Vallások

A közös metszeteket kell megtalálni. Ahogy azt alant is körmöltem, de true, beleolvasgatva a tegnapiba tényleg kusza. Most meg még kevesebb az engergy és az idő ezek kifejtésére, szükség szerint majd folytathatom, ha megjöttem. És ha tudok vmi értelmeset is hozzátenni.

Valahol ugyan igazad van, de az túlzás, hogy a "kettő közül csak egy tükrözi isten gondolatait"; ld. fenn és lenn (még ha asszem csak egyetlen példával - Karma - is hozakodtam elő ezügyben). És ismét meg kell jegyeznem, a lelkiismeret nem kényelem kérdése. A belső sugallatok, megérzések ritkán vannak tekintettel az ember kényelmére.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

"melyik khm, "végigjátszást" (Korán, Biblia stb.) nyomtatja ki magának az út végig viteléhez."
Ez miért lenne mindegy? Ez szép meg jó, meg főleg kényelmes, hogy majd én csinálom ahogy a szívem vezet azzal a céllal, hogyjó leszek. De ha a fent említett kettő közül csak egy tükrözi isten gondolatait akkor nagyon nem mindegy, hogy melyiket választod.

Meg az általad említett jó ösvény, szerintem is van, de talán annál bonyolultabb megtalálni, minthogy az ember hasára csap és eldönti, hogy ezentúl ezen megyek.

Néha nagyon mérges vagyok arra amit a keresztény egyház művelt a bibliával. A változtatás egy dolog, de az, hogy a viselkedésükket biblián alapulónka titulálják azt eredményezi, hogy sokaknak minden kedve elmegy attól, hogy foglalkozzanak ilyesmivel. Pedig fontos lenne, de az szokott eszükbe jutni, hogy "Biblia? Nem elegem van a vallásokból!".

Node már késő van, aludjatok jól.

Man literally too angry to die

Fasznak nem szokásom tartani valakit 1-1 fórumos hsz alapján, de őszintén szólva, hogy mi a búbánatért kell neked a vallás, nem értem, és - elnézve itt a többieket - senki más se nagyon.
Nem ismerem a korod, nem is kell róla nyilatkozni, de ha saját bevallásod szerint éretlennek érzed magad ehhez a vallás vs. erkölcs dologhoz, érdemes lenne kicsit önvizsgálódni. Ha rosszat követsz el (legyen most vmi nagyon alap; betörsz egy ablakot), és nem szólal meg benned semmi vészcsengő, az annak a tükre, hogy nem veszed komolyan a hitet (nekem is vannak ilyen korszakaim, nehogy azt hidd). Templomba járással és gyónással nem lehet azt az ablakot helyrehozni, ettől nem a lelked nyugszik meg, csak az önbizalmad áll helyre, hogy igen, mégse jutok Pokolra.
Helyes cselekedet esetén felkeresed a betört ablak tulajdonosát, elmondod, hogy bocs, én voltam, itt a $, ismerek valakit, aki helyrehozza. Egy igazhitűnek nem kell ezen majréznia, nála rögtön megszólal az a lelkiismeret.

Nem akarok itt izé lenni, és kissé hülyén is érzem magam ettől a hittanórától, de tettekkel sokkal többet érhetsz el spirituális úton, mint kötelező gyakorlatokkal. A magam részéről rühellem a templomokat, az ostyával meg a felesleges aprópénz-dobálással együtt; semmi Isten iránti tisztelgést nem látok ezekben a külsőségekben, Egyház iránti tiszteletet annál inkább.
Áh, nem bírom ki, azért is bemásolok egy részletet abból a Csokonai műből:

