). Összevissza és abc sorrendben (excelben vezetett játéklista ftw!
).
Assassin’s Creed sorozat. A ’ki mivel játszik’ topicban már megkezdtem a maraton alatt az egyes részek boncolgatását, most a BF 2. végigjátszása után még tartozom az összegzéssel, úgyhogy most nagyon nem megyek bele itt. Részek mennyisége – köszönhető a futószalagon gyártásnak – miatt ez a játéksorozat volt jelen legtöbbet és legaktívabban az évek során. Érdekes mert a cod sorozattal ellentétben ennél működik a dolog. Szeretem, 10. részig szerintem bírni fogom pénztárcával és lelkesedéssel.
Gusty 2005 novembertől számoltatja a listát, de mivel én a PC master racehez tartozom ezért kicsit kitolhatom a dátumot.
És kell is mert ha már emlegettem őket muszáj kitérnem rájuk. A Call of Duty ugyanis nem volt mindig béna. A 2. rész és a Modern Warfare volt az, ami még hozott újítást a sorozatba és még szerettem is. Érezhető volt a (grafikai) fejlődés ezeknél a részeknél, és mindkettő multijába sok-sok órát beleraktam. Szerintem valahol megvan még a MW elmentett multi profilja. Tudjátok, újratelepítés után ne kelljen újrakezdeni.
Ide jön, mert az időkitoláshoz tartozik, a GTA San Andreas. A legjobb természetesen a Vice City, de a sorozatban talán ebben van a legtöbb órám. Foglalkoztam a gyűjtögethető szarokkal, versenyekkel, csalásokkal ökörködés stb. A 4 nagy csalódás volt, egyelőre az 5. résszel is úgy vagyok, hogy istenítik ugyan, de nem fog az akkorát szólni.
Ha sútereknél tartunk, jöjjön a Battlefield. A bf2-ben kevés órám van, akkoriban még nem volt a világom az online lövöldék (most sem nagyon az, casual és hc között egyensúlyozgatok). A Bad Company 2 teljesen elvarázsolt, évek óta az közelített valamennyire az etalon Red Faciton-höz a rombolás terén. Érdekes mód minden új csillivilli résszel egyre kevesebb a rombolás. Vagyis hát csak a nagy epic bummokra gyúrnak, sebaj majd a bf7ben már kedvünkre „építkezhetünk” egy rakétavetővel és az aszfalttal. Szeretem azért a sorozatot, türelmes is vagyok, BF4-hez szükség is van erre, elmúlt pár meccsben azért mintha javult volna a helyzet.
Újabb határról érkező, a Brothers in Arms. Ez erősen az emlékekből táplálkozik. Úgy rémlik, hogy nagyon szerettem ezt a szériát, de mikor tavaly vagy tavalyelőtt megvettem Steamen és felraktam akkor kissé már én is ráncoltam a szemöldököm a célzástól. A 3. rész rendesen alávágott a sorozatnak, 10 éves évfordulóra szívesen látnék egy új részt vagy egy minőségi remake/rebootot.
Egye fene akkor zárjuk le az FPSeket. A vegyes fogadtatásban részesített Crysis és a Crysis Warhead ott van a kedvencek között, nem a lista legtetején de azért rajta vannak. 2. rész? Fúj...
BioShock 1-2 (főleg az 1) és az Infinite. Ezekről szerencsére nem kell írni. Ugyancsak részletezés nélkül: Portal 1-2.
Ne feledkezzünk meg a Call of Juarezről sem! Sajnos ez egy egyszeri csoda volt, hiszen ha megnézzük a folytatásokat, egy egynek elmegy lövölde, egy *törölve* és a Gunslinger ami tegnap landolt a Steam könyvtárban, de ránézésre meg lehet mondani, hogy az a közelében sincs az első résznek.
