A helyzetben is sokszor volt hosszas beszélgetés olyan témákról, amik csak úgy hírtelen felröppentek, de ott sokkal hamarabb eltűnik a süllyesztőben, itt meg valamennyire kategorizálva marad meg az utókornak.
Bár még én is nagyon fiatal vagyok, de már sokan mondták, hogy testileg és szellemileg is fejlettebb vagyok a koromnál és esküszöm én is így látom a dolgot.
Azért szerencsére a drogozás nem mindenhol van jelen, ők is nagy partyarcok, akik sokat járnak buliba. A zenei izlés elkorcsosulása viszont tényleg abszolút jellemző. Az osztályom háromnegyede számára csak a tuctuc létezik, mint zene és minden mást lenéznek. Kedvencem, amikor egy régi nagy klasszikus discos változatát hallgatják telfonon/vagy az megy a sulirádióban (mi osztályunk csinálta most 1 évig), de az eredetit meg leszarozzák. Nem is várható el, hogy az általad (most és régebben is) említett zenészeket ismerjék (én sem ismertem azok közül szinte egyiket sem), de az, hogy még egy Abbát/KFT-t/Modern Talkingot/Neoton Famíliát/Omegát/Republicot/stb. sem ismernek el, az elég szomorú. Ez a begyöpösödöttség, hogy "csak a tuctuc az isten, minden más meg rakás szar" egyszerűen undorító. Biztos más stílus kedvelőinél is előfordul, de én pl. szeretem az imént említett régi zenéket, sőt néha iszonyat jó érzés, monduk egy Republic - Holdeső, napsugár-t meghallgatni, mert nagyon jó a szöveg, a dallam és minden. Csak sajnos ma már nem a mondanivaló a lényeg, hanem, hogy lehessen rá nyomni a denszet, (ami a kéz és a test ringatásában ki is merül) meg be lehessen tolni egy-két extasyt. Szerencse, hogy ezekre a borzadalmakra a legtöbb esetben fél év múlva a kutya sem emlékszik, csak az a baj, hogy egy helyett csinálnak másik huszat.
A pia az egy másik téma. Azt, aki minden nap iszik vagy erre bassza el az egész pénzét, azt én is szánalmasnak tartom és elítélem, de szerintem még a havi egy alkalom is simán belefér, aki meg 3-4 havonta lesz ittas, azzal abszolút semmi gond nincs. Én úgy vagyok vele, hogy a mindennapos ivászatot nem tudnám elképzelni, de bizony rohadt jól esik, hogy néha a haverokkal berúgunk és együtt hülyülünk, olyanokat mondunk ki, amiket máskor nem és ezzel semmi baj nincs szerintem (na meg a bor meg a cola nem is kerül vagyonokba). Mondjuk múltkor egy cigány haverom (aki egyébként egész általánosban padtársam volt és bizony már akkoriban is tanult napi 3-4 órát ha kellett, tavaly 4,8 volt az átlaga, orvosi vagy jogi pályára készül stb. és a mihaszna, alja, retkes cigányokat ő is elítéli), aki nem mondható szegénynek, mesélte, hogy egy hamvai party alatt nyolcezret elivott (whiskeys bombát ivott asszem, aminek dbja volt 1500ft
discoban), na ez azért durva szerintem. Mondtam neki, hogy annyi esze lehetett volna, h vesz az unokatesójával (akinek az apja maffiózó és dugig vannak pénzzel, mesélte, h ő 10k-t költött ugyanezen piára) 1 üveg whiskeyt, meg 20 bombát, akkoris ezerszer jobban járnak, mert többet kapnak olcsóbban, de azt mondta, hogy úgy nincs az a feehling. Valamilyen szinten megértem (meg ugye discoba úgyse lehet bevinni hozott italt), de azért ez már kicsit durva. Meg július végén írt osztálytársam msnen kb ilyesmit, hogy "Csá Dávid, aug. 1-én gyere a ...-ba, jól bebaszunk", szóval ma már mindenki úgy fogja fel, hogy buli nincs pia nélkül.
A fiatalság romlását az imént írtakból én is látom és az osztályom tipikus példája a romlott, mindenen viccelődni akaró, a kicsit normálisabb, különcebb egyéneket kifikázó, lenéző emberek összességének. Ha nem lenne a beszélgetésekben jelen a viccelődés, beszólás, a bulik/bebaszások, meg annak, hogy milyen lett egy dolgozat, ki mit tanult a dolgozatokra megbeszélése, a társalgások 90%-a meg sem történt volna. Ritkán vetődik fel olyan téma, amihez többen hozzászólnak és hosszasan folyik róla az eszmecsere. Én is különcnek számítok az osztályban, mert nem veszek részt az imént említett értelmetlen szófecsérlésekben és úgy érzem sokszor, hogy le se szarnak. Már tavaly is bennem volt ez az érzés, de most már világossá vált, hogy ez tény. Valamilyen szinten sajnálom, mert alapvetően jófejek és sokféle karakter van jelen, de nem szeretném, ha full ugyanolyan lennék, mint ők. Csak az esik szarul, hogy szinte mindenből kihagynak és sokszor csak ülök egyedül és elmélkedek, hogy miért pont ezt juttatta nekem a sors és miért pont ilyen a természetem. Mert sajnos nagyon félénk vagyok, így az ismerkedés is nehezen megy, bár aki jobban ismer, az tudja, hogy szinte bármiben lehet rám számítani, a szavamat mindig betartom és a szeretteimet soha nem hagynám cserben.
Szerintem ma is látni "normálisan" kinéző fiatalokat. Egyetértek Pyro-val abban, hogy a fiatalság előbb-utóbb, de megkomolyodik, hiszen muszáj. Akiknek ez nem sikerül, azoknak annyi.
óta -a technikán kívűl- nem sok minden változott. Vadabb világ, vadabb fiatalság (kábszer).
