pontosan az ilyen részletek kiderítése miatt szándékszom elolvasni a Tao the King-et.

alapvetően nem, csak magát az életet helyezi előtérbe, amennyire én eddig tapasztaltam/olvastam, ezenfelül a konfúcianizmus tökéletetes ellentéte, ugyanis a lényeg, hogy mindent és mindekit tiszelj.

Sakkor a Tao semmiféle eszményképeket, istenségeket meg ilyesmiket nem használ?

Lao Ce tananyag volt nálunk... biztos, hogy nem ő "alapította" a taoizmust? (ha hülyeséget beszélek, szri)

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

nah akkor hogy röviden válaszoljak a lényeégi kérdésre, amit PMben tettél fel:
a Tao inkább világnézet, leginkább valóban a buddhizmushoz, vagy a konfúcionizmushoz hasonlítható.
Alapgondolata igazából a gondtalan élet, ahogy a szóból is ered, az "út" számít, hogy ezt az utat problémák és nehézségek nélkül is végig lehet járni, s mindehhez nem kel más, csak hogy a nehézségeket könnyedén, mindenféle stressz nélkül hidald át és a körülményekhez viszonyulj, ne próbálj meg változtatni azon, amin nem tudsz.

Nagyon jól leírja az egész elméletét a két könyv amit már említettem (Micimackó és a Tao, valamint a Malacka és a Tao - nem röhög senkise, bár igaz, hogy az adott mese szereplőin kersztül, de nagyon pontos és eléggé részletes leírást kapunk az egész Taoról, hogy mire figyelmeztet, és hogy milyen hibákba ne essünk bele.), valamint tegnap néztem ki magamban a libriben a Lao Ce által írt Tao the King című irományt, amiből nagyon sokat idéznek, és Lao Ce pedig kifejezetten Tao-mesternek számít, ha úgy tetszik. Amint nem kell majd egyéb kötelezőket/kölcsönkért könyveket olvasni, az lesz a következő áldozat

Igazság szerint Ko Pé legújabb mániája kapcsán terveztem eredetileg felhozni ezt a topicot (igaz, az utolsó 2 hsz-nek is felhozatal volt a szándéka...), de érdekesek az itteni levelek is. Tehát Ko Pé, ide gyere, ha van kedved hozzá , az utolsó néhány 10000 éves levélre pedig csakúgy reagálgatok. Végülis a sors-topic sem süllyedt csakúgy el, még most is inkább pihenget, a Mepi által megkezdett téma (lásd előzmény) meg nem olyan egyszerű.

Szerintem ott van a hiba az emberekben, hogy Istent és a Sátánt is emberi tulajdonságokkal ruházták fel, valós hús-vér 3D-s alaknak ábrázolták, mert csak a takaró végéig nyújtózkodtak, nem is gondoltak arra, hogy lehet tovább is. A Sátán, mint olyan inkább egy kép, szimbólum, ami a negatív erőket testesíti meg, azokat a negatív erőket, amik megmutatták az angyalok 1/3-ának: igen, képesek a Teremtő fölé emelkedni, ha ezeket az erőket követik (amiket mindenképpen meg kellett jelölni a "Sátán" szimbólumával, hogy az akkori emberek számára érthető legyen).
De hogy a dolog ne legyen ilyen egyszerű, szerintem Isten is inkább egy amolyan "ősforrás," egy láthatatlan, érezhető erő, amit szintén nem úgy kell elképzelnünk, ahogy azt a South Park-ban ábrázolták. Hogy akkor hogyan is kell szvsz az Istent/Sátánt elképzelni? Nos... hm, pár éve a Harvardon sikeresen kikevertek egy színt, egy olyan színt, ami még soha azelőtt nem létezett, és senki sem látta. Az új színről annyit mondtak, hogy "feketébb a feketénél is," de mi mégsem tudunk olyasmit vizualizálni, amiről fogalmunk sincs.

"mi a bűn, a rossz, a sátán lényege? Egy erő? Egy transzcendens, élő 'személy'? Egy érzés? Egy érzés hiánya?"

Jajj ne már Mepi , az érzések pozitívak és negatívak egyaránt lehetnek, ahogy semlegesek is. Nembaj, hátha ezúttal írni fogtok a témával kapcsolatban...

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”