Ma néztem meg a premieren, moziban. A várakozásaimmal ellentétben, a film végén nem annyira negatívan jöttem jöttem ki a nézőtérről, ui. sokkal (de sokkal) rosszabra számítottam.
Hosszú a film. A legnagyobb erénye a látványvilág, az operatőri munka, hiszen eddig ilyen felvételeken nem láttunk páncélosok (és páncélos elhárító lövegek) közötti csatát, ahogy a nagy kezdősebességű lövegek lövedékei elsuhannak a monstrumok és a gyalogosok között. Vér, belek, szétlőtt testek, szétlőtt koponyák, páncélos által széttiport testek... mellbevágóak, mint anno a Ryan-ben vagy a Sztálingrádban, de itt még egy kicsit hatványozva, a kamera által közelebbről felvéve, hanghatásokkal felspékelve. Durva. De ez lehetett nyilván akkor és most is, háborúban.
Persze az amerikai pátosz/hősiesség most sem maradhatott el, az utolsó negyedórát ezzel cseszték el, persze ez szerintem nem megy az egész film rovására. Ezzel szemben - végre - az "egyszerű" jenki katona jellemábrázolása nem abban merül ki, hogy csokikat osztogat gyerekeknek, ölelgeti a gyámolítandó civileket, hovatovább a magukat megadó német katonákat elengedi az utánuk jövő csapatoknak, hanem a film egészében könyörtelenül lekaszabol minden katonát és leszarja, hogy mi van a német civilekkel, bunkó mint az állat. Kimondja, megmutatja: ők is ugyanolyan állatok tudtak lenni, mint bármelyik náció megszálló katonái.
Persze ettől függetlenül a vége lett elb.va: megint a "szerény" képességű Waffen-SS lett hülyének nézve/ábrázolva...
Nem spoilerezek, majd látjátok. 