A lövöldék zárásaként hagytam a talán legfontosabb címeket, azokat amik szerintem forradalmi újításokat tartalmaznak játékmenet és –élmény terén, nem csak a műfajon belül, hanem a videojátékok összességét nézve is. Ezek a Metro 2033 és Last Light és a Dishonored. Mire is gondolok? Nagyon egyszerű, ezekben a játékokban a játékstílus hatással van arra, hogy #1 milyen típusú játékot játszol és #2 magára a történetre. Ha durbbele módon mész akkor egy akció FPS, a végkifejlet kicsit sötétebb. Ha lopakodsz, elidőzöl egyes helyeken, odafigyelsz, akkor máris remek lopakodós játékok ezek, amik végére érve elégetten állhatsz fel. Persze lehet, hogy ezek csak egyszerű vásári mutatványosok, de engem mindenesetre meggyőztek. Sokkal jobb az ha a „mi 30an vagyunk emberek, kapjuk el a rohadékot, pirosodjon csak az a képernyő!” nem script eredménye hanem a saját ballépésemé. Gondoltam már rá, hogy ezek a játékok kapnak egy kibeszélős topicot, ha majd jobban körvonalazódik a gondolat, akkor megnyitom.
Jöjjön a stratégia, a folyamatosan hanyatló műfaj. Voltak azért jelentős képviselői. Company of Heroes! Itt is főleg az első rész a kiemelkedő, a kiegeket esetleg megemlíteni lehet (nem fogom, hosszú a címük és másolgatni is lusta vagyok
). Az idei folytatás tartalmaz pár érdekes újítást, de egy 2. résztől azért többet várna az ember.
A CnC felújítások közül a Tiberium Wars és kiegjét szerettem, talán mert a korábbi részek kimaradtak, viszont a Red Alert 2 és a Yuri anno ment orrvérzésig, a Red Alert 3 viszont csúnyán leszerepelt. Megjelenés körül írtam, hogy egy két allied-soviet pálya azért tűrhető volt, tavaly újráztam,blöe. Nem is értem minek írok erről, ezt leg-es topic.
World in Conflict, na az leg-es, volt, kár hogy az a franchise félbemaradt (felejthető kieg). Lassan ideje újrázni.
Ha Company of Heroes, akkor Relic, ha Relic, akkor Dawn of War! Első körbe csak a Dark Crusadebe és a Soulstormba csatlakoztam be, a DoW2 alatt viszont már végig ott voltam. Jó élmény volt, ezzel szerettem bele a Warhammerbe, igaz a rajongásom közelében sincs Peaceének. És ha már Warhammer, fontos legalább a címét felírni: Space Marine. Megint csak egy olyan cím aminél csak vakarom a fejem, hogy az AC és CoDok évente kapják az újabb részeiket, az ilyenek pedig megmaradnak egykének.
Zárásként a Heroes V trilógia. Az év játéka topicban írtam, hogy a VI sajnos ezt nem közelítette meg, kár. 3-ról vannak emlékeim, de nem annyi, hogy úgy imádjam ahogy sokan, szóval az én A Heroesom az 5. rész és kiegészítői.
Kamerát a hát mögé! Emútnyócévben a „tökéletes trilógia” volt nálam a Dead Space. Remek hangulatú első rész, akciódúsabb, remek irányítású!, még mindig hangulatos 2. rész és az idén megjelent, 1/3-ban hamisítatlan DS hangulatú, maradékban a maga módján hangulatos 3. rész. Azért az idézőjel, mert mint tudjuk a tökéletes nem létezik, de a DS 3 része alatt a hangulat-irányítás-miegymás nagyjából egységes maradt, közben pedig voltak minimális újítások. Más játékokban azért jobban megkavarják a dolgokat egyik részről a másikra, ez van amikor pozitívum, van amikor negatívum.
Ne-ne-ne*sokszor* Betmen! Arkham Asylum és City. Talán gondolkodás nélkül rá lehet vágni, hogy a legjobb szuperhősös játék. Igaz nem volt nehéz dolga, a közepes és alatti városos Pókember játékok, a hambi mellé csomagolt mindenféle szuperhősös filmekhez készül „játékok” mellett (lábjegyzetben azért egy taps a Spider-Man Shattered Dimensionsnak és a Wolverine játéknak). Természetesen nem csak a többiek bénasága emeli ki. Harcrendszer, a szinkronhangok, stb.
Márciusban megújult a ugyan a leányzó, de én a nextgen Tomb Raider trilógiát (Legend, Anniversary, és Underworld), is szerettem. A régi részek közül ismerősöm révén a 2 és 3. részel játszogattam. Nehezek voltak (ctrl-es kapaszkodás, brr), a trilógia grafikai és játékmeneti újításai viszont bejöttek és mivel béna voltam a régi részekkel ezért nem éreztem őket butításnak. Az Underworld mozgásanimációival pl szerintem kihozták a régi Larából a maximumot. A későbbi next-nextgen Lara kalandjaiban jó lenne, ha a nevén kívül más dolgokat is elhoznánk a régi részekből – és itt nem a keblekre gondolok.
