A csalódottságodat én is osztom, nem kicsit! (Mivel egyesek valószínűleg már magukban többször is kiröhögtek a korom miatt - egészségükre

- de én nyolc évesként emlékszem az argentin vb-re Nyilasiékkal, a 82-es vb-re Fazekasékkal, majd a 86-os "álomcsapatra" Döméékkel, plusz gyerekként itthon megéltem a Videoton - ma FC Fehérvár - UEFA menetelését/döntőjét, teljes mértékben megértem az elkeseredettséget, amelyet a Ti korosztályotok "kapott": még annyit sem, mint a mienk...

)
De az, hogy a magyar labdarúgás olyan-amilyen, a FOCI-tól való elpártolást nem befolyásolhatja. Mert mit tud csinálni ma egy magyar fociszerető ember? Kiválasztja magának más nemzetek csapatait, azoknak szurkol, mert mást nem tehet. De legalább minőségi focit néz, annak ellenére, hogy minden egyes világ- vagy európatornán irigykedve nézi, amint más nemzetek szurkolói és játékosai büszkén éneklik a himnuszukat (nekem erre 86-ban volt utoljára élményem...)
De túlteszi magát ezen és a FOCIT nézi, idegen nemzetekkel, idegen gólokkal, mert azért a labda mindig gurul. Aztán valahol reménykedik...