Sport- Vízilabda

A szerbek "altatása" (pontosabban ez az elmélet) is csak arra bizonyíték, hogy fosunk tőlük és túlbecsüljük őket. Nem sok, mondhatni semmi realitása nincs az egésznek. Amúgy meg annyiból nagyon is jó, hogy ott megvertük őket, mert utána egy horvát-görög-montenegrói sorozatos tétmeccsen könnyen lehet, hogy már hamarabb elvérzünk és nincs ezüst.
A képlet elég egyszerű amúgy: a szerbek (és úgy általában a "rokonnépségük") olyanok, hogy a nagy tét és kiélezett szituk extrát hoznak ki belőlük, minket meg inkább visszafognak. Ez több sportágban, többször megmutatkozott már, most is ez történt.

A döntő sajnos a részünkről kritikán aluli volt. Gyenge védekezés és még gyengébb támadójáték, gyermeteg hibákkal. Ma semmi nem jött össze, ez van. A szerbek amúgy is előrébb járnak. A csoportmeccsen is úgy vertük őket, hogy ők átlagosan, mi pedig nagyon jól játszottunk, extraklasszis kapusteljesítménnyel. Ha mindkét csapat tudásának hasonló hányadát teszi le, akkor jelenleg szerintem 10/7-et tuti ők nyernének.
Azt még érdemes megjegyezni, hogy hazai pályán bírói segítségnek még halvány jele se volt. Ellenkező esetben már úgy hozták volna vissza a szerbeket a meccsbe, mint a cunami. Na mindegy, igazából nem ezen múlt, csak érdekességképp.

Amúgy összességében elégedett vagyok az ezüsttel. Anno a "Kemény-legények" visszavonulásával és az edző lelépésével nagy pánikhangulat volt, hogy mi lesz most a magyar vízilabdával. Már ez éremesélyekről is lemondtunk, aztán jött egy arany-ezüst kombó.
Folytatni kell az építkezést és elég nyilvánvaló, hogy az edző és a játékosállomány is megvan ahhoz, hogy nagyon szép sikereket éljenek még meg. Ettől függetlenül reálisan kell látni a dolgokat és nem szabad abba a hibába esni, hogy csak az arany elfogadható.