Nagyon szép a grafikája, ez tagadhatatlan (még ha nem is kimagasló), és hangulatos a zenéje, ami a nagybetűs hangulathoz sokban hozzájárul. Nekem ez az egyik lefontosabb elem egy játéknál, és ha nem tud magával ragadni, akkor sem fogom végigtolni, ha egyébként mindenhol 80-90%-os értékelést kapott, ha pedig igen, akkor is lenyomom, ha mindenki szídja, mint a bokrot.
A játék első felébe akadnak mellékszálak, mellékküldetések is szép számal, ami azonban teljesen megváltozik a második felére, ahol teljesen lineáris lesz a játék. Ezt szerintem egy szerepjátéknál nem szabad így elbaltázni! Egy tök lineáris játék/fél hazavághat sokmindent. Mintha elfogytak volna az ötletek. Biztos az az oka, hogy ezeket a mellékszálakat a DLC-kre tartogatják :-S...
Egyszerűnek tényleg nagyon egyszerű volt, ami azelőzmények ismeretének hiányában engem nem zavart annyira, mintha én is egy aprólékosan kidolgozott és összetett játékot vártam volna. Eleve akció-rpg-ként kezeltem az első perctől kezdve, annak meg elment szódával.
Amitől azonban a hajam hullott, az az ismertetőben is említett "bármit-bárhol-bármikor-bárkitől el tudsz lopni" jelenség volt. Hát ez valami olyan elképesztően blőd dolog, amit én még rpg-ben soha nem láttam! Egy valamire való szerepjáték fontos karakterosztálya a tolvaj, itt meg egyenesen a földbe tiporják! A harcoson kívül a másik két játékstílus gyakorlatilag használhatatlan, legalábbis szerintem.
Volt még sokminden, amin nagyon morogtam, de valahogy a magával ragadó képi és zenei (direkt nem hangit írtam, mert a szinkron maximum közepesen sikerült) megvalósítás enyhítette ezeket. Végül is egy erős közepesre értékelem a játékot a magam kis szemétdombján (egy szigorúbb fősuli osztályozási rendszerét véve alapul, ahol 60+%-tól van meg a kettes). Egynek elmegy, de azért nem fogom "halomra játszani" a jövőben. Azért kár érte...
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
