The Elder Scrolls V: Skyrim (Ismertető)

Megjegyzem: Én a büdös életben nem találtam el barátságos embert közelharci fegyverrel. Ami viszont sztem télleg megérne egy misét, az a verekedés! Kezdjük ott, hogy nem tudunk blokkolni az öklünkkel, ami valljuk be, a bunyózás egyik alapeleme. Aztán ott van a számomra még idegesítőbb dolog: A nézők. Persze, értem én, összegyűlnek nézni a bunyót, de könyörgöm MI A FRANCÉRT kell a képembe jönniük? Nincs idegesítőbb, mikor véletlenül eltalálok egy ilyen vadbarmot, aztán az EGÉSZ város nekem esik, mert én egy terrorista vagyok. Egy nyomorult ütéstől, ami még csak nem is volt szándékos!

Türelem szép erény, kivéve ha az alagút végén közeledik a fény!

Mindenki nagyon áradozik róla. Meg mindenki elnézi neki az összes hibáját. Hát...

Van egy dolog, ami már az Obliban is fennállt, és itt is, de a játék alapkoncepciójában jelentős szerepet tölt be. Nevezetesen a harc, ami jobbra-balra csapkodásból áll, ha mellettünk van egy ally, azt is lecsapjuk, alig lehet célozni, szóval a közelharci fighter "jól meg van lőve". Mi több, eladják ezt Area of Effect ficsőrnek. Csak arról feledkeznek el, hogy míg a való életben azért kb. be tudom határolni, hogy a mellettem álló havert ne üssem már szét, addig egy ilyen játékban nem, úgyhogy orvosolni kellene, ellensúlyozni ahhoz, hogy kicsit valósághű legyen. Ennyi évvel a Dark Messiah után ez egyenest vicc kategória.

Engem pont az ilyen bosszantó, aprónak mondott hibák tántorítanak el a végigjátszásától. (Ráadásul a történetben sincs semmi új, nincs az, mint a Mass Effectben, hogy az idegesítő bolygóscanneléseket végigcsinálod, mert olyan érdekes a sztori.)