Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Ezt csak most olvasom. Egyenes volt a csaj, ez miért probléma?

Nálam pont fordítva történt, elvittem randira, utána össze-vissza kitért a konkrétumok elől (nem mondott egyértelmű nemet, de érzi az ember), inkább én is hagyom a fenébe.

Shit happens. Van egy lány. Vagy mondjam inkább úgy, volt?
Egy éve ismerem nagyjából. Úgy "találkoztunk", hogy amikor az egyetemre jártam még, s nem volt angol órám, regisztráltam a sharedtalkon. Azért, hogy ne rozsdásodjon be a nyelvtudásom. Itt kezdtünk el beszélgetni angolul (ő is magyar), s mivel jónak találtuk egymás társaságát, facebook barátok lettünk. Láttam róla képet, s őszintén szólva nem kimondottan volt az esetem. (Így szokták az emberek megfogalmazni, ha valakit nem nagyon tartanak szépnek) Pár hónapig nem nagyon dumáltunk, csak így alapvető udvariaskodó dolgokról. Aztán valahogy így egyre többször beszélgettünk, nyilván azért, mert jó fej volt a másik. Tavaly ősszel találkoztunk először, mint barátok. (Pedig nem lakik olyan messze). Én a magam részéről, noha mint mondtam, nem kimondottan tartottam az esetemnek, úgy voltam vele, hogy akármi lehet. Ehhez meg kell a személyes találkozás. Érzések így nem nagyon alakultak ki, de kellett ez. Azután mégegyszer találkoztunk decemberben, mert pont mindkettőnknek dolga volt Pesten. Valahogy utána kezdtem el gondolkodni rajta, hogy amúgy meg lehetne több, ha ő is úgy gondolja. Erről nem annyira régen beszélgettünk így online, s azt mondta, ő nem nagyon gondolt még erre, de meglátjuk. Találkozunk többet, s majd kiderül. Meg hogy majd elmegyünk randizni, mert mégiscsak úgy kell. Lófaszt mentünk!

Most az volt, hogy pénteken tartották a szalagavatóját. Szervezési okok miatt, azt talált aki, menjek már csütörtökön hozzájuk. Ez így is volt. Úgy gondoltam, ez most nem rólunk szól, hanem róla, s amúgy sem volt időnk kettesben nagyon, felesleges lenne úgymond lépni valamit. Pénteken este tízkor, a rendezvény utána jó pár órával javasolta, hogy beszéljük meg mi is van. Ez annyiból állt, hogy elmondta, ő próbált nem barátként nézni rám, de nem ment, s hogy nem akar hitegetni. Aha. Nem mondtam rá inkább semmit, úgy viselkedtem, mint előtte. Másnap pedig jöttem haza 10 órási vonattal. Nemrég beszéltünk, s felhoztam neki, hogy most ennyiből megállapította, hogy nem tud rám úgy nézni? Nem is randiztunk, meg semmi. Erre az mondta, hogy nincs meg a kémia benne, s hogy felesleges lenne bármi is... Hiába mondtam, hogy mert eddig barátként találkoztunk mindig, egészen más lenne egy randi, le se szarta. Kicsit ki voltam a dolgok miatt, egészen a beszélgetés végéig. Valahogy megnyugodtam tőle. Ilyenkor általában hagyagolni szoktam az illetőt, akár végleg is, de most nem lesz feltétlenül ez. De megváltozik a hozzáállásom, az biztos. Mert lehet igaza van, hogy nem lenne értelme semminek sem, de azért egy esélyt adhattunk volna neki... nem másodikat, vagy harmadikat. Elsőt. De ha nem, hát nem. Azért sírni nem fogok utána..

Bocsi, ha hosszú lett, meg nem olyan érdekes, de jó érzés volt leírni.

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk