Flash játékok

A régiek között vannak olyan impossible badge-ek, amik vagy nagyon rövidek (Streamline); vagy egyszerűen végig meglepően könnyűek (Orbular); vagy csak próbálkozni kell folyamatosan, és előbb-utóbb szerencséd lesz (a Pandemic 2 mellett például The Necronomicon); vagy ún. endurance badge-ek, azaz az egyetlen nehézség abból fakad, hogy végtelenül hosszúak (Balloon Invasion, ezt már meg se csináltam, annyira pofátlanul időrabló). Szóval régen azért lehetett gyűjtögetni az impossible badge-eket, volt jó pár. Manapság sokkal ritkábban osztanak ki egy játékhoz ilyet, van, hogy félévente egyet összesen, és tapasztalataim szerint azok tényleg nehezek.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Te beteg vagy! Ezek szerint én elbújhatok a 32-es szintre való lépésemmel, meg az első impossible badge-el, amit öt év múltán sikerült beszerezni, az easy és a medium után... Elég könnyű lehetetlenhez képest amúgy, csak kitartónak kell lenni (nagyon).

RIP pcdome

Megvan a 60-as szint Kongregate-en!

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Túl sok szabadidőd van...

RIP pcdome

És vége.

Tanulságos volt ez a játék. Amellett, hogy poénos, meg élveztem is; azért is játszottam vele folyamatosan, mert kíváncsi voltam, mennyit tudok fejlődni benne, mennyire tudom javítani a reflexeimet. És a helyzet az, hogy nagyon. Sokkal jobban, mint amire előzetesen számítottam.

Már az előző hozzászólásban is írtam a harmadik pálya kapcsán, hogy teljesíthetőnek tűnik. Annak ellenére, hogy bénáztam azért rendesen a játék eleje felé is, az első négy pálya már első ránézésre teljesíthetőnek tűnt, és biztos voltam benne, hogy csak idő kérdése, mire sikerül végigmennem rajtuk. Az utolsó pálya nem ilyen volt. Az első négy pályán ugye csak a leküzdendő akadályok száma és típusa nő, ezért nyilvánvaló volt, hogy ezek több-kevesebb gyakorlással betanulhatók. Az utolsó pályán viszont az üldöző lovasok miatt sprintelni kell majdnem végig, ami tehát lényegében nem hoz új akadályfajtát, viszont minden korábbi akadálytípusnál az elvárt reakcióidőt lényegesen lejjebb szorítja. Ez pedig egyszerűen fizikailag megvalósíthatatlannak tűnt számomra. Napokon át lényegében nem haladtam semmit, egy pár, két-három-négy akadályt tudtam venni véletlenszerűen a pálya elején, aztán el is buktam annak rendje és módja szerint. Mégsem adtam fel, és bár nem túl nagy lelkesedéssel, de próbálkoztam tovább. Aztán úgy a harmadik napon vettem észre, hogy már le tudok hagyni egy-egy üldöző lovast, a negyedik napon meg azt, hogy akár két-három lovast is egy-egy jobb menetben, és képes vagyok folyamatosan sprintelve haladni egy darabig. Na ekkor kezdtem el érezni, hogy ez már meglesz, mert innentől tényleg csak gyakorlás és kitartás kérdése, hogy az egész pályán végigmenjek ugyanezzel a technikával.

Szóval emiatt is tanulságos volt nagyon ez a játék számomra. De még maguk a konkrét akadálytípusok is hordoztak tanulságot. Például míg a negyedik pályán a nyílzápor elöl való elhajolásnak, illetve a pajzs felemelésének az időzítése jelentette a legnagyobb kihívást számomra, addig az utolsó pályára ez már ösztönösen ment, és csak egészen ritkán rontottam el. Az utolsó pályán a legnehezebb nekem a három jobbról támadó ellenségtípus megkülönböztetése volt az új, szűkebbre szabott reakcióidő alatt. Érdekes, míg a tereptárgyakra való reagálás egészen könnyen ment végig, addig a támadó katonáknál ugyanez nem, pedig azoknál is ugyanazokat a gombokat kellett használni. A magyarázat valószínűleg az lehet, hogy míg egy földön fekvő tereptárgynál ösztönösen jön az a reakció az ember számára, hogy a felfelé gombot nyomja és átugorja, addig egy az utat elálló katona esetén nem nyilvánvaló, milyen mozdulat szükséges, ezt előbb végig kell gondolni. Persze éppen ezért a katonák beszélnek is a játékban, és mindegyiknek megvannak a maga szólásai, felkiáltásai. Hogy nekem mégis nehézséget okozott a megkülönböztetésük, azt annak tudom be, hogy ezek szerint a látás alapú reagálásom jobb, mint a hallás alapú.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Hippolyta

Ez valami egészen beteg játék. És nem azért, mert meztelen csöcsöket nem divat flash játékokban (sem) ábrázolni, itt meg egyenesen himbálóznak is lovaglás közben. Hanem mert kegyetlenül nehéz. Jelenleg a harmadik pályával szopok, ami azért még teljesíthetőnek tűnik (meg is lett közben), de az nem sok jót ígér, hogy az ötödik pálya befejezéséért már impossible badge jár elvileg.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.