Pár órája, mikor egy regényt olvasgattam, merült fel bennem ugyanez a kérdés, hogy ha valaki a taoizmust, vagy a buddhizmust vallja akkor már nem kerülhet a Mennybe? Ezekre a kérdésekre nem tudom a választ, és még sok másra sem. De valahogy nekem nem is az ő sorsukkal kell foglalkoznom. Minden vallásban van sok pro és kontra.
A keresztény Isten azaz Isten, aki a Bibliában le van írva. Tehát, ha az ember szelektál pl a parancsolatok közül, vagy akár jobban belemélyedve a Bibliába a bibliai tanok közül, akkor az már "langyos", mert nem fogadja el feltétel nélkül azt, ami a Bibliában áll. (ezt a "hideg-meleg" dolgot pedig a Bibliában is olvashatod elég sok formában, ezért bátorkodtam leírni, mert ez így van.

)
Az első bekezdéshez visszatérve, és ezt csak erős zárójelen belül mondom. Szvsz a vallásokra azt mondhatjuk, hogy erős erkölcsi nevelés célzatával jöttek létre. Persze mindegyiknek voltak a történelemben defektjei, mint pl a pogány-égetés a kereszténységnél, vagy a dzsihád az iszlámnál. Ha valaki csak a tanokat és magát ezt az erkölcsi tanítást fogadja el és gyakorolja, az már jó, hiszen jobb ember lesz tőle. Aki pedig hiszi is azt, amit gyakorol, üdvözül Isten által (kereszténység esetében). A környezetemben tapasztalom, hogy mennyivel másabb egy keresztény közösség egy, bibliai nyelven fogalmazva, "világitól".
szerk.: apropó szelektálás. Pontosan ezt csinálják a szektás csoportok. Találkoztam már pár ilyennel, és félelmetes, hogy miket tudnak mondani.