Tizennégy éves koromban kaptam lencsét, egy hétig anyu tette be és vette ki - nem volt egyszerű történet.
Aztán valahogy megtanultam kezelni, utána pedig istenien lehetett az osztálykiránduláson a kivétellel/betétellel sokkolni a többieket. 
Azok is szép idők voltak, amikor az első lágy lencséim előszeretettel csúsztak be oldalra. A szemüveggel sincs bajom, szívesen hordom, sőt, van, hogy hónapokig elő sem veszem a lencsét.
Egy ideje a műtéten gondolkodok, ám ahhoz nincs bátorságom. Elhiszem, hogy roppant alacsony a hibaszázalék, de a hosszútávú hatások jobban aggasztanak. Majd ha már megöregedett az első lézeres generáció, akkor talán átgondolom. Mindenesetre jó lenne egy nap úgy ébredni, hogy látok. Mindegy, lehetne rosszabb is.
A 3D-t próbáltam már dupla szemüvegben, teljesen tűrhető volt.