Egy sort érdemel az Alan Wake, tudjuk miért (nem? hangulat, sorozatos tagolás, történet) és a Max Payne 3. Utóbbi azért érdekes mert sokáig fújtam rá, első kettőt ugyanis imádom, a kopasz fej, virágos ing eléggé a karakter meggyalázása. Végül is tetszett, de azért egy kicsit még mindig szájhúzós az új külső, az viszont vitathatatlan, hogy ez a harcrendszer az új leg a tpsek körében. Na meg a nem farzsebben hordott puska nálam nagy plusz!
Nagyobb vizekre evezek, csak egy kicsi csónakban. Az MMO-k úgy általában. WoWban nekem kb egy délutánom van ismerősnél, nem jött be. Emlékeket és fórumtémákat visszalapozva nem is olyan régen és nem is olyan sok címmel vetettem bele magam a műfajba. A Warhammer Online volt az első szerelem 2010-ben, két szerveren, mindkét frakcióból volt 10 „maxra húzott” (trial, 10 szint, két térkép) karakterem. Ezt követte a Lord of the Rings Online. A bugyuta küldetések (kis hülye hobbit nem tud két lépést megtenni a lapátért vagy valami hasonló) ellenére mentem amíg „fizetni tudtam” (acsikkal oldjuk fel játékban a tokeneket ha jól emlékszem, egy idő után vagy pénzért veszem őket vagy marad a lelketlen farmolás). Lezárt-> tokennel fel tudom oldani területeken már csak a fősztori engedett, nem tudtam hol fejlődni ezért hamar túlnőttek rajtam a kvesztek.
Ó, aztán ’11-ben jött a nagy nyári szerelem, az Age of Conan! Igaz rosszul indítottam, 40. szint körül az első karimmal játszhatatlanná vált a játék, az elején ugyanis véletlenül pvp szerverre kattintottam. Aztán a sok gyökérnek attól állt fel valamiért, hogy a spawnpoint közelében lévő oázisból kiszaladozva vágta le a frissen feltámadókat. Ezt a kellemetlenséget leszámítva nagy élmény volt 2 karakterrel – Conan, tehát a kötelező barbár és egy egzotikus mágus hölgyike. Nem értem a végére, valahol a 60-70. szint körül raktam le őket, de a harcrendszer (elszoktam tőle, most már nem biztos, hogy tetszene) és a tájak miatt szép emlék marad.
Jött a tél, vele pedig az új remény, a Star Wars The Old Republic. Nem tudom, alapból baj volt, hogy fizetősre csinálták (ez a „f2p” modelljük szánalmas). Másik baj, hogy mohó voltam, 8 karival vágtam neki párhuzamosan (béta mindenre jó volt csak arra nem hogy döntésre jussak). Január környékén rájöttem, hogy ez nem megy, kiválasztottam a Jedi Consulart, vele játszottam végig. Szép volt, jó volt, ha vannak hozzá barátok vagy a havidíj nem sürget akkor biztos nagyobb élmény lett volna. Counsularom után ráuntam, többiekkel csinálgattam pár bolygót, van akivel 40 körül/után adtam fel. Aztán az utolsó 30 napban szinte rá sem néztem. Kár, nagyon nagy kár érte.
Ezt követő nyáron volt egy rövid kis kaland a The Secret Worlddel. Szép volt, jó, izgalmas és nagyon érdekes. Egy baj volt, pénzt akart. Mondtam, ilyet én nem csinálok (főleg nem az utóbbi után), ha később meggondolja magát visszatérhetünk a dologra. Próbált győzködni, gondolkodtam is, hogy bevállalom, de végül is sikerült türtőztetni magam, nyár végére ugyanis már elígérkeztem. Télen végül is összejöttünk az TSW-vel, eltöltöttünk egy pár kellemes hónapot, 2 karival végig is mentem a főszálon. Valamikor újra rá kéne néznem.
A nyár végi találkozó nem volt más, mint a Guild Wars 2. Megvannak a hibái, persze. Az elmúlt másfél évben sok karakterem volt, emiatt voltak, vannak pillanatok amikor unalmasnak érzem, hogy láttam már mindent. Olykor hetekig szüneteltetem, főleg ezért, részben más játékok miatt. Viszont mondjak rá bármi negatívat, ha ráunok a játszásra a GW2 mindig ott van. És 10-ből 9 alkalommal sikerül is újra kedvet hozni a játékokhoz. Hiába no, jelenleg - és ahogy elnézem a jövőt – sokáig a GW2 marad a leg MMO műfajban.
