Kalwa
Köszönöm a dicséretet, bár nem feltétlen érdelem meg... pl., azért nem, mert szbszig egyik cikklinkelése kapcsán (ami ismét egy tálib nő indokolatlan kivégzéséről, illetve egy indiai lány megalázásáról szóltak) azt mondtam, hogy az államvallásos felvetésed okán
Neked is meg kellene mutatni. (Ennek tükrében lehet, visszavonod.
)
Nyilván ezek szélsőségek, de elég sok milyen hírt hallani, és ezt azt is fémjelzi, hogy maga az államhatalom sem tud ezekkel a szélsőségekkel mit kezdeni.
Ezek okán, és maga az iszlám torzulása okán is, mivel áthatják a fundamentalista elemek, a saria olykor "törzsies" alkalmazása szintén egy újabb ok a mellőzésre. Ennek okán szintén veszélyesnek tartom a felvetésed.
Visszatérve az eredeti felvetésre, más megközelítésből.
Azért problematikus, amit írsz, mert ha a vallási szimbólumok oldaláról közelítjük meg, akkor jelenleg az "utolsó időkben" élünk. Nem a te világvégés topikodban, de
ott kifejtettem, hogy egyes kultúrák, hagyományok milyen "időbeosztás" szerint ítélték meg ezt. Ezeket nem írom le újra, ha akarod a linkre kattintva elolvashatod.
Ha ezt elfogadjuk alapvetésnek, akkor ez az iszlámra is igaz. Egyes iszlám irányzatok különbözőképp várják a Mahdit
(1)(2), a maguk megváltóját. A Mahdi személye maga is az idők végéhez és az Ítélet Napjához kapcsolódik (Yawm al-Qiyamah).
[Ahogy az egyik buddhista fő irányzat, ha jól emlékszem a mahayana az időbeli következő Buddha jövetelkét is várja.]
Szóval arra akartam rávilágítani, hogy ezen meglátások és világfelfogás az időben "lefelé" (vagyis előre) haladva a transzcendens fénye fokozatosan elhalványul, a matéria felé fordul. És itt nem konkrétan a vallásosság hiányáról van szó, hanem arról, hogy az emberiség nem óhajt, akar kötődni az "égi" világhoz.
Lehet, hogy sokan áttérnek, pozitívumot találnak az iszlámban, még messze nem jelzi azt, hogy ez Európának magának megújulást adhat, még akkor sem, ha maga a kereszténység kiüresedett. Egyébként ez már lassan magára az iszlámra is igaz, és maga is magán viseli az "idő jeleit".
Azzal is vigyáznék, hogy az "Isten utolsó megnyilatkozása", ez csak az iszlám esetében igaz. Annak a személynek érvényes ez, aki az iszlámot elfogadja saját hitvallásának. A többi, más nagy vallás személyeire nem érvényes. Vigyázni kell a kizárólagossággal, ahogy erre Evola rávilágít: a nyugati és közel-keleti monoteista vallások fő jellemzője ez, ám ez tévútra vezethet, más, de értékben és célban azonos szellemi irányzat elismeréséhez.
(Nemcsak a lentebb említett) Schuon pl. azt is leírja, hogy egy adott vallás mindig "Isten" adott kultúrkörben és/vagy civilizációban való jelenléte.
Visszatérve a már ókori görögöknél, hinduknál és skandináv népek mítoszaiban megjelenő korszakok-beosztásra, Mircea Eliade vallástörténész nem annyira "pesszimista", az egyik művében (Kovácsok és alkimisták) kifejti, hogy részben a kohász, a kovács, majd az alkimista alkotók műveiben, szemléletében kell keresnünk a felgyorsult világunk és fejlődő tudomány eredetét. Ő maga is ír a "vallástalanságról", a "fény elsötétüléséről", viszont megjegyzi, hogy ez egy nagy átalakulási időszak, hasonló ahhoz, amikor az ember áttért fölművelésre a "nomád" életdról, és ami nem egy napról a másikra megy végbe.
Mint minden a létezésben, a létesülésben ez maga is változásokat eszközöl az ember felfogásában, világszemléletében, érinti a terét, ahol és amelyben él.
Már sokszor mondtam, hogy a világ nagy átalakulás előtt áll, politikai, társadalmi síkon is.
Az iszlám, mivel maga is a kiüresedés előtt áll, nem lesz válasz a honi problémákra, nem nyújtana megújulást. Részben az 'ateizmus", részben annak okán, hogy a fundamentalizmus és annak célkitűzése a mim létünk alapjait fenyegetheti.
A saját magunk gyökereit kell megőrizni és megújítani. És nem csak a te szempontoddal való szembenállás és állásfoglalás szükséges, hanem a sokszor felhozott "amerikanizációval" szembeni is, anélkül, hogy iszlám- és Amerika-ellenessé válnánk.
Elismerem, hogy kultúránk gyökerei a kereszténységben vannak, de vajon muszáj -e ragaszkodni ahhoz, ami rossz úton visz minket? A kereszténység már számos alkalommal bizonyította, hogy egy megújulni képtelen, elavult vallás, melynek sokáig nem lesz már helye a Földön. Legalábbis nem olyan mértékben, mint manapság még jelen van. Talán az sem véletlen, hogy az iszlám hívőinek száma drasztikus mértékben növekedett világszerte az elmúlt évtizedekben, és nem kényszerből!
Max még egy vallási ellentét bontakozna ki. Mintha nem lenne elég a zsidózást hallgatni.
