Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Csak okosan akkor!

Nem Te vagy a pancser, valóban nagyot fordult a világ, és nem a jó irányba. Én mondjuk 30 vagyok, de az esetek 99%-ában úgy érzem, hogy egy letűnt kor gyermeke vagyok. Én is kifogástalan nevelésben részesültem, a szüleim igyekeztek olyan értékrendet belém nevelni, amivel könnyűszerrel nekivághatok a nagyvilágnak, de nem kevés alkalom van, mikor csak pislogok, és engem néznek csodabogárnak. A nőket megérteni pedig soha nem fogom, de már le is tettem róla. Nekem is volt egy nem kicsit érdekes kalandom februárban, ami le is zárult, mert szélnek lett eresztve a hölgyemény, és most is az utóbbi két hétben egy olyan abszurd szituációba csöppentem, ami vagy hihetetlenül jól fog elsülni, vagy piszkosul rosszul, de egyelőre minden szuperjó és gyönyörű, de majd elválik. Mindannyian a sors kezében vagyunk.

Engem komolyan mondom megátkoztak... tuti az exem volt!

Eltelt már 2 év mióta kitettem, azóta nem igazán csajoztam, de most hogy is mondjam előtört bennem a vadászösztön, így elkezdtem adogatni magamnak és egyes szimpibb csajoknak egy-egy esélyt. Gondoltam, aki mer az nyer és hogy ha nem is próbálkozok, akkor a remete csak a kutyájával élő önképem fog beteljesülni. Na az elmúlt 4 hónapban úgy voltam vele, hogy találtam 3 értelmesnek tűnő leányt. A kritériumaim egyszerűek voltak: legyen valami nőies megjelenése, egyénisége és legyen valami esze is. Eddig jó emberismerőnek gondoltam magam, de rá kellett ébrednem hogy naivságom határtalan volt. Mindegyik csajjal befürödtem, na persze nem egyszerre próbálkoztam nálunk. Az egyiknek még még érthető volt az indoka: összejött mással, akit előttem ismert meg. A másik 2 viszont nem is tudom... sorolnám rájuk a negatív jelzőket de nem. Inkább leírom a sztorit, amint mind a 2 lány eljátszott (nem ismerik egymást).

Történt, hogy megismerkedtünk neten (na hol máshol?!), beszélgettünk úgy 3-4 napot, és megbeszéltük, hogy találkozzunk. Na hát tali előtti nap behisztizett, nem lett belőle semmi. 1 hónap csend, utána valahogy megint beszélgetni kezdtünk és mondta hogy ha már elmaradt az első tali, pótoljuk be. Na ebből az lett, hogy megbeszéltük a helyet és időt, csak épp nem jött el. Oké, innentől kezdve nem foglalkoztam vele, de nem értem minek kell játszani a másikkal, ha egyébként baromi nem akar tőle semmit? Ugyanezt eljátszotta a másik csaj is, akit gyerekkoromból ismerek és ő kezdett el kezdeményezni. 2 hetet beszéltünk aztán ő is feldobta hogy talizzunk meg hogy átjön... Mondtam hogy találkozzunk először, menjünk el sétálni és beszélgessük. Elvégre nem láttam vagy 5 éve. Na mikor találkoznunk kellett volna akkor ő "bealudt" este 7-kor, ergó nem lett semmi se a találkából. Utána megkérdeztem, hogy ez most mi volt? Mire ő "bocs, csak nem tudtam mit akarok". Éljenek a kiismerhetetlen női egyedek. Hát nem tudom, lehet el kellene mennem valami vajákos asszonyhoz, hogy "megtisztítson".

Az a baj a mai társadalommal, hogy egyszerűen már mindenki mindenbe többet lát. Nem lehet szemtől szemben találkozni, mert az már randi. Ha bókolsz, akkor már rögtön többet akarsz és még sorolhatnám. Komolyan úgy érzem, hogy én kort tévesztettem (pedig csak 24 leszek). Engem a szüleim normális, értékrenddel rendelkező embernek neveltek. Szeretek küzdeni és udvarolni a kiszemeltemnek, de ezt mára ahogy látom egy az egyben csak kinevetik. Ami nyerő: páva külső (idióta frizura + márkás ruhák), Alma Phone és hogy minden hétvégén bebassz valami menő helyen. Meg ez hogy egyszerűen nem tudok már sehol se normálisan ismerkedni, az már vicc. Persze lehet, hogy én vagyok a pancser. Nem tudhatom mert elfogult vagyok magammal szemben, de na.