Eddig lényegében csak fostam a bötűket, jöjjön pár olyan játék amire azért talán gondolkodás nélkül rá lehetne vágni a ’legjobb’ bélyeget.
Friss játék, de ha egyszer jó: Far Cry 3. Mivel friss, ezért nem kell részletezni, tudjuk, hogy remek játék és, hogy miért. A „sorozat” legelső darabja annyira nem jött be, a FC2 élvezhető volt a hibái ellenére.
Witcher 1-2!!! Hangulat, világ, stb, imádom minden részletét ezeknek a játékoknak. Mióta olvastam a könyveket csak még jobban megszerettem őket.
Skyrim. Ez egy kicsit csalás, ugyanis még mindig nem értem a végére.
Október óta nem nyúltam hozzá, kifogyott a lelkesedés, nem is tudom, egyszer azért jó lenne majd befejezni. Oblivion nem jött be, a Skyrim viszont amikor és ameddig éppen hat addig nagyon nagy élmény.
Ha már a topic címében ott a leg,leg,leg akkor csak elő kéne állni egy leg,leg,leggel. De ilyen nincs, azonban ami a legeslegeslegeslegjobban megközelíti azt az talán a Fallout3. Bár csak két végigjátszásom van benne, egy sima és egy GOTY ez mégis elég volt, hogy a leg legyen. Hangulat. Mindenféle hangulat, epic, frászkiráz, ezen kettő között és túl mindenféle. Kezdve a zenék és a táj összeillesztésével, a térkép egyes helyszínei (Dunwich building), állatok, városok, néhány küldetés, pillanatok-események, stb, stb.
Zárásként még azt hiszem megérdemlik, hogy felkerüljenek erre a nem létező és még csak nem is lista formájú listára a LEGO játékok. Ezek is AC és CoD sorozatot megszégyenítő gyakoriságban és mennyiségben érkeznek, de mégis, van egyfajta bájuk amiért ezt el lehet nézni nekik. Kockaság előtt a legók jelentették a kockulás nálam, lehet, hogy csak ezért nem zavar, hogy a csapból is ezek folynak. Jó is az, hogy a gyerekkori kedvenc játékok a képernyőn „folytatódnak”. Igaz mióta a figurák beszélnek (nem játszottam még mondjuk ezekkel) kicsit vesztett a varázásból a sorozat, én a hablatyolós legókat jobban szerettem.
Azt hiszem, ennyi. Kicsit JIB-es lett, de itt a vége.
Igen, ez minden, ennyi.
Bonus Round!
(Ennyi? És hol van a Mass Effect?)
Áh, a Mass Effect... Az a kib*szott Mass Effect... Jött az első rész, nagyobbat ütött mint a Halálcsillag. Megjelenés előttig nem is nagyon hallottam róla/foglalkoztam vele. Aztán bamm, itt egy kegyetlen jó sci-fi játék. Imádod minden részét, egyeseket jobban (Sovereign valódi kiléte, Férosz, beszéd Vigillel, végső csata stb). A karakterek! Az remek alapcsapat. A soundtrack. A mindenamitittmostnemírokmertúgyistudjátoknagyonjól. >> Telik az idő. (Miiii? Shepard halott? Egy geth n7 páncélban?!
)
Bamm, itt a 2. rész. Egy-két hiba, lőszer?!, nincs mako. Bolygószkennelés? Miért két folyosó és egy szoba ez a bolygó?. De nem baj, mert a hangulat, megint csak a hangulat! A karakterek! A régi arcok, a pár perces beugrók, ááá, Wrex, micsoda broment! Tali is LI? Egek, mindjárt látom az arcát. *trollface*, Nem baj megérte, szeretem őt! Utolsó csata, collector bázis és a soundrack, a végén pedig a teaser! (ésatöbbicuccamirőlmegintnemírokmerttudjátokjól). Történnek olyan elhamarkodott kijelentések, nem tudom, hogy írásban is, fejben mindenképp; a Mass Effect jobb mint a Star Wars! Oké, oké, csillapodj tényleg király játék volt, gazdag univerzum meg minden, de ne essünk túlzásokba. Rendben, 2. legjobb scifi? Na így mindjárt más. Jaj, de jó lesz a 3. rész! >> Ugrás.
