Sosem felejtem el, hogy mikor az akkor még talán példa nélkül, több stratégiai (illetve egyáltalán: játék műfaj) irányzatot (úgy, mint rts és tbs) ötvöző Shogun: Total War megjelent 2000-ben, láttam a tévében egy srácot, aki nyilatkozott róla egy videojátékokról szóló műsorban. Igazi KRITIKUS volt a csóka, így, nagy betűvel. Minden létező mozzanatát fikázta a játéknak, egyszerűen semmi nem volt neki jó benne, de még kicsit sem. Olyanokat mondott, mint hogy a "csatákat le se kell játszani, elég, ha az automatikus megoldást választjuk", meg hogy "ha pedig belekezdünk, egy átláthatatlan káosz az egész". Valahogy úgy fejezte be, hogy "hát nem tudom, de szerintem játsszon az vele, aki csinálta". Na, az ilyen "Puzsér Róbert"-féle kritikusoktól mentsen meg mindenkit a jó Isten! Látszott, hogy fogalma sincs róla, miféle cucc akadt a kezei közé, és mekkora jövője lehet az ilyen önmagukban is sikeres stílusokat remekül vegyítő alkotásoknak! Egyszerre volt meg benne a Blue Byte őskori, első világháborús (hatszögletes mezőkből álló pályákon játszódó) Historiline 14-18 c. játékának, illetve Sid Meier máig halhatatlan Civilization c. sorozatának, valamint a Fields of Glory c. szintén nagyon régi Microprose gyöngyszemnek (Napoleon hadjáratait, illetve emlékeim szerint hat legnagyobb csatáját szimuláló rts) minden előnye. Ezért nem mindegy, ki mennyire ért valamihez, amihez a nevét adja... A pasas tévedett, és, ahogy azt mondani szokták, a többi már történelem. 8 epizód, számos kiegészítő (köztük külön futtathatóak is), jó néhány gyűjteményes kiadás, és kiváló, nagyon igényes gyűjtői csomagok jellemzi a ma létező talán legsikeresebb történelmi stratégiai játéksorozatot! (Melyet, csak halkan megjegyzem, valahogy azóta sem akart, és/vagy tudott senki igazán "lekoppintani" - persze vannak ügyes próbálkozások.) A faszi meg remélem azóta avval foglalkozik, amihez talán jobban konyít (pl. retyót pucol az emszíben, vagy a békában).
Na, OFF is OFF.
Belekezdtem a gyakorló küldikbe, és mindjárt az elsőben addig-addig hajkurásztam néhány ellenséges egységet, hogy a fő haderejük lemosta szerencsétlen capuai honfitársaimat. Azt hiszem erre mondják, hogy "ezt még gyakorolni kell". A játék grafikája, a táj összetettsége epizódról epizódra egyre jobban kidolgozott. Még látom magam előtt ez említett első, illetve a többi korai részt, és azokhoz képest hatalmas a fejlődés. Nekem talán a Shogun 2 kicsit szebb, de mindenképpen jobban optimalizált volt. Az is azt mutatja, amit nosztalgiázásom közben próbáltam kinyögni, hogy mekkora hatalmas cím is lett a TW brand mára, hogy evvel próbálnak új hardvereket eladni. Ez a rész pl. tartalmaz olyan grafikai feature-öket, melyek csak a legújabb generációs Intel procikkal hozható elő. (Mondjuk nem hiszem, hogy emiatt bárki azonnal rohanna i5.4550-et, vagy i7-4770-et venni.) Ami viszont fura, hogy az én konfigurációmon, minden egyebet kimaxolva (i7-2600, 16Gb DDR III 1600Hz, GTX TITAN 6Gb - melyből csak 3-at lát a játék) olyan 20-30FPS között mozog átlagosan a program, erősen a 20 felé tendálva legtöbbször. Pedig ez nem gyenge gép, még ha kettővel ezelőtti az i7-es procim, akkor sem! Felteszem a régi masinára is, csak úgy, kíváncsiságból, és megnézem, ott mit tud a Q9650, 8Gb DDR III 1600Hz és GTX 580 alatt.
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
