Harminc felettiek társasága

Figyi Eric! Szerintem minden gyereknek szüksége van az apjára és akit 5-6 évesen az a trauma ér, hogy apuci inkább quake-ezik, minthogy vele legózzon, az 10-12 évesen simán leformázza apuci vinyóját, akár bosszúból, akár csak azért mert még mindig arra vágyik, hogy foglalkozzanak vele (tanítsa meg biciklizni, menjenek el célba lőni, ilyesmi). Ez szerintem nem extrém dolog.

Szerintem az a kiscsávó, aki meg tud formázni(nem véletlenül, hanem készakarva) egy vinyót, nem hiszem, hogy már annyira ragaszkodik ahhoz, hogy apuci legózzon vele.

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Persze írhatnak harminc alattiak is, főleg ha esetleg az apukájuk is játszik számítógéppel...

Az érdekel, mind a felettiek, mind az alattiaktól, hogy mi az optimális mértéke a számítógépes játszásnak?

Arra gondolok, hogy az én generációm volt az amelyik Magyarországon először kezdett játszani C64-en, meg Zx-en és ezért nekünk ez már nagyon benne van a pakliban. Mi tökre megfertőződtünk ezzel a szenvedéllyel és elég sokat játszunk azt hiszem. Néha túl sokat (de hát mit tegyek, ha jól esik...!

De közben ez a generáció felnőtt és gyerekei születtek és azt veszem észre, hogy ez a legújabb generáció kezd luddista lenni és utálják a számítógépeket és a gameseket, mert apuci ahelyett, hogy velük játszana, inkább a géppel játszik. Több olyan esetet is hallottam, hogy gyerek formatálta a gépet otthon, hogy vele foglalkozzanak inkább.

Persze ez remélhetőleg extrém eset és az apák vannak annyira józanok, hogy ne legyenek ennyire hülyék, de azért a probléma adott. Várom a véleményeteket!