ME3. Telepítem, ledőlök egy kicsit, majd a hajnali 1-es aktiválásra fölkelek. *ásít* na csak egy kicsit játszok. Hmm, lám-lám megjöttek a reaperek, végül is nem erről pofázunk évek óta... Rendben mentsük meg a hálátlan seggüket!
Hmm, ki ez a kölyök, biztos csak valami drámai izé, aha, az lesz, a zongorabillentyűket is erősen odanyomják, itt bizony kőkemény dráma van! Nem kell félni, Shep majd csomót köt a csápjaikra, de azért ehhez kell majd egy kis segítség. Irány a Mars! Ó, Liara, de jó látni, a nyakamba varrták Kaidant, ezt a latino erőművészt meg a buzi sofőrjét. (kicsit pörgessük föl)
Tanács nem segít? Háh, micsoda meglepetés. Elő a varázspálcám! Nem Laira, azzal az utolsó küldetés elejéig várnod kell, a másikat. Huss, évszázados turián-krogan ellentét megoldva, krogan reprogátló meggyógyítva, újabb Shep-Wrex broment, #1 könnyes szem- Mordin. #2 könnyes szem – Thane. Huss, kvarián-geth béke, #3 könnyes szem az egész alatt küldetéssorozat alatt. Legion ’én’ lesz, Tali „Szeretlek! Tudom.” pillanat.
Közben persze a régi karakterek és a küldetéseik.
Thessia, uh bakker, ideje szétrúgni a Cerberus seggét. Végjáték, kezdjük? Cerberus pipa, most már csapjunk oda a reapereknek is. Hmm, mégis hogy vontatták oda a fellegvárat a Föld mellé? A zenék sem voltak olyan fülbemászók. Sebaj, kezdjük már, még lefekvés előtt megnyerjük. Ez bizony jó sok űrhajó, micsoda epic űrcsata lesz!... itt … mindjárt. Semmi? Na sebaj, majd később lesz akkor. Földi csata, megyünk, beszélgetünk, búcsú. Koccintunk bizony Garrus, köszi Liara, én is szeretlek Tali, te is jó barátunk lettél EDI. Ideje nyerni! De már megint hol maradnak a videók? Hol az elkor tankom? Fény, fussunk, harbi?!, ugh ez jó nagyot szólt. Hé nem is volt pisztolyom, random marauder a bossfight? Nem baj, ne állj meg, menj csak tovább. Anderson? TIM, ejj de randa lettél. Golyó a fejbe, nem először csinálom, a titok abban rejlik, hogy a kék sorokat kell használni.
Hohó jön a vége videó, nyitom is a karokat. Hé, miért nem működik? Lift? Ez meg mi? Öcsi? Hát te meg mi a franc vagy? Bla, bla, ha hallanád azt a sok faszságot ami a szádból kiömlik, na engedj végre nyerni! Kék, zöld vagy piros? Élég szarul hangzanak, legyen a barna, ja nem a kék! Bambabibabam, nem veszek levegőt, csorog a könny az arcomon, hiába volt minden, de talán majd a többiek így élni fognak, az epilógus videó majd dob a hangulatomon. Normandia menekül? Hé Garrus az előbb még velem volt. És mi ez a szar zene? Credits? Irány a yt, mi a másik kettő? Ugyanez csak más színben? Így ér véget a Mass Effect? Ami a SW után a 2. legjobb scifi? Elmentek ti a... Ez egy kövér no, 15 o-val. *asztal borítás*, *zokogok a sarokban*. Döntések számítanak a nagy lóf... Jött az EC, legyen a piros, háát elmegy, de nem érdekel. Többé nem.
Szóval a Mass Effect, ez a kib*szott Mass Effect... Bármennyire is elcseszték a befejezését, az első két rész örök élmény marad tartalmastul, soundtrackestül, mindenestül. A 3-nak tény, hogy voltak jó pillanatai - említettem is őket itt is, máshol is - viszont ezzel a befejezéssel alaposan tönkrevágták. A trilógiákban a záró darab általában ezt szokta csinálni, de nagyon rosszul esett akkor ott helyben végigjátszás után. És valószínűleg fog is még egy ideig, esetleges újrajátszás után mindenképp.
Na azt hiszem tényleg ennyi.