(...) Boldog volt e világ! s e hiú név: szentség,
nem volt a legszörnyűbb gonoszokra mentség.
Állott a természet örök építménye,
élt az emberiség legszentebb törvénye.
De miolta ennek sok romlást szenvedett
oldalába raktad, bal madár, fészkedet,
azolta számodra rakja a lenyomott
értelem azt a sok felséges templomot;
azolta adja ki a kenyért házából
kikapván éhhel holt kicsinye szájából
a szent névre vágyó balgatag anya is,
hogy tudjon mit rágni dervised foga is.
Sok bolond kiadja utolsó fillérét,
leteszi a mennynek árendáját s bérét,
hogy mikor az oltárt építik számodra,
kecskeszőrt vihessen ő is oltárodra.
Nappali álmodban látsz ezer álmokat,
s éjjel a népek közt huholod azokat.
Jöjj ki a nappali fényre, hadd láthassunk,
s mennyei képedet látván, imádhassunk.
Te a vak homályban rakod a templomot,
és onnan ígéred a paradicsomot.
S csak bétolongjanak hozzád a moséba,
az észt és a virtust hagyod csak kardéba.
Hát már hogy valaki böjtölget pénteken,
Hogy étlen s mezítláb jár a szent helyeken,
olyan nagy érdem-é egy-két liturgia,
hogy az ember azzal lehet isten fia?
S hogy paradicsomba és mennybe részt vegyen,
szükség, hogy skeleton és zarándok legyen?
Különben nem lehet idvezült törökké,
ámbár emberséges ember volt örökké.
Egy paradicsomot magának így tetet
minden nemzet, s abból kizár más nemzetet (...)

Egyik kedvenc tőle...
Szóval nem akarok ünneprontó lenni, de ha teszem azt, most én lennék egy isten, és azzal fordulnál hozzám (még csak nem is hozzám, hanem olyan alakok templomnak nevezett intézményeihez, akik rendesen félreértették az ezeréves sugallataimat), hogy bocs, betörtem Beny12 ablakát, nincs baj, ugye? - hát tuti elküldenélek. Nem csesztetni akarlak (bár ettől még csesztetlek, de attól még nem szívesen), de ez a "majd megbánjuk és ennyi" már túlzás. Mintha poénból magadra csatolnál egy időzített bombát, ami ki tudja, hány nap múlva fog robbanni, nyilván nem fogod elintézni egy majd úgyis megbánom és késszel.

Itt jön képbe a Karma, mert végső soron amit másokkal teszel, az előbb-utóbb rajtad fog csattanni, semmi nincs következmény nélkül. A Karmát nem csak a keleti vallások, de a kereszténység is több helyen megemlíti ("ne tégy mással olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek").
Hú de elkanyarodtam meg belemerültem meg nem tudom, bocs, ez már nem Neked szól, össze-vissza írogatok, ami jön.

A lenti vitához kapcsolódva valahogy mindenképp muszájnak érzem megemlíteni, hogy Isten - csak úgy, mint a lelkiismereted - nem azt nézi, milyen vallással vagy felcímkézve. Vannak bizonyos erkölcsi normák, szabályok, az embereknek pedig feladataik. Ha az ember úgy dönt, önszántából elindul a jó ösvényen, annak függvényében nő a felelőssége, melyik khm, "végigjátszást" (Korán, Biblia stb.) nyomtatja ki magának az út végig viteléhez. Ezek a tanítások segíthetnek a cél elérésében, amennyiben emberünk nem értelmezi félre őket, de nem feltétel mindent betűről pontosan ismerni.
Azt sem szabad elfeledni, hogy mindenkinek más mértékű felelőssége van a maga útján - valakinek minden szükséges eszköze megvan a célhoz, egy másvalakinek, aki olyan körülmények közt született, hogy körülötte egymást falják fel az emberek az éhínségben, már nehezebb dolga van erkölcsösnek lenni. Éppen ezért minden ember más feladatot kapott, és ahogy teljesíti, úgy és akkora léptekkel halad előre. A felhasznált eszközök másodlagosak, az eredmény tetsszen Istennek. Sok világnézet, mint a spiritizmus is kimondja, hogy a világon senki nem érdemli meg az örök boldogságot, sem az örök szenvedést.
Az örökkévalóság egy olyan időintervallum, amit ember nem képes felfogni; nincs vége, és a legtöbbünk agya nem fogadja be a 3. utáni dimenziókat.
De megfogadtam, hogy nem fogok hittéríteni, bocs... hülye fáradt. Ha nagyon zavaros, majd úgyis szóltok.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

"Mondjuk az is igaz, hogy nem bántásból, de ezt a U. S. Army-féle felfogást én is sántának érzem. Nem ölök embert, mert a vallásom szerint nem helyes, templomba járok, mert azért Isten megdicsér, és elnézi azt, ha óvszert lopok. Bocs, de ez így nagyon nem stimmel. Nem aszerint kell cselekedned, mit diktál a vallásod, hanem hogy a Te lelkiismereted mit érez helyesnek. Ha csak a vallás nevében szeretsz, az nem szeretet. Az Egyház pedig elmehet a fenébe a templomaival - ajánlom mindenkinek Csokonai Konstancinápoly c. versét a témában."

