Szerepjátékok

Naná, Baldurs gate II-vel is azért sz*ptam annyit anno mert druidával indultam neki

Rögvest mélyvízbe varázshasználóval? Igazából ha jó a csapat akkor mindegy a szabályok nem ismerete, sőt, ha elég rugalmasak akkor jó újítás lehet a friss csapattag outside-the-box gondolkodása.

Man literally too angry to die

Már alig várom a folytatást
kedvencem:
mesélő: a fogadóban már csak egy fekete ruhás fekete botos dorani férfi ül s olvasgatja a fekete könyvét.
lovag apródja: igen? és még nem fejeztük le?

meg az eki mage is érdekes történet

boszorkanymesterrol az az 1 emlekem van, h srac: 4szeresre felerositett villam, 32 mana, kidobja, 001.........

Utk volt jaja és annyi ilyen "epic" párbeszéd meg helyzet volt hogy az hihetetlen. a mesélő pedig nagyon jó npc-ket talált ki meg belefutottam abba a hibába hogy az Arany Kör lovagja előtt nem kéne reklámozni hogy toroni bome vagyok stb. sőt a bemutatkozást se így kell kezdeni hogy Randon Blackhand vagyok, mindennap áldozok Tar istennek, szabadidőmben holtakat idézek. meg ha részeg vagy ne hívd meg az egész falut egy körre mert a mesélő tényleg leszámol a 2 rezes sörből annyit amennyi a falu lakossága, s máris nem olyan sok pénz az a két arany legközelebbre kis lore-t tanulok s vagy pap vagy iq-fighter barbár leszek.

csak az alapkonyvvel toltatok?

en tuzvarazslo voltam elsoben

Túl életem első asztali szerepjátékán. Tudom, írtam helyzetjelentésben, úgyhogy itt inkább a gyakorlati részéről írnék.
M.A.G.U.S.-t játszottunk. érdekes volt úgy nekiülni hogy a lore ismeretem kb nulla volt. boszorkánymester voltam. a társaság nagyon newbie barát volt. ráadásul elnézték a történelmi tudatlanságom is. jobban ment a karakter kiélése illetve a cselekvőképesség mint vártam. nem voltak olyan komolyan véve a szabályok és inkább a rejtély megfejtés és a karakterek közti interakció került előtérbe