Harminc felettiek társasága

József Attilát pont ezért írtam. Ő még harminc évesen is anyát és apát keresett és szívesen legózott volna velük. És amiatt "vonataláfekvős" minden verse, mert ez nem adatott meg neki. Szerintem a vonatalá fekvésnél jobb a format c:

Ok.
József Attilához hangulat kell.
Méghozzá az a bizonyos vonataláfekvős... Na jó ez egy csöppet morbid.
(én sosem bírtam, de ez az én bajom)

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Na de azért mert a szüleid játszottak veled hat évesen. És normálisan nőttél fel. Ha látnád milyen gyerekek lesznek nálunk fent a Szabadsághegyen...! Hat éves koruktól fogva egy mobilon keresztül kommunikálnak a szüleikkel, mert apuci manager és sosincs otthon, anyuci meg a pláza után megy szolizni, meg a barcinőkkel csacsogni...
Na ezek az emberkék SOHA nem lesznek normálisak. Mindent a maga idejében. Hat évesen játszani kell vele, tizenévesen meg elengedni. Na de ha kihagysz valamit felborul az egész. Olvass csak el néhány József Attila verset...

Biztos van ilyen is...
De nekem ez erőltetett egy kicsit, hogy 12 évesen bosszúból leformázza a vinyót, mert 6 évesen apuci inkább quakezett.
Az ilyen apa akkor sem foglalkozott volna a gyerekkel, ha épp nem PC-n játszott volna.

Amúgy meg emlékeim szerint én 12 évesen már nem igazán vágytam arra, hogy a szülőkkel játszak együtt, próbáltam szabadulni a kötelékektől ahogy csak bírtam, állandóan a haverokkal bandáztunk stb.

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Figyi Eric! Szerintem minden gyereknek szüksége van az apjára és akit 5-6 évesen az a trauma ér, hogy apuci inkább quake-ezik, minthogy vele legózzon, az 10-12 évesen simán leformázza apuci vinyóját, akár bosszúból, akár csak azért mert még mindig arra vágyik, hogy foglalkozzanak vele (tanítsa meg biciklizni, menjenek el célba lőni, ilyesmi). Ez szerintem nem extrém dolog.

Szerintem az a kiscsávó, aki meg tud formázni(nem véletlenül, hanem készakarva) egy vinyót, nem hiszem, hogy már annyira ragaszkodik ahhoz, hogy apuci legózzon vele.

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Persze írhatnak harminc alattiak is, főleg ha esetleg az apukájuk is játszik számítógéppel...

Az érdekel, mind a felettiek, mind az alattiaktól, hogy mi az optimális mértéke a számítógépes játszásnak?

Arra gondolok, hogy az én generációm volt az amelyik Magyarországon először kezdett játszani C64-en, meg Zx-en és ezért nekünk ez már nagyon benne van a pakliban. Mi tökre megfertőződtünk ezzel a szenvedéllyel és elég sokat játszunk azt hiszem. Néha túl sokat (de hát mit tegyek, ha jól esik...!

De közben ez a generáció felnőtt és gyerekei születtek és azt veszem észre, hogy ez a legújabb generáció kezd luddista lenni és utálják a számítógépeket és a gameseket, mert apuci ahelyett, hogy velük játszana, inkább a géppel játszik. Több olyan esetet is hallottam, hogy gyerek formatálta a gépet otthon, hogy vele foglalkozzanak inkább.

Persze ez remélhetőleg extrém eset és az apák vannak annyira józanok, hogy ne legyenek ennyire hülyék, de azért a probléma adott. Várom a véleményeteket!