ez mind oké, de mi van akkor, ha az alap lelkiismeretem/erkölcsöm nem diktálja, hogy mit szabad tennem és mit nem? a vallás ezért van nagy segítségemre...nyilván közrejátszhat az is, hogy fiatal vagyok, később talán majd belátom, hogy nem a "törvénynek" kell a visszatartó erőnek lennie, hanem ésszel kell felfognom, mit szabad és mit nem...

ennek alapján mondhatnád, hogy mekkora fasz vagyok, mert nem kizárólag erkölcs alapján cselekszem, de ez ilyen...Jézus óta egy ember sem tudott bűn nélkül élni...nyilván törekedni kell a jóra, de attól még követünk el bűnöket...majd megbánjuk és ennyi, nem kell túlreagálni

Öhm, azért a hívő vs. keresztény dolgot lehet, érdemesebb lenne 2 külön kategóriára bontani.
Jómagam hívő vagyok, de nem keresztény; még ha meg is vagyok keresztelkedve (ami nem az én döntésem volt), akkor se.

Amit david139 írt arról, milyen vallásúakat fogad el Isten, illetve a korábbi SP-példa, hogy csak a mormonok jutnak mennybe, na ezekről annyit, hogy Isten nem a vallásodat nézi. Igazából létezik egyfajta Tökéletes Erkölcs, amit tudtommal egyik világvallás sem említ, mégis valamennyinek ugyanaz a végállomása.
Isten és Allah ugyanazt jelenti, mert Mohamed vándorkereskedései során legfőképpen a keresztény tanokból kopírozta össze az iszlámot. Ezzel már csak azért sem az iszlámot minősítem, mert végső soron az iszlám is ugyanarra a célra törekszik. Lehetnek mások a vallások csomagolásai, más rituálék, zarándokhelyek, esti mesének álcázott tanítások, próféciák, szimbólumok stb. stb., ha elkezdesz követni valamit, és úgy érzed legbelül, Jó az, amit követsz, ami felé haladsz, az a legtöbb esetben jelzésérték. A muszlim meg a keresztény ugyanahhoz az istenhez imádkozik.

Mondjuk mázlista vagyok ezzel a hármas vallással (spiritizmus-buddhizmus, amik több ponton megmagyarázzák a Vatikán és mások által kifacsart keresztény tanokat), és még ha nem is foglalkozok annyit velük, mint kéne, a rengeteg közös pontot meglátva sokat segítettek anno ezek a tanok a nehezebb időszakokon.

Mondjuk az is igaz, hogy nem bántásból, de ezt a U. S. Army-féle felfogást én is sántának érzem. Nem ölök embert, mert a vallásom szerint nem helyes, templomba járok, mert azért Isten megdicsér, és elnézi azt, ha óvszert lopok. Bocs, de ez így nagyon nem stimmel. Nem aszerint kell cselekedned, mit diktál a vallásod, hanem hogy a Te lelkiismereted mit érez helyesnek. Ha csak a vallás nevében szeretsz, az nem szeretet. Az Egyház pedig elmehet a fenébe a templomaival - ajánlom mindenkinek Csokonai Konstancinápoly c. versét a témában.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Ha egy vallást követsz, akkor azt feltétel nélkül el kell fogadnod, ha tényleg vallásosnak tekinted magad (keresztyénség esetén hívőnek). Nem lehet szelektálni, hogy ez tetszik, ez nem, és aszerint élni. Vagy hideg, vagy meleg. Isten legjobban a langyost utálja, akkor már inkább tagadja meg a hitét az ember.

Elismerem nehéz ezt belátni, nekem is csak nagyon nehezen ment, és mai napig lázadok néha ellene. Mindenki vétkezik és ezen aligha lehet változtatni ilyen körülmények között, a dolgok kimenetelén pedig csak az őszinte bűnmegvallás változtat.

Az pedig nagyon jó, hogy törekedsz a jóra.

igen...és épp azért relatív, mert én meg nem mindegyikkel értek egyet

plusz ugye az, hogy a Biblia kijelent valamit...nos, én nem kérdőjelezem meg, de azt senki nem várhatja el, hogy mindent betartsak

a tízparancsolatot nemigen szegtem meg sose, so gondolom így jó vagyok