Én 20 éves vagyok, ősszel leszek 21, de én is úgy érzem, hogy olyan szinten korcsosult a világ, beleértve az ismerkedést is, hogy az flörtelem. Akiknek én tetszem, legalábbis akikről tudtam, hogy így van, azok ilyen kis 14-15 évesek. Most azzal mi a faszt kezdjek? Mert nem a kora miatt nem lennék vele, hanem mert miről beszélgessek vele? Mennyire komoly egy 15 éves kislány? Nekem már amúgy is terveim vannak, külföld miegymás. Neki meg még mondjuk el kéne végeznie a középiskolát.. Ehhez még annyit, hogy van az utcákban egy 16 éves lány, s neki vettem egy rózsát. Hosszú történet, hogy miért, de úgy örült neki, mintha az srác, akivel együtt volt vagy egy évig nem vett volna neki soha... kicsit vicces volt. Amúgy ő is tök szép, meg minden, normális is, de vannak olyan dolgai, amik miatt nem tudnám elképzelni vele.
Aki mondjuk korombeli, az még talán normális, de az tuti foglalt, vagy csúnya, vagy gyökér. Ha esetleg meg szingli és még akár be is jönnék neki, akkor sose tudom meg úgysem, mert ahogy én "csajozom", úgy nem csajozik senki
Ránézek, visszanéz, akkor én elnézek, mert nehogymár, s akkor várom, hogy valami mágikus erő hatására rájöjjön, hogy tetszik, s ő lépjen. Lássuk be, ez nem a leghatékonyabb módszer
Nekem valahogy annyira nincs önbizalmam odamenni valakihez, s megszólítani. Valószínű, hogy azért is, mert ennek a diszkós, "páwa" hajú ideálnak véletlen sem felelek meg. No, meg azért is, mert én nem tartom magam helyesnek-noha mondták már, hogy jól nézek ki-illetve szóban sosem tudom magam úgy kifejezni, ahogy szeretném. Pedig amúgy én is ezt a romantikus vonalat képviselem, szerintem nem járna rosszul az, aki velem van, de hát..
Van másik véglet is. Nem szégyellem, voltam fenn netes társkeresőn, mondván, why not? Ott meg, ilyen 30-35 éves nők nézték meg az adatlapomat feszt. Most az megint nem jó
Most abban a helyzetben vagyok, hogy nem tudom hol ismerkedhetnék... pedig de jó lenne már valaki

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
